2024. április 19., péntek

Húsmentesség a Balkánon

Tény és való, hogy a vegetarianizmussal és a vegánizmussal nem találkoztam a szülőfalumban. Később, a középiskolában ismerkedtem meg jobban ezekkel a kifejezésekkel és azzal, mit takarnak. Mondani sem kell, régi vágású nevelésem miatt valahogy sohasem vonzódtam a húsmentes élethez, viszont az évek során megtanultam elfogadni ezeket a táplálkozási nézeteket, sőt, bizonyos szempontokból még támogatni is tudom mindkét „mozgalmat”.

Főleg azóta, amióta volt egy vegán szakács ismerősöm, aki főszakácsként a munkahelyéről gyakran hozott haza különböző maradékokat, amelyeket a harmadik lakótárs és én (a két kőkemény húsevő), úgy lapátoltuk be, hogy szinte percek alatt semmi sem maradt a tányéron.
Végül is, megbarátkoztam a vegán elképzelésekkel, még akkor is, ha több húsmentes ismerősöm is rendszeresen támadott, mert naponta majdnem egy kiló feldolgozott szárnyas jószágot fogyasztok el, ami szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy sportolhassak.

A támadásokat gyorsan kiheverem, még akkor is, ha bánt, hogy ilyen lekezelően viselkednek velem.
Igazából, a kelleténél gyorsabban túlteszem magam az ilyen sérelmeken, mert azért, mégiscsak Szerbiában élünk, ahol a legtöbb ember el sem tudja képzelni a napját a csöpögő állati zsír látványa nélkül.
Sőt, a múltkor még az egyik szomszéd is megerősítette ezt az elméletem. A postaládák körül álldogált és a különböző reklámanyagokat forgatta a kezében, amelyekkel rendszeresen teleszemetelik a ládáinkat.

– Vegán kolbász… Mik vannak… – kelt ki magából, miközben én is kivettem a postát.
– Ugyan, hát mit gondolnak ezek? Az ilyesmitől éhen lehet halni. Mondj már valamit, hát nézd meg te is mekkora fickó vagy! Biztos nem padlizsánt ettél egész életedben, hogy ekkora lettél – fordul felém, meglehetősen viccesen és egy picit támadóan is.
– Igazából volt egy időszak, amikor szinte nem is ettem zöldséget – vallom be automatikusan.
– Helyes. Még az hiányzik, hogy megedd az állatok elől a kosztot. Azok nem bírnak meghízni és akkor mindketten éhen maradunk – magyarázta mélyenszántóan.
Bevallom, a logikája nem teljesen golyóálló, de mégiscsak egy elképzelés.
Annyi biztos: egyelőre sikerült meggyőznie, még nem fogom otthagyni a húst.