2021. július 24., szombat

Szakmák harca, vagy az együttműködés példája?

A bőrszakértők világa

Mint írásaim legtöbbje, ez a cikk is a saját életemben tapasztaltak alapján született meg, nyert inspirációt. Szakgyógyszerész-kozmetológusként igencsak megnehezítem az emberek számára azt a bizonyos kategorizációt, beskatulyázást, mely egyébként az emberi lét velejárója, hiszen egy relatíve új szakma, szakmai ágazat. Vannak, akik kozmetikusnak képzelnek, de találkoztam olyannal is, aki jogosan (a későbbiekben megemlítjük, hogy pontosan miért is) bőrgyógyásznak hitt. Eljött tehát az idő, hogy megfejtsük, mi a különbség a kozmetikus, a bőrgyógyász, a gyógyszerész-kozmetológus és a kozmetikai vegyész között. Mindegyik szakmának a közös pontja maga a bőr és a függelékei, csak egészen más megvilágításból közelítik meg ugyanazt a témát.

Egy kis történelem

Először is tekerjük vissza egy kicsit a történelemnek és az időnek azt a bizonyos kerekét, és ismerjük meg a kozmetológia és kozmetika etimológiáját. Az ókori rómaiak, mint ismeretes, relatíve hedonisták voltak, felfedezték a fürdőkben rejlő egészségügyi és szépészeti lehetőségeket. Természetesen a római fürdőket akkor nemi alapon szétválasztották, és külön létezett erre a célra létesítmény a férfiaknak és a nőknek. A nők fürdőjét Ornatrixnek hívták, ahol női szolgák, cosmatae-k végezték a hölgyek mosdatását, olajokkal és más gyógynövényes oldatokkal végezték a testápolást, sminkelést. Maga a szó a latin eredetű cosmeticosból eredeztethető, mely csinosítót/szépítőt, csinosítást/szépítést jelent. Innen vette később át a germán nyelvcsalád ezt a kifejezést, többek között az angolok is a cosmetic szót, mely aztán „világkörüli hódításba kezd”, és befúrja magát a világ megannyi szókincsébe.

A kozmetikus szakma, illetve szakember jelképezi ma az anno, az ókori Rómában ténykedő cosmatae-ket. A hivatalos definíció szerint a kozmetikus az arcbőrrel és testszőrzettel kapcsolatos szépészeti és ápolási feladatok összességét látja el. Tehát olyan személyről van szó, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a bőrünk és a függelékei minél szebbnek és egészségesebbnek nézzenek ki. A bőr pedig nemcsak akkor nevezhető szépnek, ha tele van pakolva dekoratív kozmetikai termékekkel – bár a kozmetikusnak ismernie kell ezeket a termékeket és eljárásokat is –, hanem akkor is, ha megfelelően van ápolva és kezelve. No, itt álljunk meg egy pillanatra!

Bőrprobléma, bőrbetegség

A kezelés szó már egy igencsak kényes téma. Mit lehet vagy szabad „kezelni”? Csak magát a betegséget vagy az egészséges bőrt is, mely talán rendelkezik egy-egy, még nem patológiás bőrelváltozással. Személy szerint az a véleményem, hogy olyan szakember, aki nem végezte el az orvosi egyetemet, ne foglalkozzon semmilyen betegségnek a diagnosztizálásával, illetve kezelésével. A bőr esetében is megkülönböztetünk bőrproblémákat és bőrbetegségeket. A kozmetikusok a középiskolai tanfolyam alatti időszakban magukba szívnak minden olyan tudást, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy felismerjék és kezelni tudják a bőrtípusból (száraz vagy épp zsíros bőr) eredeztethető kellemetlenségeket, illetve bőrproblémákat (vízhiány, pattanás, foltok, ráncok stb.). Ennek érdekében a kozmetikusnak fontos feladata az is, hogy felfedezze azt a bizonyos határt, ami a bőrprobléma és a bőrbetegségek mezsgyéje között húzódik, és ha ez megtörténik, akkor továbbítsa a klienst, már páciensként a bőrgyógyászhoz.

