Múltkori tárcánkban arról írtunk, hogy 1911 márciusában egy nagy szélvihar lerombolta a Palicsi-tó körül található betonpartot, amelyet Bíró Károly, Szabadka polgármestere építtetett a Balatont övező betonpart mintájára. Közvetlenül az eset után a Délmagyarország című szegedi napilap hasábjain levélváltásra is sor került egy G. Á. monogram mögé rejtőző személy és Bíró Károly között. A lap 1911. március 19-ei száma Palics pusztulása és Szabadka középítkezése címmel közölte G. Á. levelét, aki írásában éles kritikával támadta Bíró Károlyt, Szabadka polgármesterét, valamint bírálta nagyszabású szabadkai és palicsi építkezéseit.
„Történt, amikor én a reumámat áztattam a Palics tavában, ezelőtt nyolc-kilenc évvel juliusban, a fürdő-szezón derekán, hogy az országos középiskolai tanáregyesület Palicson volt tartandó a vándorgyűlését. A tanárok megérkezése napjának délutánján szörnyű zivatar keletkezett. Olyan orkán dühöngött, hogy Szabadka és a szegedi ut kora délután koromsötétségben uszott; a palicsi tó vize nagyzási mániába esett: azt hitte, hogy ő tenger és toronymagasságnyi hullámokat vert a rendezetlen parthoz, veszélyeztetve a primitív, réges-régen épitett földsávot. A tóba nyúló, úgynevezett mólót az elpusztítással. A levegő elviselhetetlen volt; harminc-negyven méter magasságban tömött vörös homokfelhök borították el a szemhatárt és süvített, sikongott, jajongott, dühösen ordított a rettenetes szélvihar. Nem mertünk kimozdulni a »nádas hotelból« melynek fedelét erősen cibálta a duhajkodó orkán.
Mikor a zivatar elült, kimerészkedtünk a parkba. Öreg, sudár tölgyek, ócska, rokkant, szuvas törzsű akácfák gyökerestől kitépve a laza talajból, keresztbe feküdtek a fö-alleé-ban. Kitörte őket a zivatar. A tó vize tükörsimán terpeszkedett a medrében; a móló sértetlenül nyújtogatta a nyelvét a piszkos vizbe és az istenitéleti idő egyéb nyomát csak az mutatta, hogy Vencel Lajos, a szabadkai halkirály megrendülve nézte, amint ludasi, palicsi és szabadkai asszonyok, gyerekek, kosárszámra szedték össze a partra vetett, ficánkoló kárászokat, potykákat. Hanem a becsületes, természetmosta part egy centiméternyire sem omlott be. Most odavan a gyönyörű beton-part és Biró Károly polgármester nagyon szomorú” – olvashatjuk a gúnyos írásban.
A palicsi betonpart mellett G. Á. Bíró Károly egyéb építkezéseit is kritikával illette.
„A város középitkezései gyalázatosak. A Szabadka patronátusa alatt épült tavankuti templom lesülyedt, összeomlott; a milliós költséggel fölépített piszeorru városháza gödörbe került és csak futó zápor idején is bokáig érő vízben úszik a fényes városi kávéház és a Pest-szállodával szemben épült valamennyi üzlethelyiség.”
A levélíró szerint továbbá beomlott a szabadkai főgimnázium kápolnája, mert „a gimnázium építése lelkiismeretlenül történt, az ellenőrzése pedig panamaszagu volt; a födél bádogja vékonyabb volt, mint ahogy a város a szerződésben kikötötte; az idő foga hamarább elrágta, mint ahogy várták és a harmadrendű téglák időelőtt eláztak”. Ehhez hozzátette: „Ugyanilyen sors érte a mult nyáron Palicson az uj Vigadót. Egyszerűen beomlott.” G. Á. végül így fejezte be levelét:
„Biró Károly királyi tanácsos, polgármester ne afölött keseregjen, hogy a part beomlott, – hiszen hozzászokhatott volna már a középületek összeomlásához, – hanem vizsgáltassa meg, hogy miből és hogyan építenek Szabadkán. Vajjon ugy ellenőrzik-e a középitkezéseket az illetékes városi műszaki közegek, hogy működésük becsületesnek és lelkiismeretesnek mondható? Vajjon a beton jó volt-e, vajjon a tervezők vizépitészeti tudománya nem mondott-e csődöt? Vajjon az ellenőrző műszaki emberek nem panamáznak-e? Ezeket vizsgálja meg a polgármester és ne a saját fejét, hanem azokét verje a falhoz, akik okai, hogy a gimnázium, a tavankuti templom, a palicsi Vigadó és a beton-part beomlanak és hogy a városházát, – takarékoskodva a téglasorokkal – beleásták egy gödörbe.”
A bírálatokat Bíró Károly természetesen nem hagyta szó nélkül. Hogy mit válaszolt G. Á vádjaira, az a következő Szabadkai Históriákból kiderül…
