2024. április 20., szombat

Mértéktelenség

Nincs pénzünk. Nem tudunk félretenni. A több sem elég. Ha megnő a keresetünk, akkor sem élünk feltétlenül jobban, mint korábban. Szinte mindnyájan érezzük azt, hogy ha nem vigyázunk, a pénz csak úgy kifolyik a kezeink közül. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan tudományosan bizonyított tény, hogy évről évre több ruhát, élelmiszert és felesleges kacatot vásárolunk. De miért van ez így?

Több ezer reklám bombáz minket nap mint nap, azt állítva, hogy boldogabbak, vonzóbbak leszünk, és még a bőrünk is szebb lesz, ha megvesszük a termékeiket. Kialakítanak bennünk egy kielégíthetetlen vágyat, hogy több és több árut vegyünk. A fogyasztói társadalom üzenetének eleget téve sokan csupán anyagi javainkat gyűjtögetjük, halmozzuk. A pénz így soha nem elég. A több is kevés lesz. Az internet korában pedig ezt a kapitalista tendenciát az algoritmusok napról napra csak erősítik. De mi történik a világhálón? Talán megfigyelnek bennünket?

Még ha kissé James Bond-szerűnek is tűnik, de igen, megfigyelnek. Minden adatot leprofiloznak rólunk az algoritmusok. Tudják, hogy mikre kattintunk, milyen gyakran, és hogy mennyi időt töltünk el az adott helyen, sőt még azzal is tisztában vannak, hogy merre böngésztünk, mielőtt oda kattintottunk, ahová. Ezeket személyesen is ellenőrizhetjük a Google egyik oldalán. Tudja, hogy hány évesek vagyunk, mi az érdeklődési körünk, van-e gyerekünk, sőt még azt is, hogy kapcsolatban vagyunk-e, vagy sem. Ezek alapján pontosan be tudják lőni, hogy mit is vásárolnánk szívesen. Az algoritmusoknak köszönhetően az internet előbb tudja azt, hogy mire van szükségünk, mint mi magunk. Mindnyájan tapasztaltuk már, hogy épp akkor jött szembe velünk egy hirdetés egy cipőről, szekrényről, gyógyszerről vagy valamilyen technikai eszközről, amikor szükségünk volt rá. Vagy éppen arról, hogy akciós az adott termék valamelyik közeli üzletben.

Mindemellett a kapitalista rendszer a pszichénken keresztül is megpróbál becserkészni bennünket. Folyamatosan láthatjuk előttünk a filmcsillagokat, sportolókat, sztárokat, példaképeinket egy-egy (jó pénzért felvett) ruhadarabban, a legújabb technikai kütyüvel vagy valamilyen méregdrága autóval pózolva. Azt a látszatot keltve, mintha a siker anyagi síkon lenne mérhető. Mi pedig őket követve meg akarjuk vásárolni az adott árut vagy annak olcsóbb változatát. Aztán ezek a véleményvezérek még képeket, videókat is felraknak a közösségi média felületére, egy-egy termékhez vezető linkkel. Két ilyen fogyasztásra ösztönző bejegyzés között megjelennek a globális felmelegedésért és a környezetszennyezésért aggódó posztok. A képmutatás felsőfoka… A mértéktelenség nem csak a tárgyak és a ruhák tekintetében mutatkozik meg. Rengeteg ételt is vásárolunk, amelynek nagy része végül a kukában végzi. Magyarországon eszméletlen mennyiségű, közel 1,8 millió tonna élelmet dobnak a kukába évente.

A 21. századi rendszer nem más, mint egy orwelli látomás, amely reklámokkal butítja az embereket, vásárlásra, túlfogyasztásra ösztönözve. A komfortérzet hiánya ugyan valóban bosszúságot okoz, ám megléte önmagában nem feltétlenül vezet tartós örömhöz. Többségünk keményen végigdolgozza az életét, materialista vágyálmokat kergetve. A fogyasztói magatartással megfosztjuk magunkat attól, hogy a sokat vitatott Maslow-piramis további szintjeit, az eszmei szinteket kielégítsük. Így történhet meg az, hogy sokszor ugyanazokat a köröket járva, önmagunkat becsapva toporgunk egy anyagias világban, miközben az önmegvalósításról álmodozunk.