A dermatológus

A bőrgyógyászatot, gondolom, senkinek sem kell bemutatnom. A köztudatban jelen van az a tény, hogy a bőrgyógyász az orvos, a bőr betegségeivel foglalkozó szakember, aki először elvégzi az orvosi egyetemet, majd évekig tartó munka és tanulás után a bőrgyógyászati szakosítást is. De vajon mi olvasható a bőrgyógyász specialista diplomáján? Csak ennyi, hogy bőrgyógyász (dermatológus)? Nem! A bőrgyógyász igazából dermatovenerológus és kozmetológus, azaz bőr- és nemibeteg-gyógyász, kozmetológus is egyben. Hogy ez pontosan mit jelent? Azok után, hogy orvosként az ember elvégzi az előbb említett szakosodást, még nem áll meg a tanulás és a fejlődés. A képzés ideje alatt a szakemberek nemcsak a bőr betegségeinek felismerésével és kezelésével foglalkoznak, hanem a nemi úton terjedő kórok diagnosztikájával és kezelésével is. Ezek mellett olyan technikákat is elsajátítanak, melyek növelhetik, fejleszthetik a bőr szépségét, de olyan szinten, amire a kozmetikusnak már nincs engedélye, hiszen olyan tudást vagy bőrrétegekbe való eljutást jelentenek ezek a módszerek, melyek alkalmazásához orvosi diploma szükséges. Sokszor megtörténik az, hogy egy bőrgyógyász az idő előrehaladtával és különböző edukációk elvégzése után szubspecializálódik vagy nemibeteg-gyógyásznak vagy kozmetológusnak.

A kozmetológia a szépség tudománya

Aki már a cikk elején is szemfüles volt, észrevehette, hogy magamat is kozmetológusnak hívom, mégis gyógyszerész vagyok, és nem orvos. Miként történhet ez meg? Mindjárt elmagyarázom. A kozmetológia, mint fogalom, két részből áll. Magából a már említett cosmeticos, azaz szépítőt jelentő és a logos szóból, ami nem más, mint a tudomány szó görög nyelvű megfelelője. Tehát a kozmetológia a szépség tudománya. Tudós ember vagy olyan, aki tudományos szinten képes ismeretet elsajátítani, továbbadni vagy alkalmazni, minden olyan ember, aki egyetemet végzett. A gyógyszerészeti, ötéves egészségügyi egyetem elvégzése után az orvoskollégákhoz hasonlóan én is beiratkoztam az egyetem által hirdetett szakgyógyszerész-kozmetológus képzésre. A szakosítás végén tehát belőlem is olyan egészségügyi szakember lett, aki a bőrrel foglalkozik. Hasonló példa erre az orvosi biokémikus is, mely szakmát az orvosi vagy gyógyszerészeti egyetem után specializációként is el lehet sajátítani, de már létezik egy olyan 5 éves szak, amelyen ilyen szakembereket képeznek, s egyiket és a másikat is orvos-biokémikusoknak (medicinski biohemičar) nevezik minálunk, Szerbiában.

Ki kicsoda?

De hogy miért van szükség olyan gyógyszerészre, akinek a fő területe a kozmetológia? Az orvosi és gyógyszerészeti képzés, bár mindkettő az egészségügyi egyetemek csoportjába tartozik, eltér egymástól, főleg abból a szempontból, hogy az orvos diagnosztizálni és kezelni tanul meg, a gyógyszerész pedig a kezelésre szánt hatóanyagoknak, no meg azok elkészítésének a szakértője. Valami hasonló történik a bőrgyógyász-kozmetológus és a gyógyszerész-kozmetológus esetében is. Mivel itthon nem létezik, külföldön már élő szakmaként ismert a kozmetikai vegyész, aki kémikus, de csak a kozmetikai termékek elkészítésének a mestere, s ezen a szakosításon végzett gyógyszerész veszi át annak feladatait hazánkban. Emellett egészségügyi diplomával mi is jogosak vagyunk bőrproblémák és bőrelváltozások, sőt patikai körülmények között kezelendő bőrbetegségek gyógyítására is. Nagyon fontos megemlítenem azt is, hogy a kozmetikai hatóanyagok legjobb ismerője is a gyógyszerész-kozmetológus, hiszen az orvoskollégáknak sokkal inkább feladatuk a betegség felismerése és kezelése, mintsem a gyógyszer és kozmetikai hatóanyagok molekuláris szintű ismerete.

Végszóként visszautalnék a cikkem címére: Szakmák harca, vagy az együttműködés példája? Sajnos az a tapasztalatom, hogy e három szakma között nagyobb az ellenségeskedés, mint az együttműködés. Az orvos döngeti a mellét, hiszen a betegség kezelését tartja elsődleges szempontnak, a gyógyszerész irigy az orvosra, vagy hatóanyag-szakértőként egyáltalán nem ért vele egyet, a gyógyszerész és az orvos együttesen nézi le a kozmetikust, hiszen nem egy egyetemi végzettségű szakemberről van szó, a kozmetikus pedig, vice versa, szintúgy fújtat a másik két bőrszakértőre. Pedig ennek nem szabadna így történnie. A cél közös: a kliens/páciens bőre egészségének elérése és fenntartása, történjen az kozmetikai, orvosi vagy gyógyszerészeti eszközökkel. Véleményem szerint a probléma gyökere a testvérszakmák nem megfelelő egymás közötti információcseréje, illetve ismerete, mely akadályt remélhetőleg cikkem elolvasása után mindenki könnyedén fogja venni.

(Ez a cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)