2021. április 22., csütörtök

Együtt alkotni

Huszonöt éves az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad

A függöny felgördül és mögüle 700 színházkedvelő fiatal lép elő. Lehetetlen lenne? Pedig nem az, ugyanis közel ennyi fiatal szerepelt a világot jelentő deszkákon az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpadnak köszönhetően. A fiatalok azonban itt nem csak a színészet alapjait sajátíthatták el, de megtanulhatták az is, mit jelent csapatban dolgozni. Azt mondani sem kell, hogy életre szóló barátságok is kötődtek. Figura Terézia, az Újvidéki Színház művésznője már 20 éve vezeti a Színes Szilánkok Diákszínpadot, ahol kollégáival mindent megtesznek azért, hogy a fiataloknak életre szóló élmény legyen a színpad.

Figura Terézia
Figura Terézia

Mit jelent az elmúlt 25 év a Diákszínpadnak?

– A diákszínpadnak ez a 25 év azt jelenti, hogy habár sokan elmentek Újvidékről a szerencséjüket máshol keresni, így is maradtak szép számban olyan magyar ajkú fiatalok a tartományi székvárosban és környékén, akik, amikor beléptek a színházba, az teljesen elvarázsolta őket, és társultak a Diákszínpadhoz. Tulajdonképpen ez a jubileum azt jelenti, hogy folyamatosan dolgozunk és sikerül újra meg újra megragadni a fiatalok figyelmét, és felkelteni az érdeklődésüket a művészetek iránt. Igyekszünk őket megtanítani, mi a jó fajta színház, a jó fajta film, és úgy gondolom, ez nagyon szép útravaló számukra.

Hogyan indult annak idején a Diákszínpad?

– A 90-es években az Újvidéki Színház kiváló színésznője, a ma már nyugalmazott Ábrahám Irén, valamint Juhász Valéria és Klemm Márta pedagógusok úgy érezték: tenni kell valamit annak érdekében, hogy a fiatalok ne csak a sötétséget, kilátástalanságot lássák maguk körül, ne csak a negatív történéseket, jelenségeket érzékeljék maguk körül. Hiszen az élet annyira szép, és annyi jó dolog van benne, és nagy kár lenne, ha azokat nem vennék észre. Az akkori színházigazgatóval, Ács Józseffel megbeszélték, hogy a színház berkeiben lehetne egy csipet-csapatot összehozni, amely ott működne. Én akkor még a művészeti akadémia színészosztályába jártam, és a mi évfolyamunkat is bevonták ebbe a történetbe, hogy foglalkozzunk a fiatalokkal. Ez nagyon jó kezdés volt. Később egyre többen csatlakoztak hozzánk. Jöttek a zeneszerzők, koreográfusok, dramaturgok, fényképészek, plakáttervezők, akik szerettek volna a fiatalokkal foglalkozni, és lassan kialakult minden. A technikai személyzet, a hangmester, fénymester, de még a portás is mindig ott volt körülöttünk. Árgus szemmel figyelték a próbáinkat és ennek köszönhető, hogy fenn tudtunk maradni. Nagyon pozitív légkör uralkodik, a gyerekek nagyon szívesen járnak próbákra, érzik a szeretetet, azt, hogy szabadon alkothatnak, nem fogja senki letörni a szárnyaikat.

A Diákszínpad sokat változott az évek folyamán, de a gyerekek mindig szerettek ide járni. Milyen módszerrel dolgoztok, hogy sikerül jelenleg fényt csempészni a szürke hétköznapokba?– A vírus valóban rányomta a bélyegét az elmúlt egy évre. De az online térben folyó oktatáshoz hasonlóan mi is tudtunk a szájber térben a fiatalokkal próbálni. Különböző feladatokat osztottunk ki nekik, akkor is, amikor be voltunk zárva a négy fal közzé. Amikor valamilyen fesztiválra elmegyünk megmérettetni magunkat, az újvidéki csapat mindig nagyon erős. Többször elvitte a legjobb előadás, a legjobb rendező, a legjobb színész díját, de soha nem kaptuk meg a legjobb dikcióval rendelkező színész vagy színésznő díját. A csoport most eldöntötte, hogy ezen fog dolgozni, és igyekszik ezt a célt elérni. Most erre feküdtünk rá leginkább. Így próbáltuk pótolni a személyes találkozás hiányát. Júniusban, amikor könnyítettek a járványügyi intézkedéseken, tudtunk személyesen is találkozni, igaz csak kint, hogy vigyázzunk egymásra. Egy etűdöt kellett elkészítenünk, ugyanis a Zmaj Játékokon egy nagyon rangos elismerést kaptunk az irodalmi értékek terjesztésért, amit eddig csak írók és költők kaptak meg. Ennek apropóján készítettük el az említett etűdöt, ami felrázta a fiatalokat. A trianoni évforduló kapcsán ismét találkoztunk, amikor egy hasonló etűddel részt vettünk egy projektben. Aztán visszatérhettünk a színházba is, már ott is el tudtunk kezdeni próbálni. Reménykedünk, hogy lassan visszaáll a rend. Erre – úgy gondolom – már mindannyian vágyunk.

