2024. április 16., kedd

Látványossá tesszük ittlétünket!

Vasárnap tizedik alkalommal koszorúztak az újvidéki Fehér Ferenc téren

A cikkünkhöz GALÉRIA is tartozik.

A magyar költészet napja alkalmából vasárnap délután a Vajdasági Magyar Szövetség Újvidéki Városi Szervezete szervezésében megkoszorúzták Fehér Ferenc kiemelkedő vajdasági magyar költő emlékére állított mellszobrot.

A költőre és munkásságára tisztelettel emlékezők ezúttal is Újvidék belvárosában, a róla elnevezett téren gyűltek össze. Vicsek Annamária, a VMSZ Újvidéki Városi Szervezetének elnöke alkalmi felszólalásában emlékeztetett arra, hogy immáron egy évtizede együtt tisztelgünk a mellszobor előtt. Megpróbált választ adni arra a kérdésre, hogy miért éppen ma, és miért éppen itt emlékezünk. Ahhoz, hogy a költészet napjának történetét jobban megértsük, mindenképp beszélni kell arról a költőről is, akinek a születésnapján ünneplik a magyar költészet napját szerte a Kárpát-medencében. József Attila, a legismertebb magyar költőnk, 1905. április 11-én született Budapest egyik szegénynegyedében. Rövid, ám igen termékeny költői pályafutása során kevés sikert zsebelhetett be. Halála után azonban a magyar irodalom élére került, sőt, nemzetközi szinten a legismertebb a modern magyar költők közül – magyarázta az elnök.

Ünnepi beszédében Vicsek Annamária kitért arra, hogy József Attila születésnapja az idő múlásával egybefonódott a magyar költészet napjával.

– Fehér Ferencet többen nevezték a „legvajdaságibb” költőnknek. Nem véletlen az, hogy Városi Szervezetünk felkarolta és megvalósította a költő mellszobrának felállítását a nevével fémjelzett téren – mondta többek között.

Szerinte érdekes párhuzamot fedezhetünk fel a két költő életében.

– József Attila és Fehér Ferenc ugyan más-más korban élt, más földrajzi tájon, de mindketten a szegénységbe születtek. Iskoláztatásuknak és költői tehetségüknek köszönhetően azonban kitörhettek ebből, költészetüket a szegénység és a szeretet mítosza szövi át. Mindkét költő életében fontos szerepet játszik a jövendő generációk tanítása, nevelése. József Attila középiskolai tanár szeretett volna lenni, de a tanításra alkalmatlannak nyilvánították provokatív versei miatt. Mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet talán legjelentősebb alakja lett. Ha József Attila látná, hogy nincs olyan gyermek vagy fiatal, aki az iskoláztatása során ne találkozna munkásságával, talán megnyugodna, sikerült megvalósítania azt a vágyát, hogy középiskolásokat taníthasson, hiszen költészete által ezt teszi ma is. Fehér Ferenc ezzel szemben életében meg tudta valósítani a tanítás iránti ambícióját, ugyanis nem volt a Jugoszlávia területén egyetlen olyan magyar iskola sem, ahol legalább egyszer ne járt volna. Otthon volt a bácskai, bánáti, baranyai, muraközi, a szerémségi és szlavóniai falvakban is – emlékeztetett Vicsek Annamária, majd így folytatta: Anyanyelvünk megőrzése, ápolása mindnyájunk fontos feladata. Ennek fontos része iskoláink megtartása, oktatásunk fejlesztése is. Ugyanakkor fontos része a magyar költészet, és különösképpen a vajdasági magyar költészet nagy alakjainak, munkásságának megismertetése is a jövendő generációkkal! Hagyományaink megőrzése, ápolása ugyanígy mindnyájunk fontos feladata, de új hagyományok megszületésének, megmaradásának is teret kell adnunk! A jövendő generációkat meg kell tanítanunk ezek továbbvitelére, életben tartására. Megtanulhatunk valamit abból is, hogy immáron 10 éve koszorúzunk itt együtt ezen a téren. Nevezetesen azt, hogy annak ellenére, hogy kevesen vagyunk Újvidéken, láthatóvá, látványossá, és maradandóvá kell tennünk jelenlétünket! Tettük ezt egy évtizede Fehér Ferenc mellszobrának felállításával, és tenni fogjuk ezt az idén egy tragikus, ám fontos esemény előtti tisztelgésünk jeléül, a már készülő, a nyár folyamán felállítandó emlékszoborral. Ez lesz Városi Szervezetünk hagyatéka a jövendő generációknak emlékül, és egyben tovább éltetési feladata is – zárta beszédét a párt városi szervezetének vezetője.

