2021. április 20., kedd
KIS KÖNYVRECENZIÓ

Koronavírus – Rövid szakmaiatlan kalauz

Ezzel a címmel kaptam nemrég egy kis füzetet. A jellegtelen borító sem ijesztett el, hogy átlapozzam, és végül egyszuszra elolvassam.

Az Olaszországban élő Aleksandar M. Avakumović jogász-író saját kiadású, kétnyelvű füzetében a járványra vonatkozó gondolatok olvashatók szerbül és olaszul, párhuzamos oldalakon. Ha megnézzük a tartalomjegyzéket mindjárt szembeötlik a könyv jellege, a járványnak nevezett jelenség szellemi-lelki-közösségi összegzése és vele a szerző világlátása:

A Koronavírus – Rövid szakmaiatlan kalauz tartalma:

I. A nem emberi ember formatervezése

  1. Kategorikus utasítás: a számítógép
  2. A tájékozottság elkerülhetetlensége
  3. A fegyelem kötelező
  4. Bizalmat adni parancsra
  5. A kritika veszélyes, a bátorság nem kívánatos
  6. A mozgékonyság nem engedélyezett
  7. A logika fölösleges
  8. Meghiúsított közösségi lét
  9. Korlátozott kreativitás
  10. Szomorú szellemesség
  11. Veszélyes perifériák

 

II. A társadalom új szerveződése

  1. A technika fölénye
  2. Új írásbeliség: az informatív technológia beillesztése
  3. Mérnöki tudás
  4. A politika háttérbe szorítása
  5. A demokrácia lebontása
  6. Új munkahelyi szegregáció
  7. A technika erőszakos beiktatása (AI)
  8. A fejlődés veszélyeztetése
  9. Ellenőrök és ellenőrzöttek
  10. A szakmák hierarchiája

 

III. Új társadalmi értékek

  1. Átrendeződés
  2. Technománia
  3. Kritikanélküliség
  4. Naivitás
  5. Ateizmus
  6. Szakértői tudás
  7. Felszínesség
  8. Kultúranélküliség
  9. Alpáriság
  10. Erőszakosság
  11. Individualizmus

Összegzés

Nem a nagyívű, szellemtörténeti mélység jellemzi ezt a füzetet, hanem a világos beszéd és a lélekre fókuszáló gondolatiság. Egyszerű nyelvezete és világos gondolkodásmódja szélesebb körben teszi érthetővé ezt a füzetet. Ennek ellenére még nem olvastam ilyen összegző véleményt a járványnak nevezett jelenségről, nemcsak azért, mert a média mindenhol a hivatalosnak mondott mantrát darálja, hanem mert a mélyebben gondolkodók felelősségteljes magatartással, a soha nem látott kelepcébe szorított hazai politikát is óvták a nemzetekre kényszerített mimikriről való hallgatással. Magam is azon a véleményen vagyok, hogy teljeskörű leleplezésével valóban meg kell várni a stratégiai pillanatot, lévén az egész jelenség katonapolitikai módszerrel végrehajtott háborús folyamat. Fontos volt – valamennyire még most is az –, hogy a tömeghisztériával számolva éppen ne a hazai erőket gyöngítsük egy kiélezett helyzetben. Ugyanakkor az igazságnak nem szabad adósa maradni. Remek megoldás erre egy ehhez hasonló magánkiadvány, de lassan el kell kezdeni a nyílt beszédet a tömegek előtt is. Békésebb idők addig nem nem lesznek, ameddig a világhatalom utolsó fegyverfölénye, a média is el nem veszti hitelét. Koptatni kell, hiszen eme kard kicsorbulása csak a médiával való széles körű bizalmatlanság kialakulásával várható. De túl mindezen, a katonai harcmodoron is, fontosabb a mindennapi életünk megóvása, a lelki félelmek és torzulások feloldása, a szellemi tisztánlátás, a világos belső kép kialakulása. Hiszen most éppen életünket lopják el, végérvényesen, ha hagyjuk. Ennek összegzi különböző vetületeit rövid és velős esszéiben a szerző.

„(Ateizmus) Akik túlzottan elteltek önmagukkal, képtelenek hinni. Az ilyen emberek kifejezetten megijednek, ha azt mondják nekik, hogy a biztonságuk veszélyeztetett. A hívő embereknek a hitük által kapott természetes védelme a nemhívők számára érthetetlen. Az újabb kor kifejezett szándéka és óhaja, hogy minél több hitetlen ember legyen, akiket könnyebb megijeszteni.”

„(Veszélyes periféria) A társadalmonkívüliség többeknek mindezidáig talán a legjobb helyet és helyzetet biztosította. Sok megfáradt vagy okos ember került önként vagy erőszakkal a társadalom peremére, ott lelve megfizethetetlen békéjükre. Az újabb társadalmi berendezkedés azonban nem ismeri a perifériát, mindent egy abszolút ellenőrzött modellbe olvaszt, ahol semmi sincs már a széleken és minden egyedből kicsavarja az utolsó csepp életet is.”

„(A technika erőszakos beiktatása /AI/) Nehezen elképzelhető, hogy a technika végül az ember fölé kerekedjen, hacsak nem a zsarnokság formájában. Ám, ha mégis ehhez nyúlnának, akkor rosszul járnak, mert minden zsarnokságból csak por maradt. A mesterséges intelligenciával a tulajdonosok szeretnének természetellenes fölénybe kerülni. Mozgatórugója lehet ennek, hogy elégedetlenek a meglévő természetes intelligenciával vagy éppen annak hiányával.”

„(Meghiúsított közösségi lét) ... a korlátozásokkal (...) pont a közösség lesz tiltott formává, amely az életben maradás és a fejlődés legeredményesebb szerveződési alakzata.”

A fenti pár kiragadott részlettel próbáltam jelezni a füzet stílusát és gondolkodásmódját, remélve, hogy felkeltem e szerény kiadvány iránt az érdeklődést, amely sokban segítene világosabbá tenni a szándékosan nagy ködbe burkolt állapotokat. Megérdemelné, hogy több nyelven olvassák.