Jeruzsálem Jézus Krisztus korában alig egy négyzetkilométer területű volt. A későbbi századokban – feltehetően az eredeti alapokon – négy kilométer hosszú fal és negyven bástya épült. Jézus földi életének utolsó öt napját az akkori falak között és a pár száz méterre lévő Olajfák hegyén töltötte. A keresztény világ számára legfontosabb vidéken számtalan korabeli helyszín pontos helyét ismerjük.
Ujjongó tömeg kíséretében virágvasárnap Jézus és kísérete bevonult Jeruzsálembe az Aranykapun (mai elnevezése: Irgalmasság kapuja), hogy beteljesítse Isten tervét. Az Aranykapu az egyetlen városkapu a nyolc közül, amely be van falazva. A zsidó hagyomány szerint csak akkor fog kinyílni, amikor eljön a Messiás a végítélet napján, és a kapu előtt nyugvó sírok halottjai fognak legelőször feltámadni.
A következő néhány napról kevés szó esik a Bibliában. Azt tudjuk, hogy Jézus mindennap tanított a templomban és kiűzte onnan a kereskedőket, éjszakánként pedig a közeli Olajfák hegyén imádkozott. Ezekben a napokban Júdás, az iskarióti, megegyezett a főpapokkal, hogy 30 ezüstsékelért kezükre adja mesterét. Az Ószövetségben ennyit ért egy rabszolga élete. (Mai „árfolyamon" egy iraki vagy szír rabszolga 120–150 amerikai dollárba kerül, az afrikaiak még olcsóbbak.) Csütörtökön mind a tizenhárman együtt megünnepelték a pászkát.
Jézus elbúcsúzott barátaitól, megígérte nekik a Szentlélek eljövetelét, és megalapította az Oltáriszentséget, vagyis a szentmisét (a református és evangélikus egyházakban ez az Úrvacsora szertartása).
Az elfogyasztott utolsó vacsora után átmentek a Kedron patakon túlra, a Getszemán nevű kertbe, ahol Júdás csókkal elárulta Jézust.
Péntekre virradó éjjel visszavitték őt a városba, és reggel Pilátus kereszthalálra ítélte.
Végigcipelte keresztjét Jeruzsálem utcáin másfél kilométer hosszan. A keresztre feszítés után Mária gyakran végigjárta fia élete utolsó napjának legfőbb állomásait. Ezek alatt a séták alatt alakultak ki azok a helyek, amelyeket később feljegyeztek, és ma stációkként ismerünk.
A Szenvedés útjának 12 állomását szentföldi ferences szerzetesek határozták meg a hagyomány és történelmi dokumentumok alapján a XIV. században. A 14 stációt tartalmazó keresztút mindössze 400 éve alakult ki. Ma a via Dolorosa stációit kis kápolnák vagy emléktáblák őrzik. A Dolorosa utolsó öt állomása helyén bazilika áll, amely a keresztény világ legszentebb szentélye. Három évszázaddal a történések után Szent Ilona megkereste Jézus keresztre feszítésének feltételezett helyét, és felépíttette a Golgotán az első templomot.
Itt áll ma is a Szent Sír-bazilika, ahol Jézus Krisztus keresztje állt valamikor, valamint ahol kereszthaláláról, sírba tételéről és feltámadásáról emlékezünk meg. A ma is látható bazilikát keresztes lovagok építették 1100 körül. A Golgotán álló bazilika hat vallási felekezet központi temploma. Akkoriban csak királyokat és prófétákat temettek a városokban, így Jézus (eredetileg Arimateai József) sírhelye is a városon kívül, az országút mentén a Koponya-hegy oldalában volt. Később bővült a város, új városfal épült, így ettől kezdve Jézus szenvedésének minden pillanata Jeruzsálem területére esett.
Néhány nappal a nagyheti eseményeket követően az Olajfák hegyén a tizenegy apostol szeme láttára felemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Ez a Jézus, aki felvétetett, úgy jön el ismét, ahogy a tanítványok az égbe felmenni látták.
