2024. április 25., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

Ez a hét is tartogatott a zősöknek számos olyan hírt, témát és eseményt, ami munícióként szolgált számukra a felháborodáshoz.

– Képzeld, Tematild – mondá atata –, vasárnap hajnalban egy órával előre tekerjük az óra mutatóit, kezdődik a nyári időszámítás.

– No de miért, amikor még tél van?! – hüledeze amama. – Hogy egy órával tovább bírjunk szánkózni?!

– Sose tudni – bólogata a fater. – A zokos időjósok szerint ugyan lesz némi felmelegedés a napokban, ám egészen április derekáig eshet még a hó. Ki tudja, lehet, hogy kertásás helyett tényleg szánkózni fogunk idén tavasszal, amely állítólag már megkezdődött.

– Nem is értem, a tévébemondóknak megtiltották, hogy valami zép hírt mondjanak be?! – dünnyöge a muter. – Járvány, egészségügyi összeomlás, gazdasági kihívás, lövöldözések és robbantgatások világzerte! Kultúra nuku! Barátság, szeretet, zolidaritás egy szál se! Most meg már a társadalmi mintát követve, a zidőjárás is szélsőségesre fordult! A napokban én már a fiók mélyére süllyesztett kesztyűt is újra elővettem.

– Nézd a jó oldalát a hosszú télnek, Tematild – próbála megvigasztalni az öreglányt atata –, nem kell még küszködni a tavaszi fáradtsággal! Tudod: szorongás, fáradtság, alvászavar, depresszió, az a cudar érzés, amikor semmihez sincs kedved.

– Na még csak ez hiányzott, Tegyula! – zörnyülköde amama. – Bár, ha jobban belegondolok, ki tudja az idén egyértelműen megkülönböztetni a tavaszi fáradtságot a kihevert koronavírus utóhatásától?! Azt olvastam, hogy állítólag minden harmadik fertőzött még hónapokkal később is a covid szövődményeivel küszködik.

– Jól hallom, kedves zomzédék, önök nem örülnek a ráadás télnek?! – kérdé kuncogva az éppen betoppanó Zacsek. – Pedig annak köszönhetően, hogy a telelési szezon néhány héttel kitolódott, azok is elmehetnek síelni a hegyekbe, akik nem használták ki a januári-februári síelési dömpinget.

– Á, zomzéd, maga le van maradva – mondá az öreg –, a síelés már démodé, az új sláger a köztéri kólózás a covid-terror ellen!

– Én nem is értem ezt a civilizációellenes össznépi cirkuzolást, ami Belegrádban zajlott – háboroga a muter. – A jelenlevők nem viseltek védőmaszkot, nem tartották be a kellő zociális távolságot, körbekólózták a Stefan Nemanja-zobrot, igazából az egész összeröffenés a fertőzés melegágya volt. Kik voltak egyáltalán ezek az emberek, és mit szerettek volna bizonyítani?!

– Az a sanda gyanúm, hogy antimaszkos és antivakcinás úgynevezett covidióták – jegyzé meg csipkelődően a Zacsek. – Azt pedig, hogy mit szerettek volna bizonyítani, egyáltalán nem tudom, de attól tartok, hogy ezt még ők se nagyon tudják.

– A legzörnyűbb az egészben, hogy történik mindez akkor, amikor a kórházak teli vannak fertőzöttekkel – dünnyöge a fater. – Táncikálásukkal kigúnyolják az egészségügyi dolgozók erőfeszítéseit.

– Meg tudja nekem valaki mondani, hogy ezek ellen a felelőtlen emberek ellen miért nem indult eljárás? – kérdé az öreglány.

– Aligha – legyinte a Zacsek –, bár hallottam egy igen radikális elképzelést a covid-tagadókkal szemben. E szerint nyilvántartásba kellene venni azokat, akik nem tartják be a járványügyi előírásokat, s, ha, ne adj isten, kórházba kerül közülük valaki, megfizettetni vele az egészségügyi szolgáltatást!

– Szerintem el kellene őket küldeni a járványügyi osztályokra egy kicsit segédkezni – ötletele atata. – Őket még a veszély sem fenyegeti, merthogy nem hisznek a veszélyben!

– Azért megnézném, ott vajon hogyan járnák el a covidkólót – jegyzé meg gunyorosan amama.

– Covidkóló – ízlelgete a szót az öreg. – Azt hiszem, hogy ennek a koronavírus-járványnak a legnagyobb haszonélvezői a nyelvészek, szinte napi szinten újabb meg újabb szavakkal és kifejezésekkel bővül a szótár.

De hogy kissé elterelje a figyelmet e súlyos témáról, a Zacsek elmesélt egy viccet.

Beszélget három sztárléta.

– Azt hallottam, hogy holnap 30 fokos meleg lesz – mondja az egyik.

– Én meg azt hallottam, hogy esni fog a hó – mondja a másik.

A harmadik végig gondolja a hallottakat, és így szól:

– Szerintetek vajon ki fogja eltakarítani a havat akkora hőségben?!

