2021. május 12., szerda
CÍMLAPTÖRTÉNET

„Itt váltam azzá az emberré, aki most vagyok!"

A topolyai Éter Máté nagyon fiatalon, mindössze négyévesen kezdett néptáncolni. A folklór világát édesanyja mutatta meg neki. A fiatal néptáncos elszántságának, kitartásának és tehetségének köszönhetően sikert sikerre halmoz. Mátéval az eddig elért eredményeiről, jövőbeli terveiről beszélgettünk.
Hány éve foglalkozol néptánccal?

Fotó: Sörfőző Kornél
Fotó: Sörfőző Kornél

– Tizennégy éve néptáncolok, szóval egy ideje élvezem ennek az életvitelnek minden gyönyörét és varázsát. Természetesen mint minden kisgyereket, engem is édesanyám vitt el próbára, ő mutatta meg nekem ezt a világot, s ezért mindig hálás leszek neki.
Mit érzel tánc közben?
– Talán önmagam kifejezését érzem közben, vagyis megmutatom azt, hogy szeretem, tudom és akarom is csinálni. Tánc közben az ember sosem érez rosszat, olyankor mindig a felemelő érzések kerülnek előtérbe.
Formál-e a néptánc?
– Az identitást is erősíteni tudja a magyar folklór. A magyar néptánc, a magyar népi kultúra egy összetett, rendszerezett egység. Tartást ad a fiataloknak, felnőtteknek. Itt kinevelődnek az emberek: van kommunikációs, kifejező képességük, egyfajta kiállásuk, van önbizalmuk. Őszinte barátságok, szerelmek is kialakulhatnak. Sokkal egységesebb, ha egy nemzetnek a kultúrája által versenyzünk vagy élünk, mint egy világi sport által.
Melyik volt az első néptánctábor, amelyen részt vettél?
– Ha jól emlékszem, még kisgyermek voltam, amikor édesanyám elvitt az első táborba. Akkor nem vettem részt, csupán láttam, hogy néz ki az egész, de már akkor nagyon megtetszett. Hatodikos vagy hetedikes lehettem, amikor elmentem a zentagunarasi Batyutáborba, amit minden évben a Cirkalom táncegyüttes szervez. A tánctáborokat illetően az jelentette a fordulópontot az életemben, amikor tudatosult bennem, hogy minden évben el kellene elmennem, hiszen akkora élményt nyújt, hogy gyakorlatilag kihagyhatatlan. Ezeken a rendezvényeken új barátságok születnek, szerelmek is kialakulnak az évek során, sőt a tábor a táncosok tánctudását is fejleszti a nyár folyamán, hogy ne felejtsék el azt, amit tavasszal táncoltak a szeptemberi új idény kezdete előtt.
Hogyan néz ki egy tábor?
– A tábor vasárnap kezdődik. Mindenki felállítja a sátrát a zentagunarasi Október 18. Általános Iskola udvarában, majd este a résztvevők egy bulin vesznek részt. Mindennap délelőtt és délután három óra hosszás próbák vannak. A gyermekek többek között főleg somogyi vagy rábaközi táncokat tanulnak, amelyek könnyen elsajátíthatók, a középső korosztály erdélyi táncokat tanul, mint pl. a szentbenedeki, illetve palatkai táncok, az idősebbek forgós táncokat tanulnak, amelyek nehezebbek, mint például a vajdaszentiványi, kalotaszegi táncok. Szombaton délután szokták megtartani a gálaműsort, amelyen a héten megtanult koreográfiával lép fel mindegyik korosztály. Igazából, az esti táncházak miatt szereti mindenki a Batyutábort, mert minden aznap megtanult táncot ott tud kamatoztatni a táncos.
Szólistaként milyen versenyeken vettél részt?
– Legtöbbször szólistaként szerepelek a színpadon, ha versenyről van szó. A táncegyüttessel inkább rendezvényeken vagy meghívásokon veszünk részt. Először a KMV-n vettem részt, ha jól emlékszem, első nekiindulásból harmadik lettem. A következő évben, 2018-ban, a 13. Vajdasági Szólótáncfesztiválon indultam, ott Vajdaság második legjobb táncosa lettem. Ekkor voltam 16 éves. Felnőtt kategóriában versenyeztem, amelyben én voltam a legfiatalabb a mezőnyben. Pár hónappal később a második KMV-men első lettem, a következő verseny, pár hónapra rá, Egerben volt. Ezen a Kárpát-medence szintű versenyen az Országos Ifjúsági Szólótáncversenynek a döntőjében nem kaptam díjat, illetve a nemrég Vajdaságban megrendezett 8. Vajdasági Gyermek és Ifjúsági Versenyen a felnőtt-, illetve ifjúsági kategóriában szólista táncosként is első helyezést értem el. A felnőtt kategóriában elnyertem a Vajdaság legjobb táncosa díjat, az ifjúsági csoportban kiemelt aranyminősítést kaptam. Mind a két kategóriában györgyfalvi legényest táncoltam.
Mit jelent számodra egy-egy elismerés?
– Eleinte nagyon jólesett, hogy elismerik azt, amikor kistáncosként jól szerepelsz és megdicsérnek, ez egyfajta motivációt ad, és bizonyos idő elteltével megváltoztatja az ember gondolkodását jó vagy rossz irányban. Nagyon remélem, hogy az én gondolkodásomat a jó irányba változtatta meg, mivel én már úgy megyek el egy versenyre, hogy még több tapasztalatot szerezzek, megismerjenek az emberek, minél több helyen lássanak, hiszen annál több eredményem is lesz majd egyszer az életben. Próbálom a kisebbeket arra az útra irányítani, hogy igenis megéri néptáncolni. Rengeteg visszajelzést kapok a fiataloktól, hogy megnéztek engem, tetszettem nekik, szeretnének úgy táncolni mint én, ha segítséget kérnek tőlem, szívesen segítek nekik. Igyekszem kihozni a legtöbbet magamból, és ha odajutok, akkor tanárként is helyt tudok majd állni.
Az imént említetted, hogy néptáncpedagógusként is szívesen dolgoznál. Teszel-e lépéseket ez irányba?
– Részt veszek egy néptáncpedagógus-képzésen itt Vajdaságban, amit a pesti Néptáncegyetem tanárai tartanak. Ez egy hatszemeszteres kurzus, amely felér egy egyetemi képzéssel. Ezeken az előadásokon néptáncpedagógusokat nevelnek a fiatalokból, felnőttekből. Ha ezt valaki befejezi, akkor hivatalosan is taníthat néptáncpedagógusként, vagy akár egy néptáncegyüttest is vezethet.
A jeles ünnepeket a régi szokások, hagyományok szerint ünnepelitek. Milyen érzés részt venni benne?