Lapunk nevében Varjú Márta és Ökrész Rozália koszorúzott (Fotó: Dávid Csilla)

Lapunk nevében Varjú Márta és Ökrész Rozália koszorúzott (Fotó: Dávid Csilla)

Az ünnepség keretében Ladisity Nóra elszavalta a költő Aranykacsa című versét, amelyről Bori Imre akadémikus költői telitalálatként beszélt.

A belvárosi emlékművet a Vajdasági Magyar Szövetség Újvidéki Városi Szervezetének a kezdeményezésére 2011. január 31-én avatták fel. Tegnap a VMSZ Újvidéki Városi Szervezetének nevében Vicsek Annamária, továbbá Kiss Gyula és Ladisity Melinda alelnökök koszorúztak. A Magyar Nemzeti Tanács koszorúját Erdődi Edvina alelnök helyezte el, míg napilapunk, a Magyar Szó nevében Ökrész Rozália igazgatónő és Varjú Márta főszerkesztő tisztelegtek a szobor előtt. A Magyar Kultúra Lovagrendje nevében dr. Csáky S. Piroska és Vitkaíné Kovács Vera helyezte el az emlékezés virágait, a pirosi Fehér Ferenc Magyar Művelődési Egyesület nevében pedig Gyülvészi Géza elnök koszorúzott. Virág Gábor igazgató a Forum Könyvkiadó Intézet nevében koszorúzott, az emlékezés virágai az Európa Kollégiumból is eljutották a mellszoborhoz.

Már a gimnáziumban is megjelentek versei

Fehér Ferenc egy Nagyfényhez közeli (Stari Žednik) tanyán 1928. augusztus 3-án született, Topolyán élte gyermekkorát, 1945-től a szabadkai gimnáziumban tanult, majd érettségizett, majd az újvidéki Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatója lett. Főiskolásként az Ifjúság Szava irodalmi rovatának szerkesztését vállalta, majd a Testvériség-Egység Könyvkiadóban dolgozott, Már gimnáziumban megjelentek versei, első, önálló verseskötete 1953-ban került ki a nyomdából. Nevéhez fűződik az Aranyeső vers- és prózamondó verseny megindítása. 1949-től 1958-ig a HÍD folyóirat szerkesztésében vállalat szerepet, 1953-tól 1959-ig az Újvidéki Rádióban, utána pedig a Magyar Szó szerkesztőségében dolgozott, lapunk megbecsült munkatársaként, majd szerkesztőjeként egészen 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig. Élete utolsó évtizedei Doroszlóhoz kötődtek, Újvidéken hunyt el 1989. július 31-én. Költőnk minden jugoszláviai magyar lapban és folyóiratban publikált, közreműködött a rádióban és a televízióban, a magyarországi szemlékben, újságokban. Költeményei megjelentek több más nyelven is, a jugoszláv nyelvterületen élő, modern költők verseit fordította magyar nyelvre. Életében megjelent 22 könyve közül 4 szerbhorvát és szlovén nyelvű volt, Miroslav Antićtyal közös kétnyelvű kötetet adott ki Színek és szavak – Boje i reči címmel.

Fehér Ferenc költészetének fontos eleme volt a tájhoz való kötődés és a család szeretete, állandóan kutatta és vállalta is identitását. Nemcsak költészetével, írásaival, de élőszóval is jelen volt a bácskai, bánáti, baranyai, muraközi, a szerémségi és szlavóniai falvakban is. Kortársaival együtt megújította a vajdasági magyar irodalmat.