Az Apró Anna – koboz, ének; Cseke Gyöngyvér – hegedű; Méry Rebeka – ének; Szentimrey Panna – furulya, kaval; Szepesi Lilla – furulya, kaval, doromb; Vellner Balázs – dob felállású formáció nagylemezén lévő dalok alapját moldvai csángó népzene jellemzi. A lemezről és magáról a zenekarról Apró Anna, a formáció vajdasági származású tagja nyilatkozott napilapunknak.
– A zenekar 2015 óta létezik, azóta sokat alakult a zeneiségünk. Törekszünk egyénileg is mind magasabb szintre jutni hangszertudásban, játéktechnikában és zenei kreativitásban egyaránt. A lemezen szereplő népzenét megkíséreltünk egy sajátos hangzásvilággal felruházni. A hagyományos hangszeregyüttestől eltérő módon a használt hangszerállomány jelentősen dúsabb. A hagyományban az ének és a furulya leginkább szólóban, a hegedű koboz kísérettel fordult elő, a dob pedig egészen új keletű a moldvai népzenében – mesélte, és egyben hozzáfűzte, hogy a táncházmozgalomnak köszönhetően, miután a padkaporos táncházakból a művelődési házak színpadaira kerülve nagyobb hangerőre és teltebb hangzásra lett igény, ami a moldvai népzenét játszó zenekaroknál egyáltalán nem újdonság. Ugyanakkor Anna szerint mindig érdemes visszagondolni az eredeti hangszer-felállásokra, amelyeket a gyűjtéseken hallhattak.
– A táncházakban való együtt zenélés öröme meghozta gyümölcsét, egyre jobban tudtuk értelmezni egymás rezdüléseit, zenei szándékát szavak nélkül. Ez az élmény megkívánta, hogy újabb szintre lépve létrehozzuk ezt a lemezt, ami reményeink szerint újabb koncert- és táncház-lehetőségeket hoz majd.
Anna elmondása szerint belenevelődött a népzenébe, és a táncházmozgalomnak és egy-két leleményes zenetanárnak, közöttük az azóta köreinkből örökre eltávozott Orosz Tibornak köszönhetően már gyermekként sikerült közel kerülnie a műfajhoz.
– Az első együttes, amivel énekes, ütőgardonos, kobzos majd később zenekarvezető szerepet töltöttem be, Lármafa névre hallgatott. Tulajdonképpen egy osztályközösség része képezte a zenekart, rengeteg furulyával, egy kobozzal, dobbal és néhány énekhanggal. Ha jól emlékszem, 8 évesek voltunk az alakuláskor, és már kezdettől sok fellépésünk volt. Majdnem minden hétvégén szerepeltünk, táncházakat tartottunk. Hat eredményes és élményekben gazdag esztendőt töltöttünk együtt, amit egy lemezfelvétellel zártunk, majd a középiskolai évekhez érve szétváltak útjaink – emlékezett vissza Anna és egyben megemlítette, hogy közülük egyedül ő maradt a népzene bűvkörében, és ami megragadta őt, az a koboz volt. Miután ez a zenekar feloszlott, lehetőségeket keresett ahhoz, hogy tovább játszhasson, és a zenekarozást megszervezve saját és mára már feledésbe merült bandák tagjaként fejlesztette magát.
– A konzervatóriumi éveim alatt csembaló szakosként tanárom, Papp Rita segítségével volt szerencsém tovább tanulni Buda Ádám énekmondótól, aki még inkább felnyitotta a szemem a koboz végtelen lehetőségeire. Végül a csembalót felváltotta a koboz, és most a Zeneakadémia ötödéves koboz és népzeneelmélet szakos hallgatójaként élem a mindennapjaimat. Többek között a felvételinek köszönhető a Tindia megalakulása, ahol összeismerkedtem furulyásunkkal, Szepesi Lillával, akivel megálmodtuk ezt a formációt. A dallamok kiválasztása sok-sok archív felvétel ismeretét megköveteli. Ehhez mindannyian hozzájárultunk, hiszen különböző hangszerekhez különböző repertoár tartozik. A hagyományos játékmódot kell leginkább megismernünk, ez folytonos tanulást igényel.