Fotó: Sörfőző Kornél
Fotó: Sörfőző Kornél

– Nagyon fontos a hagyományok ápolása, hozzáteszem a hagyományok nem megmaradnak, hanem átalakulnak, de igyekszünk megőrizni azokat, amelyeket 150 évvel ezelőtt tartottak. A locsolkodást, a múlt évtől eltekintve, minden évben megtartjuk, szekérrel megyünk a lányokhoz, meglocsoljuk őket vödör vízzel, ők piros hímzett tojást adnak nekünk. Karácsonykor műsort csinálunk, valamint betlehemezünk. Igenis jó érzés ezekben részt venni, mert gyerekként már hozzászokik az ember a hagyományok ápolásához, és amikor népkultúrával foglalkozó személlyé válik, akkor mélyebben bele tud tekinteni abba, hogy akkoriban miért szerették ezt éppen így csinálni az emberek.
Hol szeretnél továbbtanulni?
– A Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, kommunikáció- és médiatudomány szakon szeretnék továbbtanulni. Talán azért, mert pontosan a tánc adott nekem egy olyan kommunikációs, kifejezőkészséget, amelyben nagyon jó vagyok. Szeretek beszélgetni, ismerkedni, szofisztikált beszédemmel szeretek kitűnni az emberek között. Szeretném visszahozni az emberekbe az önkifejezés képességét. A szakon azzal kívánnék foglalkozni, hogy hogyan kell kapcsolatokat teremteni és építeni, emiatt mennék oda.
Ötvözni tudod majd a néptáncot a tanulmányaiddal?
– Biztos vagyok abban, hogy igen. Amikor mellék- vagy főállású néptáncpedagógus leszek, ezt majd az idő eldönti, és biztos vagyok abban, hogy a kommunikációt, illetve a médiát is bele lehet vonni a néptáncba, természetesen csak ésszel és mérsékelten. Remélem kamatoztatni tudom majd a tudásomat a néptánccal kapcsolatban a kommunikáció- és médiatudomány szakon is.
Hol képzeled el a jövőd?
– Valószínűleg itthon, Topolyán a táncosok és a családom körében. Nem szeretnék Magyarországon maradni, annak ellenére, hogy ott fogok tanulni. Mindenféleképpen vissza szeretnék jönni, mivel itt nőttem fel, itt váltam azzá az emberré, aki most vagyok, illetve aki leszek. Nagyon sok mindent hagynék itt, ha elmennék, a szüleimet, a szeretteimet, a családtagjaimat, azokat a táncos embereket, akik felneveltek, akikkel együtt nőttem fel.