2021. július 24., szombat

A közönség öröméért érdemes dolgozni

Huszonöt éves az Óbecsei Schola Cantorum kórus

1996-ban, azaz 25 évvel ezelőtt alakult meg az óbecsei Nagyboldogasszony-plébániatemplomban az Óbecsei Schola Cantorum, amely énekével rendre ünnepélyesebbé teszi a vasár- és ünnepnapi szentmiséket. A jubileum apropóján Stefaniga Ottília kórusvezetővel beszélgettünk.

A kórust prof. dr. Rokay Zoltán akkori óbecsei plébános hívta életre. Hogy kezdődött a ti történetetek?

– Rokay Zoltán plébános a honfoglalás 1100. évfordulójára az óbecsei belvárosi templomban egy csodálatos ünnepi műsort szervezett, erre az alkalomra kérte azt, hogy énekeljünk gregorián dalokat, mégpedig az Ave verum és a Stabat Mater kezdetű énekeket, nekem pedig az Ómagyar Mária-siralmat adta feladatul. Így állt össze az énekkar. Pár hónappal később már az adventi időszakra kaptunk tőle feladatokat, majd a nagyhétre kellett felkészülnünk. A legjobb tudásunk szerint igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak. Ekkor még Ifjúsági Kórus volt a nevünk.

Miért lett a nevetek később Óbecsei Schola Cantorum?

– A nevet is Zoltán atya adta. A legtöbb énekes akkor még általános iskolás volt, én pedig az egyetemi tanulmányaim vége felé jártam – ezért lettünk mi az „énekiskolások”, azaz a Schola Cantorum énekesei. Én ragaszkodtam az óbecsei jelzőhöz, amely a nevünk szerves része lett.

Az iskolai tanulmányok előrehaladtával és a tagok elköltözésével folyamatosan változik a kórus összetétele. Hányan énekes fordult meg nálatok a 25 év alatt?

– Az induló kórusnak tizenkét-tizenhárom tagja volt, közülük hárman énekelünk ma is. Sokszor kellett új tagokat találni és betanítani, ami egyéni gyakorlást is igényel, de a befektetett munka általában megtérül. Legalább hatvan-hetven énekesünk volt az elmúlt időszakban, hiszen időközben a gyerekkórus is megalakult.

Tudatos volt az utánpótlás-nevelés?

– Sokan így gondolják, de a szükség hozta ezt a megoldást. Az Óbecsei Schola Cantorum azzal a céllal jött létre, hogy az énekünkkel ünnepélyesebbé tegyük a szentmiséket. Az elsőáldozási és a fél 9-es szentmiséken a gyerekeknek gyerekek kell hogy énekeljenek. Most karácsonykor huszonöten énekeltek és muzsikáltak, ami nagy öröm volt számomra.

Ma már nem csak egyházi dalokat énekeltek. Hogyan bővült a repertoárotok?

– Bár már régóta Budapesten él, Zoltán atya még ma is tud új kihívások elé állítani bennünket, valamint sokat lendített a kórus munkáján a szekszárdi Éneklő hét nevű énektáborban való többszöri részvételünk is, ahol dr. Szabó Szabolcs karnagytól, a zeneirodalom kiváló ismerőjétől is sokat tanulhattunk – mindkettejüknek hálával tartozunk azért, hogy bővíteni tudtuk a repertoárunkat. Az első cédénken az első öt év dalait rögzítettük. Az Ave Gloria című második cédé nem közismert karácsonyi énekeket tartalmazott, de a Zoltán atya ötlete nyomán összeállított harmadik hanghordozónk, a Voces Saeculares már világi anyag volt, amelyen Zoltán atya minden műhöz egy-egy tanulmányt is írt. A dalok egy részének vajdasági vonatkozásai is vannak: Weöres Sándor Ista című versének a kórusfeldolgozása a szabadkai Molcer Mátyásnak köszönhető, József Attila Bolyongok című versét az ugyancsak vajdasági Hartig Tibor zenésítette meg, Petőfi Sándor A vándorlegény című verséhez az óbecsei Szerda László írt zenét, a Fölszállott a sármány pedig a bácsföldvári származású Megyeri Lajos zeneszerző Kenyeres Kovács Márta versére írt műve.

Mivel lehet lelkesíteni a kórustagokat a járványidőszakban, amikor megmutatkozni közönség előtt csak elvétve tudtok?

A kisdiákok gyakran állnak együtt a színpadon a Schola Cantorummal

– Hálát adok a Jóistennek, hogy a 2019-es évet jól kihasználtuk. Sípos Tibor festőművésszel volt egy közös projektünk, amellyel eljutottunk Nagyváradra, ami csodálatos élmény volt. Azt az évet Déván zártuk, ahova a karácsonyi koncerteken összegyűjtött adományt vittük el. A gyűjtés és az ottani fellépésünk is óriási öröm volt. Járványhelyzetben valóban nem könnyű motiváltan dolgozni, mert a mi munkánk eredménye a közönség visszajelzésében mutatkozik meg: ha nekik örömet tudunk szerezni, akkor van értelme gyakorolni. Szerencsére az elmúlt időszakban is volt okunk készülni: a júniusra halasztott elsőáldozásokon és bérmálásokon, valamint a templomunk augusztusi búcsúján is énekelhettünk. Az októberre tervezett Vajdasági Kóruspódium ugyan elmaradt, de az esemény szervezője, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség adventre kért tőlünk egy alkalmi kép- és hangfelvételt, és egy elmaradt kecskeméti fellépést is hasonló módon pótoltunk. Legutóbb karácsonykor énekeltünk a templomban.

Most mire készültök?

– A magyarkanizsai képtárban A szakralitás misztériumai címmel nyílt meg az elhalasztott budapesti világkongresszus kapcsán megszervezett vándortárlat, amely március 10-éig látogatható. Ezen a napon 18 órai kezdettel ünnepi záróműsor lesz, amelyen többek között mi is fellépünk. A műsorunkon gregorián dalok, Kodály, Rosseli, Mozart, C. Frank, Esterházy Pál és Lányi Ernő művei is szerepelnek. Ezeket az oltáriszentséges énekeket a gyerekekkel és kiváló zenészekkel közösen adjuk majd elő.

Szeptemberben lesz a kórus jubileuma. Hogyan ünneplitek majd?

– Októberben Óbecsén szervezzük meg a Vajdasági Kóruspódiumot, erre az alkalomra szeretnénk elhívni a régi kórustagjainkat is, hogy közösen ünnepelhessünk és énekelhessünk. Azon is dolgozom, hogy ezen az eseményen egy olyan kórus is részt vehessen, amelynek a vendégszeretetét még nem tudtuk viszonozni – Szabó Szabolcsék Komlói Pedagógus Kamarakórusának a vendégszereplése óriási élmény lenne nekünk és a közönségünknek is.