A 25 év alatt összesen 700 tagja volt a diákszínpadnak
A 25 év alatt összesen 700 tagja volt a diákszínpadnak

Húsz éve vezeted a Diákszínpadot. Volt-e ez alatt az idő alatt olyan pillanatod, amit szívesen megosztanál az olvasókkal?

– Az egyik legrémisztőbb pillanat az volt az életemben, amikor Ábrahám Irén egy halom paksamétával elém állt és azt mondta, hogy ettől kezdve ezt te csinálod. Ez volt a legrémisztőbb és legmegtisztelőbb pillanat az életemben. Nehéz lenne külön kicsippenteni egy részletet. Annyi év múlt el és annyi generáció volt. Minden generációt úgy élek meg, mintha a családom lenne. Nem is annyira az előadás, a végeredmény számít, hanem az a közös munka és apró pillanatok, amik széppé teszik ezt a 25 évet.

Mit adhat a gyerekeknek a Diákszínpad, ami vonzóvá teszi számukra?

– Elsődlegesen a második otthont, a második családot, életre szóló barátságot és egy olyan magabiztosságot, amit a későbbiekben senki nem vehet el tőlük.

A színházi világ sokakat vonz, és akár egy életre magához is láncol. Voltak-e esetleg olyan színészek, színházi szakemberek, akik a Diákszínpadon kezdték a pályafutásukat?

– A teljesség igénye nélkül csak hogy pár nevet említenék: Béres Márta, Molnár Róbert, Ferencz Ágota, Crnkovity Gabriella, Dévai Zoltán, Hajdú Tamás, Baráth Attila, Raffai Ágnes, Ozsvár Róbert, László Judit… ha végignéznénk a vajdasági színházakban a gárda összetételét, mindenhol ott vannak a Diákszínpadosok. Arról nem is beszélve, hogy zenészek, mint például Klemm Dávid és Erős Ervin, a dramaturgok, mint például Góli Kornélia vagy Javorán Anna, aki koreográfus lett, szintén a Diákszínpadon kezdték. Tehát nagyon sokfajta művészetben jeleskednek a Diákszínpadosok.

Mire számíthat a közönség tőletek, ha úgymond egyszer ismét kinyílik a világ? Hogy ünneplitek meg a 25 éves fennállást?

– Amikor évfordulóink vannak, általában mindig egy nagyobb előadással készülünk. Egy olyan előadással, amiben az összes tagunk fellép. Ez a jelenlegi helyzetben nem kivitelezhető, ezért felújítjuk az Anne- impressziókat és a Csoportképet, ami az egyik legtöbbet díjazott előadásunk. Ezeket fogják játszani a fiatalok márciusban. Áprilisban a legkisebb csoporttal a John Peoplefox kapitány című előadás lesz műsoron Németh Attila rendezésében. Májusban a harmadikos, negyedikes középiskolásokkal egy, a kortárs erőszakról szóló előadást készítünk, ahol a szereplőkkel a saját tapasztalataikat alapul véve készítjük el a produkciót. Ezt én rendezem majd.

Akik szeretnének a Diákszínpadhoz csatlakozni, azok felhívhatják Figura Teréziát a 064/671-95-30-as telefonszámon, vagy jelentkezhetnek a Színes Szilánkok Diákszínpad Facebook-oldalán.