No de mi fán is terem a Tindia, illetve a „tindián” stílus?
Anna szerint miután elsajátították a gyönyörű moldvai csángó népi énekeket, és a hangszeres dallamokat, az egészet igyekeztek zeneileg is kreatívan körüljárni, s ezekhez plusz szólamokat, izgalmas zenei váltásokat és változatos hangszerelést próbáltak létrehozni.
A „tindián” stílus csupán egy szójáték szüleménye – jegyezte meg, és egyben hozzáfűzte azt is, hogy tulajdonképpen a rájuk jellemző, felismerhető, jellegzetes előadásmódot takarja. A Tindia szó ugyanis – noha úgy cseng, mint egy női név – egy lendületes táncdallam elnevezése, amelynek jelentése: pitvar.
A zenekar tagjai a lemezen meghallgatható dalok összeállítását és felvevését már rég befejezték, s a hanganyag létrehozásában és megjelenésében Fehér Viktor nyújtott nekik segítséget.
Anna elmesélte azt is, hogy a Senki társa című kislemezük már 2019-ben elkészült, s nem sokra rá a többi dalt is felvették. A stúdiómunkát még a járvány kitörése előtt Budapesten, Dióssy Ákos stúdiójában végezték el, a keverés pedig Egerben Sohajda Péterrel zajlott. A hanganyaghoz tartozó fotót Szentimrey Panna készítette, aki a zenekar furulyása is egyben.
– A kiadással sokat vártunk, de reméljük, hogy így is sokakhoz eljut majd és töltekezhetnek a zene energiáival ebben a nehéz időszakban – jegyezte meg beszélgetőtársunk, aki elmondta azt is, hogy a CD formátum lassú, de biztos elavulttá válása okán csak online formában érhető el a hanganyag, s így a zenekar YouTube-csatornájára (www.youtube.com/c/TindiaZenekar) feliratkozva több anyaguk is megtalálható, de a lemez a Spotify-on megtalálható, de más felületeken is közzéteszik majd a hanganyagot.
Apró Anna napilapunknak nyilatkozva azt is elmondta, hogy élőben is nagyon szeretnék megtapasztalni a közönség visszajelzését, az új dalokat ugyanis még nem volt lehetőségük „kipróbálni”.
– Az online világnak köszönhető like-ok és visszajelzések alapján a művészek nehezen igazodnak ki, hiszen ennek a sikere leginkább az erős reklám és hirdetés bugyraiban rejlik. Van néhány meghívásunk a nyárra, de nem merjük igazán beleélni magunkat, hiszen annyi eseményünk meghiúsult már. Jelenleg igyekszünk új számokat írni, és felkészülni az esetleges fesztiválszezonra – emelte ki a fiatal népzenész, aki zenésztársaival együtt nem várja ölbe tett kézzel a világjárvány végét.
Anna a Tindia mellett még két formációval dolgozik aktívan, májusban pedig a diplomakoncertje lesz esedékes a Zeneakadémián, ezt sajnos közönség nélkül kell megvalósítania.
– A főszerepet most a Resti Kornél zenekar éppen készülő rádiószínháza tölti be. Ez hamarosan elkészül, de a keverés házon belül történik, ugyanis Szabó Bence ügyködik rajta, aki a zenekar gitárosa is egyben. Ennek az a veszélye, hogy bármikor felülbírálhatjuk az eddig kikevert dalokat. A tökéletességre törekszünk, azonban ez rendkívül időigényes. A plusz sávok felvétele a vendégművészekkel pedig csak tovább bonyolítja a helyzetet, de reményeink szerint áprilisban már hallható lesz az eredmény. Minden bizonnyal megéri a fáradtságot! Emellett folyamatosan tervezzük a következő tematikus műsorainkat és új dalokat is írunk. A másik formáció pedig a Hungaricus együttes, ahol Jánosi András népzenekutató és hegedűművész hihetetlen szorgalommal áraszt el szebbnél szebb régizenei dallamokkal, amelyekből számos új műsorunk van készülőben. Mindegyik formációval szeretnénk turnékat szervezni, többek között odahaza, Vajdaságban is. Reméljük, hogy lesz lehetőségünk rá – jegyezte meg beszélgetésünk végén Apró Anna.