No de a zősökkel ellentétben vannak emberek, akik tudják élvezni a telet.

– Láttad, Tematild, a Putyint egyáltalán nem zavarja a hideg időjárás – mondá a fater. – A hétvégén Zibériában túrázott, lánctalpas terepjárót vezetett és a zabad ég alatt költötte el a vacsoráját.

– Úgy látszik, Tegyula, hogy a zorosz elnököt uopste nem rázta meg, hogy a Biden főjenki „lelketlen gyilkosnak” nevezte őt egy interjúban – kommentála a muter.

– A koros amcsi elnöknek az említett mellett más emlékezetes mozzanatai is voltak a napokban – mondá a fejét vakargatva atata. – Előbb elnöknek nevezte Harris alelnökét, ami találgatásra adott okot, hogy akkor most valójában ki kicsoda, aztán pedig úgy sietett föl a repülőre, hogy háromszor is megbotlott közben.

– A zanyósom szerint csak térdre ereszkedett, hogy elmondjon egy imát repülés előtt – kuncoga a Zacsek.

– Hivatalosan a szél döntötte fel – világosítá föl a többieket az öreglány. – Háromszor!

– Én meg már megijedtem, hogy mindez mögött a zorosz hackerok állnak – lélegeze föl megkönnyebbülve a fater –, átállítottak valamit a repülőgép fránya lépcsőszerkezetén.

– Hallja, zomzéd, a mai világban, amikor a digitális térben naponta 2,5 billió adat jön létre, sok minden lehetséges – állapítá meg bölcsen a Zacsek, és elmeséle egy idevágó viccet.

Versenyezett az orosz, az amerikai és a hazai atyafi, hogy kinek jobb a hallása.

– A múlt éjjel a konyhából érkező zajra ébredtem – meséli az orosz. – Átslattyogtam a hálószobából, hogy megnézzem, mi az, hát képzeljétek, egy egér rágcsálta a kockacukrot!

– Engem meg az egyik éjjel a garázsból érkező zaj ébresztett fel álmomból – mondja az amerikai. – Kimentem, és mit látnak szemeim, azt, hogy rozsdásodik az autóm!

– Én pedig az éjjel a szekrényből érkező zajra riadtam föl – meséli a hazai atyafi. – Feltápászkodtam, hogy megnézzem, mi lehet az, hát volt mit látnom: a ruhaneműim mentek ki a divatból!

A sok rossz hír között a héten azonban akadt néhány jó is.

– Képzeljétek – lelkendeze az öreg –, a bejelentés szerint az év végéig elkészül a zorosz koronagyógyszer, amelynek MIR-19 lesz a neve.

– Remélem, hogy a nevével összhangban meg is hozza a békét – bizakoda amama.

– Mi tagadás, ezerrel működik a tudomány – nyugtáza elégedetten a Zacsek –, a napokban Kubában is megkezdődött a tömeges immunizáció egy saját fejlesztésű vakcinával, közben Kínában már az ötödik koronavírus elleni védőoltást is bejegyezték.

– Nahát, nálunk meg sokan még attól az egytől is félnek – jegyzé meg atata.

– Olvastam a héten a mindentudás egyetemén, a fészbukon – meséle a muter –, hogy annak, aki azért nem veszi fel a védőoltást, mert kínai, tudnia kell, hogy a lélegeztetőgép is az.

Miután derültek egy sort, belpolitikai vizekre eveztek.

– Biztos hallottak róla, a zellenzéki Đilasék ismertették a jelenlegi hatalom bukása utáni időszakra vonatkozó tervüket – közlé a Zacsek.

– Én nem akarok kötekedni – vakará a fejét a fater –, mert úgy vélem, hogy nagyon zép, ha a zembernek vannak elképzelései, de nem kellett volna előtte bemutatni egy olyan tervet, amellyel megbuktatják a jelenlegi rezsimet?

– Biztos nem tesznek különbséget a kettő között, és ez igazából a kampányindító bejelentés volt – spekulála az öreglány –, mivelhogy úgy ítélték meg, hogy hamarabb lesznek választások, mint azt mi egyzerű földi halandók gondolnánk.

– És akkor a jó öreg recepthez nyúltak – összegzé a Zacsek –, az ígéretekhez. Nyilván úgy ítélték meg, hogy így méltó konkurencia lehetnek a hatalomnak. Többek között elárulták, hogy több korrupcióellenes törvényt is elfogadnak majd, a kezdő orvosok fizetése ezer euró lesz, és elmondták, mi mindenre számíthatnak a tanárok, az idősek, a mezőgazdászok stb.

– Ha az elmúlt évek politikai ígéreteinek csak a fele megvalósult volna – sóhajta atata –, ma már mi mindannyian tejben-vajban fürödnénk a jólétben. Csak néhány a sok közül: háromdináros kenyér, ezer euró az ingyenes részvényekért, a tévéilleték megszüntetése, EU-tagság, gyorsvasút, svéd életszínvonal, svájci unalom…

Pistike, ígéretekkel táncoló koronatanú