Lényegében nincs jelentősége, mégis bejárta a világot a felvétel, melyen a világ első számú nagyhatalmának elnöke háromszor is megbotlik a lépcsőn a repülőbe történő felszállás során. Erős szélben és meredek „garádicson” történt a dolog, ezért mentségére szólhat, hogy nála fittebbekkel is megtörténhetett volna. Még csak szimbolikus jelentést sem tulajdoníthatunk neki, mégis sokan ezt teszik most. Kizárt dolog, hogy mindez nem a véletlen műve lett volna, mégis mintha pár másodperces lenyomata lenne korunknak, ahogyan a világpolitika hivatalosan első számú alakítója egy pillanatra megállt, leporolta a nadrágját, majd folytatta útját a kabin felé. Mielőtt pedig belépett volna, még szalutált a jelenlévőknek.
Maga az elnök is ember és nyilván nem mindenható, azért jelenleg az Egyesült Államok még mindig a világpolitika első számú alakítója. Az ország a világ minden pontján jelen van, nemcsak diplomáciai, de katonai értelemben is. Szárazföldjüktől több ezer kilométerekre állomásoznak amerikai katonák, és működnek támaszpontok. A trónfosztás még várat magára. Oroszország ugyan jelentős hadsereggel, fejlett nukleáris arzenállal rendelkezik, Kína is folyamatosan fejleszti hadseregét, már a világűr meghódításában is versenybe szállt. Egyikük katonai ereje sem mérhető azonban még most sem az Egyesült Államokhoz.
De milyen jövője van az egymás közti viszonyoknak? Ahogyan az tőle várható volt, az új amerikai elnök markánsan oroszellenes álláspontot képvisel. Egyértelműen kimondta, hogy Oroszországra ellenségként, Kínára vetélytársként tekint. Elnökjelöltként egy ugyanilyen kérdésre még azt mondta, Oroszország ellenfél, de nem ellenség, a napokban viszont már ellenségnek nevezte.
VÁLSÁG A VÁLSÁG FELETT
A világgazdaság újabb nagy válságát próbálják elfedni a koronavírus terjedése körül keltett indulatokkal. Ilyen és más hasonló felvetésekről, elképesztő elméletekről olvashatunk. Természetesen ilyen formában ez elvethető, az viszont tény, hogy a kormányok és a jegybankok kénytelenek sok esetben a fiskális és monetáris politika nem szokványos eszközeivel is élni. Elemzők szerint az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) a tavaly augusztusban meghozott döntésével új fejezetet nyitott a monetáris politika történetében. Valójában ugyanis a korábbi 2 százalékos hosszú távú inflációs célt felváltotta egy átlagosan 2 százalékos inflációs cél. Első hallásra, vagy olvasatra ez nem nagy különbség, de ha „mélyebbre ásunk”, ez egy lehetőséget nyitott meg afelé, hogy az Amerikai Egyesült Államokban rugalmasabbá váljék az inflációs célkövetés rendszere. Eddig ennek esetleges hatékonysága még nem lett letesztelve, mivel az infláció tartósan a cél alatt mozgott. Nem kizárt azonban, hogy a Fed az elkövetkező hónapokban a gyorsuló áremelkedés nyomán jelentős kihívások elé nézhet. A kérdés pedig most az, hogy amikor az infláció eléri, majd kezdi meghaladni a jegybanki célt, hogyan fog a Fed reagálni. Engedi-e, hogy a pénzromlás üteme túllőjön a célon, vagy a monetáris kondíciók szigorításával próbálja fékezni az inflációt. Az amerikai monetáris politika lépései köztudottan kihatnak a világgazdasági folyamatokra. Magyarán: ezt mindenki, mi is megérezzük majd. Minden jegybank esetében fontos, hogy amikor a gazdaság növekszik, akkor féken tartsa az inflációt.
A TRENDEK MIT MUTATNAK?
Általában látványos ábrákkal szokták szemléltetni azokat az előrevetített trendeket, melyek szerint az elkövetkező 10-20-30 évben Kína gazdaságilag és minden téren átveszi a „világuralmat”, mögötte második lesz India, az USA és Európa (más elemzésekben az EU) messze lemarad tőlük.
A mögöttünk álló időszakban azonban a trendek is merőben megváltozhatnak. A növekedés üteme lassulni látszik. A dinamikusan fejlődő országok, köztük Kína növekedési üteme a jelek szerint beáll egy lassabb, de fenntarthatóbb szinten.
A demográfiai változások is jelentősen kihatnak a világgazdaság növekedési ütemének a lassulására. A merőben eltérő politikai berendezkedésű és ezzel együtt rendkívül eltérő stabilitású országok várható gazdasági teljesítményének a becslése nagyobb kihívást jelent, mint a régóta fejlett, működő intézményi struktúrával rendelkező államoké. Arról nem is beszélve, hogy azokban az országokban is mélyreható változások vannak kialakulóban.
Az üvegházhatás, a globális felmelegedés, a fajok eltűnése élőhelyeik megszűnése miatt, a szélsőséges időjárási jelenségek, mind-mind a tudatos, de nem kellően megfontolt, csupán a rövid távú célokat szem előtt tartó emberi tevékenység következményei. Ahogyan a természet, úgy a szabad piac is visszaüt. Ahogyan az éghajlatváltozás cunamikat, viharokat, árvizeket, száraz időszakokat eredményez, úgy a túlfűtött gazdaság, a kétes kihelyezések és befektetések hatalmas pénzügyi viharokat eredményeznek. A gazdaságban is érzékelhető a klímaváltozás, de még nem tudni, hogy mindez erős felmelegedés, vagy egy gazdasági jégkorszak előjele.
