1648, mint korszakhatár
A Létünk 2020/3. számában tanulmányai három témakör köré épülnek. Az első témakör az Iuss címet viseli és Szalma József Joghézagok az európai és a magyar magánjogban című tanulmányát tartalmazza. A második, Clio című, témakör alatt hat tanulmány található. Ezek a következők: Hahner Péter: Egy elfejtett mérföldkő a történelemben – 1648, Bagi Zoltán Péter: Szeged visszafoglalása és a zentai ütközet, Szmodis Jenő: Adalékok a magyar és a kelet-közép-európai rendszerváltozások történetének értelmezésében, Majdán János: A rendszerváltó év: 1848, Majdán Miklós: A koszovói „függetlenség” 10 éve a nemzetközi kapcsolatok tükrében 2008–2018, Mészáros Zoltán: A Szabadkai Jogi Kar magyar hallgatóinak száma, demográfiai jellemzői és tanulmányi eredményei. A Theoria címszó alatt egy tanulmány olvasható: Sekulić Larisa: Értekezés erőszakról és hatalomról. A tanulmányok mellett egy recenzió is található a folyóiratban: Majdán János: Egy zombori ügyvéd különleges feljegyzései 1937-ből.
A felsorolt tanulmányok közül kiemeljük Hahner Péter, a Pécsi Tudományegyetemének nyugalmazott tanszékvető egyetemi docensének munkáját. A szerző az 1648-as év világtörténelmi jelentőségére hívja fel az olvasók figyelmét. Rámutat arra, hogy a történelemben vannak olyan évek, amelyekben egyszerre több fontos fordulat is bekövetkezik, így korszakhatárként tekinthetünk rájuk. Ilyen év volt például 1789, 1815, 1914, 1945 vagy éppen 1989. Hahner Péter szerint az 1648-as év is egy ilyen korszakhatárt képez. Tanulmányában részletesen ismerteti azokat a jelentős történelmi eseményeket, társadalmi megmozdulásokat, amelyek ebben az egy évben következtek be. 1648-ban kötötték meg a vesztfáliai békét, amely véget vetett a harminc éves háborúnak, a katolikusok és protestánsok utolsó nagy vallásháborújának. A brit szigeteken, Franciaországban és Itáliában polgárháborúra került sor. A lengyel államban a kozákok Bohdan Hmelnickij vezette lázadásával egy elhúzódó válságidőszak vette kezdetét. Moszkvában sólázadások törtek ki. A szerző levonja a következtetést, hogy az Amerika felfedezésével kezdődő és Napóleon bukásával végződő kora újkort, 1648 két időszakra osztja. A kora újkor első másfél évszázadának válsága ebben az évben érte el csúcspontját, majd XVII. század közepétől egy békésebb korszak bontakozott ki.
A posztigazság kora
A Létünk 2020/4. száma, egy a post-truth (igazságon túli, igazság utáni) korszak kihívásaival foglalkozó tematikus szám. A folyóirat témáját Szűts Zoltán előszava vezeti fel az olvasó számára. A tanulmányok két témakör köré épülnek. Az első témakör, amely A post-truth korszak természete címet viseli, négy tanulmányt tartalmaz. Ezek a következők: Szűts Zoltán: Az online lét diszkrét digitális bája. A post-truth korához vezető út, Koltay Tibor: A posztigazság kora és a gyorsuló-lassuló idő, Merkovity Norbert: Posztobjektív média és figyelemalapú politika, Gerencsér Péter: Álcivil taktikák a posztfaktuális politikai kommunikációban. A második Az álhírek, a hitelesség és az edukáció kérdései címet viselő témakör a következő négy tanulmányt tartalmazza: H. Tomesz Tímea: A hálózatiság csapdájában, Herzog Csilla–Racsko Réka: A médiaműveltség metamorfózisa a hálózatok korában: helyzetelemzés a köznevelés szemszögéből, Andok Mónika: A hírmédia hitelességi válsága, Dobos Zoltán: Az álhírre mutató Facebook-posztok jellemzői.
A fenti tanulmányok közül kiemeljük Dobos Zoltán, újságíró, a budapesti Milton Friedman Egyetem kommunikáció- és médiaszakos mesterhallgatójának munkáját. A szerző tanulmányában a Facebook hírfolyamában felbukkanó álhírek felismerésére nyújt iránymutatást. A világhálón felbukkanó álhíreket hat csoportra lehet sorolni. Vannak oldalak, amelyek kitalált híreket terjesztenek, léteznek olyan oldalak, amelyek bizonyos cél vagy világlátás érdekében torzítják a híreket, és vannak áltudományos, konteós, szatirikus, valamint kattintásvadász oldalak is. A szerző szerint az álhírek azonosításában árulkodóak a posztok címei. Az álhírek címei ugyanis többek között sok szóból állnak, explicit módon megosztásra buzdítanak és szembehelyezkednek a fősodratú politikai vonallal. A címhez ráadásul gyakran olyan illusztráció társul, amely hangulatkeltő. Emellett előfordul, hogy a szöveget egy hírstúdiót és bemondót ábrázoló képpel ábrázolják, azért, hogy a posztoló ezzel támassza alá az álhír igaz voltát, vagyis „bemondta a tévé, tehát igaz”. Dobos Zoltán néhány konkrét álhírt elemezve is bemutatja ezen posztok jellemzőit. Végezetül megállapítja, hogy az álhírek leginkább az idősebb generációk tagjait veszélyeztetik. Legfőbb védekezés ellenük pedig a különböző szeniorképzések lennének, amelyek forráskritikára tanítják résztvevőit.
