2024. április 25., csütörtök

Rossz szomszédság, török átok

Arany lehetett volna politikailag korrektebb is, amikor ezt írta, de akkor még nem volt világháló, közösségi oldalak, meg őszintén, az átlagos irodalomfogyasztó sem volt annyira polkorrekt, mint most.

Kétség viszont nem fér ahhoz, hogy Arany egy sorban sikeresen megfogalmazta, mit érzek, amikor a házmester a műmosolyával elsuhan mellettem a lépcsőn. Nem igazán szeret, leginkább azért, mert szerinte hangos vagyok. Főleg azóta, amióta mondtam neki, szerintem az elnök sokkal hangosabb, mert egész nap a süket néni tévéjéből üvölt és hol azzal tol le, hogy nem dolgozom eleget, hol pedig azzal fenyeget, hogy márpedig elkapom a vírust.

De ki is fárad szegény elnök, ahogy állandóan a süket néni tévéjéből ordít. Megtörténik, hogy estére valamelyik talkshow-ra kifárad, akkor egy picit panaszkodik is. Elmondja, hogy értünk mindent megtesz, és az aggodalomtól alig jön álom a szemére.

Tudom, elkalandoztunk, de megértésüket kérem a kedves olvasóknak, hiszen az elnök is szinte a szomszédom.

No, őt kettőjüket, a házmestert meg a süket nénit nem kedvelem, mert egyikük hangos, a másikuk meg pikkel rám (igazából mindketten, de ez most lényegtelen).

Viszont, azt is el kell ám mondani, hogy a részeges, alattam élő szomszéd szegény felesége és a szemben lévő néni meg a kelleténél szinte jobban szeretnek.

Meg kell hagyni, először nem voltak velem kibékülve: egyre csak a mellkasomig érő szakállamra tekingettek, amit a hosszú hajam még inkább csak visszataszítóvá tett. Hiába érveltem azzal, hogy a pravoszláv egyházi emberek divatját követem, ők inkább csak úgy emlegettek mint „taj narkoman”.

Tették ezt még akkor is, amikor felajánlottam, hogy felviszem a csomagjaikat a lépcsőn. Az is csak akkor hozta meg a velem szembeni megenyhülés gyümölcsét, amikor végre meggyőződtek róla, hogy nem fogom ellopni kosaraik tartalmát.

Azóta pedig rendszeresen arról áradoznak, hogy márpedig nekem van a legszebb gesztenyebarna szemem az egész utcában. Sőt mi több, azt is megmondták, hogy nagyon jó a zenei ízlésem.

Azt már meg sem említették, hogy hangos vagyok.

De kérem, fel kell hangosítanom a zenét, hogy halljam, mert a szónok a néni tévéjéből valamiféle bizánci, közel-keleti skálában üvölt, azt meg nehéz kísérni. Meg fárasztó is.