2024. április 19., péntek

Nem vetnek, mégis aratnak

Erzsébetlakot a nád és a nádvágás élteti

A klímaváltozás miatt egyre kevesebb idő marad a nádvágásra. Késnek az első fagyok, február végén pedig már kezd hajtani az új nád. Gyorsan kell cselekedni, miközben mind kevesebben vállalják ezt az embert próbáló munkát. Pedig a nádat már nem kézzel, hanem gépekkel vágják. Nem véletlen, hogy az elmúlt napokban gőzerővel folyik a nád betakarítása.

A bánáti Erzsébetlakot (Belo Blato) több száz éve a nád és a nádvágás élteti. A Béga, a Tisza és a halastavak ölelésében fekvő vidéknek a sorsa szinte összenőtt a náddal. A falu 1600 hektárnyi határából ugyanis alig hatszáz művelhető. A mezőgazdaság mellett kereseti lehetőségként az itt élőknek maradt a halászat vagy a nádvágás, amely decembertől áprilisig tart.

Táncos Tibor: A gyalázka ma is fontos szerszám (Kecskés István felvétele)

Táncos Tibor: A gyalázka ma is fontos szerszám (Kecskés István felvétele)

Évente most is hatvan nádszövettel megrakott nyergesvontató indul innen Németországba. A munka nehezebbje persze a környező nádasokban kezdődik.

– Erzsébetlakon az idén a nádvágás november végén, december elején kezdődött. Az időjárás kedvező volt, és az idei nád is jobb, mint amilyen az elmúlt két évben volt, amikor sok volt a törött és görbe növény. A napokban a jó időjárásnak köszönhetően többen vágják a nádat. Egykor a faluban szinte mindenki vállalta ezt az idénymunkát, kétszázan is vágták a nádat. De most, a tisztességes kereset ellenére is zömében idősek végzik ezt a minkát. A fiatalok egy része inkább az iskolát választja, mint ezt a munkát, de az utóbbi öt-hat évben sokan el is költöztek Erzsébetlakról –  mesélte a helybéli Ladvánszki Ernő.

Erzsébetlakra a hollandok hozták az első nádvágó kombájnokat. Ezek mindegyike egyedi. Ugyanis a különböző terepi viszonyokhoz szerkesztik őket. A hollandok egy idő után elmentek, a leleményes erzsébetlakiak pedig – a látottak mintájára – megszerkesztették a saját nádvágó kombájnjaikat. Mert géppel naponta hatszáz kéve nádat lehet levágni. Egykoron egy nádvágó kézzel harminc kévét „aratott le”.

– Valamikor nehezebb volt. Húsz évvel ezelőtt, mikor még „gyalázkával”, kézzel vágtuk a nádat. De akkoriban voltak jó fagyok és bírtuk a jégen vágni a nádat, magáról tört, lehetett akkor is levágni a nádat. Meg valamikor jó nád is volt – mondta Táncos Tibor.

A nád betakarításában kétkezi munkásokra persze ma is szükség van. A levágott nádat kinn kévékbe kötik, majd beszállítják a faluban működő nádfeldolgozó üzembe.

– Télen többnyire nincs nagyon munka, a nádvágással pedig szépen lehet keresni. No, attól függ, ki mennyit dolgozik. Én öregebb vagyok, kevesebbet dolgozom, kevesebbet is keresek. De nekem elég. A nyugdíj mellé minden dinár jól jön – tudtuk meg Paljo Hromcsiktól, az egyik legidősebb erzsébetlaki nádvágótól.

(Kecskés István felvétele)

(Kecskés István felvétele)

A legfiatalabb munkás a nádvágó gépen Szűcs Krisztián kéverakó. A 18. születésnapját is kinn töltötte a nádasban. A nagybecskereki mezőgazdasági iskolában érettségizett traktorista szakon, és remélhetőleg nemsokára rá bízzák a nádvágógép vezetését. Mert ahhoz nagy tapasztalat szükséges, vigyázni kell a személyzet testi épségére, de arra is oda kell figyelni, hogy ne akadjon el a jármű az ingoványos erzsébetlaki nádasban.

Erzsébetlak környéke mocsaras vidék, a sós föld szárazságkor kemény, mint a beton, esőben viszont könnyen elül benne a legerősebb erőgép is. Viszont az erzsébetlaki nádnak jó hírneve van. Azt mondják, érdemes miatta ezt a kockázatot vállalni.