Szabadka nemrégiben egy új köztéri szoborral, Ivan Antunović katolikus püspök egész alakos szobrával gazdagodott, hamarosan pedig Bíró Károly egykori polgármesternek és I. Petar Karađorđević szerb királynak is szobrot állítanak. Sorozatunkban városunk meglévő köztéri szobrait mutatjuk be.
A város főterén, a Dimitrije Tucović és a Rudics utca közötti szakaszon, két épület között, a falba beépítve található Nepomuki Szent János szobra. Ez azonban nem a szent egyetlen szabadkai köztéri szobra. A Belgrádi úton a 32-es és a 34-es számú házak között áll a Pukkel-féle Nepomuki Szent János-szobor.
A szobor magán viseli a rongálások nyomait (Fotó: Gergely Árpád)
A XIX. század második felében a szobor helyén az egykori Pipa utcával (ma O. Župančič utca) szemben egy ingoványos terület állt, melynek északi oldalán nyitott csatornában folyt a gáti völgy vize. A csatorna két oldalán elterülő telek Pukkel Sándor szabadkai szűcsmester, kereskedő tulajdonát képezte. A telektulajdonos 1871-ben Nepomuki Szent Jánosnak, a hidak, folyók, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentjének állított szobrot, az út és a vízfolyás kereszteződésébe. A századfordulón az emlékmű környékét beépítették. A csatorna mindkét partján egy-egy magánház épült fel. A déli oldalház fala közvetlenül a szobor mellé került. Az emlékmű így a házak utcafrontjának vonalába került, egy kovácsoltvas kerítéssel védve.
Az I. világháború után az emlékmű sorsa igen sanyarúra fordult. 1918 és 1938 között a szobrot ötször is megrongálták. Bár a helyi plébánia néhányszor helyreállíttatta a keletkezett károkat, a szobrot mindannyiszor újból megrongálták. Végül 1938-ban Blaško Rajić, a helyi Szent Rókus-plébánia lelkésze egy teljesen új szobor felállítását kezdeményezte. A szobrot egy kis falmélyedéses kápolnában helyezték el, amelyet műkővel borítottak. A szent alakja fehér műkőből készült, a megszokott papi ruhában és süvegben ábrázolva, a mellkasán összetett kezeiben keresztet tartva. A talapzati részre, amely elé kovácsoltvas-rácsot helyeztek, egy márványtábla került a következő horvát nyelvű felirattal:
„Ezen emlékművet, a kápolnát és a ledöntött szobrot, melyet az istentelen emberek lefejeztek, Mihovil Novaković a feleségével 1939-ben saját költségén újraállíttatta. Az alapítványa a Szent Rókus-plébánia híveinek adományából jött létre.”
Az elkészült emlékművet Blaško Rajić szentelte fel 1940 virágvasárnapján. A II. világháborút követő években a szobrot sajnos ismét megrongálták. Fejét leverték, két kézfejét letörték. A visszahelyezett fej alatt, a nyaki részen, ma is látható a törésvonal. A kézfejek közül csak a balt újították fel. A jobb alkarja ma is hiányzik. 1968-ban a szobrot újból fel kellett újítani. 1967. november 30-ra virradó éjjel ugyanis egy zavart elméjű szabadkai polgár több köztéri emlékművet megrongált, köztük Nepomuki Szent János szobrát is.
Az ismertetett sérüléseket magán viselő szobor azóta is a két ház között áll. Az emlékművet a Szent Rókus-plébánia hívei és a szomszédos házak lakói gondozzák.
