2024. április 18., csütörtök

Vízibivalyok és szürkemarhák a Ludasi-tó partján

A szakemberek legeltetéssel hódítják vissza a vizes élőhelyeken az agresszíven terjedő nádtól a területeket

A Ludasi-tó, legyen nyár, ősz vagy tél, minden évszakban gyönyörű. A valamivel több mint 2800 hektáros tó és környezete számos madárfaj költőhelye, illetve a vonuló madarak egyik legnagyobb pihenőhelye. Növényvilága is különleges.  Szerbia különleges jelentőségű természeti értékeként az I. védelmi kategóriába tartozik. A rezervátum nemzetközi jelentőségű, a tavat 1977-ben vették fel a Ramsari egyezményhez tartozó nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek listájára.

Négy évvel ezelőtt vízibivalyokat meg szürkemarhákat telepítettek a Ludasi-tó partjára, hogy kaszálás helyett legeltetéssel szorítsák vissza az agresszíven terjedő nádat a vizes területekről, fontos ugyanis a zsombékosok és a gyepes területek fenntartása.  Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az egykor kísérletként beindított vállalkozás eredményes. Sőt, az is kiderült, hogy amit az állatok elvégeznek, azt emberi erővel, illetve géppel nem tudnák elvégezni. Szekeres Ottóval, a Palics–Ludas Kft. természetvédelmi őrével látogattunk ki a vízibivalyok és szürkemarhák  „munkahelyére”.

Hogyan kerültek ide a vízibivalyok?

– A Kiskunsági Nemzeti Parkkal hosszú évekre visszatekintő együttműködésünk van. Tőlük kerültek ide a bivalyok, a Ludasi-tó partjára. Az elsődleges célunk az, hogy élőhely-revitalizációt vagy élőhelykezelést végezzünk velük. És most már negyedik éve, hogy itt végeznek munkát nálunk ezek az állatok. Vissza akarjuk szorítani a nádast és a zsombékosokat vissza akarjuk állítani. És ez ezzel az állatmennyiséggel ezen a területen nagyon eredményes volt az elmúlt években. Más állatokkal is végzünk élőhely-visszaállítást, és az a tapasztalatunk, hogy a legeltetés teljes mértékben fel tudja váltani az emberi munkát.

Hány vízibivaly tarja karban ezt a villanypásztorral bekerített területet?

– Öt tehén érkezett Magyarországról és a szaporulatból meghagytunk két üszőt, ami itt maradt, bikát cseréltünk, úgyhogy van egy új vérvonalú bikánk, ami Versecről érkezett. Az idén született öt borjú, és tulajdonképpen négy van meg belőlük, és mind a négy bika. Valószínűleg nem marad mind meg, mert a bikákat nem lehet együtt tartani. A bekerített terület 6,5 hektár. Nagyjából úgy számoljuk, hogy egy állat az optimális egyhektár területre ahhoz, hogy ne legyen se alul legeltetés se túllegeltetés. Itt a nádasok esetében meg lehet egy kicsit emelni a számot, amíg a nádast visszaszorítják. Egyébként ez más országokból és más hasonló területekről átvett tapasztalat, de ez nálunk is bevált. Ha megvizsgáljuk azt a területet, ahol elvégezték a munkát, akkor látjuk, hogy a nádas területekből gyepterületet vagy zsombékos területet alakítottak ki. Most, miután bővült az állomány, mi is bővítettük a területet, és reménykedünk abban, hogy a teljes területen visszaáll a régi élőhely, ami azért fontos, mert rengeteg ritka madárnak nyújt táplálkozási és költőhelyet.

Van valamilyen időkorlát, hogy egy területet meddig lehet vagy kell legeltetni?

– Az a legcélravezetőbb, ha előre eldöntjük, hogy mit akarunk a kérdéses területtel kezdeni. Nyilván, ha egy ürgés területet szeretnénk elérni, akkor ajánlatos egy kicsit túllegeltetni, hogy mindig alacsony fű legyen. Nálunk ugyan nincs, de Magyarországon van parlagi vipera, és azokon a területeken például tanácsos az alullegeltetés, hogy magas fű maradjon, az állat el tudjon rejtőzni. Éppen csak, hogy járja a jószág a területet. A mi élőhelyeink kezelése előtt úgy döntöttünk, hogy vissza akarjuk szorítani a nádast és a nádasban lévő zsombékosokat vissza akarjuk állítani.

Miből áll ezeknek az állatoknak a gondozása? Milyen költségekkel jár?

