2021. április 19., hétfő

Érdemes-e a nyugdíjaztatás után is külföldön maradni?

A felmérések szerint Szerbiát évente csaknem 60 ezer ember hagyja el, évek óta hatalmas elvándorlási hullámnak vagyunk tanúi. Az európai országok közül Ausztria és Svájc mellett Németország a legnépszerűbb a balkániak körében. Szerbiából zömmel a fiatalok távoznak, de sok 40 vagy akár 50 éves is munkát vállal külföldön, hogy idős korára rendes megélhetést szavatoló nyugdíjat szerezzen. Tíz ,,jó” év külföldön, és megvan a jó nyugdíj, amely szolid megélhetést biztosít. Csak az a kérdés, hogy hol.

Munkahelytől, beosztástól függően óriási eltérések vannak a balkániak külföldi fizetései között, ami azután a nyugdíjak összegében is megmutatkozik. Tavalyi adatok szerint Németországban az építőmunkás órabére 17 euró körüli, az orvosé átlagban 50 euró. Tartományokra lebontva igen eltérőek lehetnek az adatok. A német parlament 2020 júliusában fogadta el a minimális nyugdíj megemeléséről szóló törvényt, amely 2021. január 1-jétől hatályos, és körülbelül 1,3 millió, minimálnyugdíjból élő idős embernek jelent nagyobb bevételt, többnyire nőknek. A német Szövetségi Szociális és Munkaügyi Minisztérium (BMAS) becslése szerint az új törvény mindenekelőtt az ország keleti felében élőknek van hasznára, hiszen ez a rész gazdasági tekintetben még mindig erősen lemarad a nyugati mögött. A jogszabály elfogadásakor a sajtó arról cikkezett, hogy nem könyöradományról van szó, hanem a több évtizedes munkáért járó logikus juttatásról. A szociális ügyekért felelős minisztérium konkrét példákkal illusztrálta a döntés jelentőségét: Egy virágárusnőnek, aki 40 évig dolgozott, tavaly még 547 euró volt a nyugdíja, az idén január 1-jétől viszont a minimálnyugdíról szóló új törvény értelmében 965 eurót kap. Az ország keleti részében egy építészmérnöknő havi juttatása (39 szolgálati év után) korábban 778 euró volt, ma pedig 982 eurót kap.

A minimálnyugdíj növelése előtti, azaz tavalyi adatok szerint egy idősebb, 65 éven túli házaspárnak Németország nyugati részében összesen havi 2989 euró a bevétele, keleten viszont egy ugyanilyen házaspár 2577 euróból gazdálkodik havonta. Különbség van a nemek tekintetében is: nyugaton a férfiak átlagban 1875, a nők 1563 euró nyugdíjat kapnak, keleten viszont a nyugdíjas férfiaknak  1617, a nőknek 1567 euró a havi járandósága.

Előfordul az is, hogy a németországi dolgozónak a nyugdíjkorhatár elérése után mindössze háromszáz-egynéhány euró lesz a havi ellátmánya (persze, ez a szolgálati évek számától függ). Legalábbis ez volt a helyzet az új törvény hatályba lépése előtt, márpedig ez a pénz szó szerint egyharmada a Németországban létminimumot jelentő összegnek. Nem csoda hát, hogy az utóbbi években megnövekedett a népkonyhára szoruló német nyugdíjasok száma. Sokaknak nagy segítséget jelent, hogy létezik az alapbiztosításra való jog (Grundsicherung), amely mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy rendszeresen fizette-e a társadalombiztosítást. Ez valójában a nyugdíj és a szociális segély (Mindestsicherung) törvényileg meghatározott minimuma közötti különbség.

Tény, hogy Németországban a nyugdíjba vonulás után a vendégmunkás sem élhet már olyan kényelmesen, mint amikor még dolgozott. Akkor sem, ha több évtizedet töltött kint. Mindenki megtapasztalja ezt, és vendégmunkásaink a nyugdíjkorhatár elérése után többnyire haza is jönnek. Nemcsak azért tehát, mert „hazahív a honvágy”, hanem mert itthon a Németországban szerzett nyugdíj(rész) sokkal kényelmesebb életet biztosít, mint külföldön.