2024. április 25., csütörtök

Zenésztársak és jó barátok

A szabadkai VM4K-ban a Fokos zenekarral zajlott beszélgetés a Zengető című új lemezük kapcsán

Sokak nagy örömére, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban ismét sor került a Csütörtök esték – másképp című rendezvénysorozatra. Az évadnyitó beszélgetés vendége a tavaly tízéves fennállását ünneplő óbecsei Fokos zenekar volt. Az egybegyűlteket Lukács Lilla köszöntötte. Ahogyan azt a bevezetőből megtudhattuk, a Fokos zenéjét a gazdag hangszerelés és az acélos, tüzes előadásmód jellemzi. A vajdasági zenei hagyományok átadása mellett repertoárjukon felvidéki, magyarországi és erdélyi népzene is feltűnik, az elmondásuk szerint pedig szeretnék megmutatni a fiataloknak, hogy a népzene, a népi kultúra nem csupán a múlt, hanem élő, időtálló és örök érvényű.

A zenekari tagokkal – Szerda Ákossal, Keszég Ákossal, Szerda Balázzsal, Jovánovity Péterrel és Szabó Andrással – Verebes Krnács Erika újságíró, előadóművész beszélgetett legújabb, tavaly év végén kiadott Zengető című ötödik lemezükről, amely a nemzeti összetartozás éve alkalmából a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Szekeres László Alapítvány és a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ közös kiadásában jelent meg.

A Fokos zenekarról köztudott, hogy a megzenésített verseket sem vetik el. A Zengető egy ilyen válogatást tartalmaz, a lemezen megközelítőleg egy évet dolgoztak, a verseket Szerda Balázs zenésítette meg:

– Az apropót a nemzeti összetartozás éve, azaz Trianon adta meg. A megzenésített verseink jó része a magyar történelem egy-egy jeles eseményét dolgozza fel, ilyen például Trianon, az 1948-as és az 1956-os forradalom, de foglalkozunk a kilencvenes évek vajdasági létével, a 2004-es népszavazással és a napjainkkal is. Egyes verseket szabadabban kezeltünk – hallottuk Szerda Balázstól, aki a versválogatásról, a munkafolyamatról is szólt.

– Egy vers akkor lesz igazán a miénk, ha az olvasása közben úgy érezzük, mi is megírhattuk volna, csak nem tudunk verset írni. Ha úgy érezzük, a költő megfogalmazta a gondolatainkat. Ezt viszont nem mindig érezhetjük első olvasásra, valamikor szükség van egy élményre, egy tapasztalatra, ami azelőtt nem volt meg. Ihletszerűen zenésítek meg verseket. Amelyiket nem érzem magaménak, azzal nem is tudok mit kezdeni. A megzenésített vers nagyon kényes műfaj. Ha a vers jelentőségét nem erősíti fel a zene, akkor nem éri meg zenét írni hozzá. Hasonlóan vagyunk a népdalokkal is, azokat is csak akkor érdemes megzenésíteni, ha a zene tud hozzátenni. Habár én vagyok feltüntetve dalszerzőként, azt a fajta alkotási folyamatot szeretem igazán, amikor mindannyian kivesszük belőle a részünket – tudtuk meg Szerda Balázstól.

A jókedvű beszélgetős est folyamán a tagok egyenként is bemutatkoztak. Elmondták, hogyan szerették meg a népzenét, hogyan alakult meg az együttes, hogyan lettek zenésztársak és jó barátok, valamint milyen élmények érték őket az elmúlt tíz évben. A Fokos zenekar 2012-ben a Duna Televízió Fölszállott a páva című népzenei tehetségkutató műsorában vett részt, a középdöntőig jutott, tamburamuzsikájával széles körben ismertté és közkedveltté vált, és különdíjat kapott, ami azt jelentette, hogy a Fonó Budai Zeneház kiadta az együttes első cédéjét. Ez volt az első alkalom, hogy a Fokos részt vett a Fölszállott a pávában, a következő években viszont visszatért, 2018-ban pedig a Döntők döntőjében nyert. Amerikából és Európa több országából is kapott közönség-szavazatokat, mindezt amerikai és európai turné követte.

A zenekar tavaly nem tudta megünnepelni tízéves fennállását, márpedig nagy jubileumi koncertet terveztek, turnét, újabb amerikai körutat, közös koncertet Pál István „Szalonnával” és zenekarával, de a tervek között szerepelt az is, hogy Lócival együtt játszanak a Művészetek Palotájában. A Fokos tagjai azt remélik, hogy minderre még sor kerül.

A Fokos zenekar a tagok elmondása szerint lokálpatrióta és patrióta emberekből tevődik össze. Nem titkolt céljuk, hogy erősítsék a nemzettudatot, a nemzeti értékeket és a népzene energiáit adják át.