– A tavaszi szezontól egészen télig az állatok csak legelnek, semmi takarmány-utánpótlást nem kapnak, és csak a téli időszakban etetjük őket. Hogy mikor kezdődik az etetés, az évről évre változó, mert ha beáll a nagy hó, akkor el kell kezdeni korábban etetni, de ameddig ők tudnak kellő mennyiségű táplálékot bevinni, addig nincs szükség etetésre. Tavaly novemberben kezdtük el a szénával való etetést, és majd meglátjuk, meddig folytatódik, de alapjáraton az a tapasztalat, hogy április elején elkezdenek legelni. A takarmány-kiegészítés a mi területeinkről származó szénát jelenti. Ezek az állatok nagyon ellenállóak, állatorvosi beavatkozásra a kötelező oltásokon kívül egyáltalán nincs szükség, sem az ellésnél sem betegségek esetében.

Mi a tervük a bivalyállománnyal, bővítik, vagy ez az optimális szám?

– A tervünk az, hogy az idős állatokat megőrizzük, a fiatal állatok nyilván majd eladásra kerülnek. Mivel védett területen legelnek és a védett területről származó szénát kapnak, azt is mondhatnánk, hogy bio húsú állatokat nevelünk. Természetesen területbővítés is lehetséges nem csak a bivalyok vagy a szürkemarhák esetében, de a kecskék és a juhok által kezelt területek esetében is.

A vízibivalyok dolga, hogy megakadályozzák a nád agresszív terjedését. Négy év után látható már valamilyen eredmény?

– Azzal, hogy azok a nedves rétek, amelyek egykor jellemezték a Ludasi-tó környékét, most ismét megjelentek, ezzel rengeteg olyan madárfaj is visszatért, amely már-már eltűnőben volt a területen. Megjelentek a sárszalonkák, a piros lábú cankó ismét költ, és a gólyatöcs is ismét költ ezen a területen, a batla megjelenik rendszeresen táplálkozni, és ilyen madarakat is ide vonzottunk, mint a pásztorgém, aminek mindössze pár előfordulása van csak. Az első előfordulása is ehhez az aktivitáshoz kötődik: a szürkemarhák által legeltetett területen jelent meg az első madár és ott lett megfigyelve. Úgyhogy ilyen szempontból is nagyon hasznos és különböző növényfajok is virágozni kezdtek a területen. A nádas elég jól elhódította a területet akár a mocsári nősziromtól is, ami most tavasszal gyönyörű sárga pompájába önti majd ezt a területet. A területkezelés mellett nagyon nagy szerepe van az állatoknak az oktató programjainkban, és esetleg a turizmusba is be tudjuk kapcsolni, ugyanis egy tanösvényünk itt halad el mellettük.

A szürkemarhák a Látogatóközponthoz közel vannak. Mi az oka annak, hogy egyik helyen bivalyok, a másik helyen szürkemarhák vannak?  

– Szürkemarháink két helyen vannak, Palicson meg Ludason is. Palicson kezdtük, egy bikával és öt tehénnel egy 4,5 hektáros terület kezelését, ami nagyon-nagyon eredményes volt, és természetesen ebből a lendületből táplálkozva kerítettünk el újabb vizes élőhelyet, hogy használjuk ezeket a házi állatokat a terület kezelésére. Természetesen oka van annak, hogy az egyik helyen bivalyok vannak, a másikon pedig szürkemarhák. Ha a szürkemarhás területet megnézzük, akkor azt látjuk, hogy itt alacsonyabb a vízállás. Van víz, nem azt mondom, hogy száraz, de ők sokkal inkább ezeket a szárazabb területeket kezelik. A bivalyok éppen a Körös torkolatánál lévő területet kezelik és képesek a mélyebb vízbe is bemenni, akár nyakmagasságig is elmerülnek és a vízből is kirágják a nádat. Itt a szürkemarháknál tulajdonképpen egy hathektáros terület van bekerítve, és kilenc állat van, de ebből három borjú, és ugyanúgy, mint a bivalyoknál, az egy hektár per állat vált be az élőhely-kezelésre.

Olcsóbb a legeltetés vagy környezetkímélőbb, vagy egyáltalán mi az oka, hogy nem gépekkel végzik a kaszálást, hanem legeltetnek?

– Ezt a munkát emberi erővel vagy gépi erővel el se tudnánk végezni. Ha kaszálni kell a területet vagy kaszálni kellene, akkor olyan magas a vízállás, hogy a mezőgép nem tud rámenni, egyébként meg, hogy ha mégis sikerülne valamilyen úton-módon lekaszálni, akkor is a kihordása ennek a biomasszának nagyon nagy erőfeszítésekbe és rengeteg pénzbe kerülne. Így pedig az állatok megoldják ingyen, emellett környezetkímélő is.