2024. április 24., szerda
JEGYZET

Don Nevolja

Veljko Belivuk és társainak letartóztatását a zimonyi klán felszámolása után a legnagyobb és egyben az elmúlt évtizedek legsikeresebb akciójának tekintik a Szerbiában működő bűnszervezetek elleni küzdelemben. A napok óta zajló akció során 22 személyt állítottak elő, számos ingtatlant, üzlethelyiséget, kávézót, éttermet vizsgáltak át, illetve fegyvereket, kábítószert, pénzt, személygépkocsikat foglaltak le a rendőrök. Az ügyet ugyan sikerként könyvelik el, mégis számos kérdést felvet: Miért most csapott le a rendőrség és a biztonsági-tájékoztatási ügynökség, valamint az ügyészség erre a bűnbandára, hiszen már korábbról ismert személyekről van szó? Hogy erősödhetett meg ennyire egy ilyen szervezet, amely szinte nem is titkolta tevékenységét? Miután már a média többször is rámutatott arra, hogy a sportklubok szurkolói mögé bújva bűnszervezet működik, miért nem számolták fel azt már korábban? Ki áll az ilyen bűnszervezetek mögött? Ki az a Belivuk?

A média folyamatosan tájékoztat a rendőri akció eredményeiről és általában két nevet említ: Veljko Belivukot és Marko Miljkovićot. Mindketten ismertek, nemcsak a belügyi szervek, hanem a média számára is. Belivuk életét szinte kiskorától végigkövethetjük, hiszen édesapja (pontosan 26 évvel ezelőtt) még 1995. február 13-án aktiválta azt a robbanószerkezetet, ami megváltoztatta az akkor 9 éves Veljko életét. A robbanásban elvesztette az apját és az anyját, illetve nagymamáját is. Belgrádi lakásuk is teljesen rommá vált. A tragédiáról a média is tudósított. Az árva gyerek hamarosan a belgrádi Rad Labdarúgó Klub szurkolója lett, majd „átigazolt" a Partizan Futball Klub szurkolóihoz, a Janjičarihoz. Aleksandar Stanković (Sale Mutavi), a Janjičari vezetőjének kivégzése után (2017-ben) ő vette át a szurkolók vezetői pozícióját, csapata új nevet vett fel, s immár Principi néven folytatta tevékenységét. A szerb sajtó közlései szerint azonban a szurkolás tette ki tevékenységük legcsekélyebb hányadát, sőt egyes információk szerint inkább bántalmazták olykor a Partizan Futball Klub egyik-másik játékosát, mintsem buzdították volna őket.
Veljko Belivuk bűnszervezete kezdetben a belgrádi szórakozóhelyek védelmét szervezte meg. E téren lassan monopóliumot alakítottak ki maguknak, ebből a pozícióból saját kábítószer-piacuk lett, idővel pedig csatlakoztak a montenegrói Kavač klánhoz. Ezáltal szinte egyenes út vezetett oda, hogy az alvilág egyik legrettegettebb bűnbandájává váljanak, hiszen nem álltak meg a kábítószer-eladásnál, hanem a gyanú szerint zsaroltak, megvesztegettek, embereket raboltak el, illetve öltek meg. Rászolgált Belivuk Velja Nevolja gúnynevére, hiszen nem félt senkitől, és ahol megjelent, ha kellett, erőszakkal, de elérte a célját.
Habár Belivuk vezette a Principi csoportot, sehol sem jelent meg Marko Miljković nélkül, aki alvilági körökben kegyetlenségéről volt ismert, ami miatt Hentesként is emlegetik. Az „üzletért" csak ők ketten feleltek. Mint arra a sajtó rámutatott, jól szervezetten és tudatosan erősödött meg a bűnbanda, a két vezető pedig jól befészkelte magát a Partizan Labdarugó Klubba. Belivuk, pozícióját kihasználva, lecsapott a sportklub helyiségeire, éttermére, illetve havi 5000 euró fizetést követelt meg magának. Használta a sportklub szolgálati autóját is. Azok a kávézók, éttermek esetében pedig, amit nem tudott átvenni, védelmi díjat követelt, csakúgy mint számos üzletembertől, beruházótól, ismert személytől. Így számos ingatlan (új építésű lakás, üzlethelyiség) került a tulajdonukba. Történetük a maffiafilmekéhez hasonlít.
A letartóztatottakat a rendőrség csak a 2020-as évben három gyilkossággal gyanúsítja, de feltehetően 10–12 (tavaly) eltűnt személy sorsáért is ők felelhetnek. A rendőrség ugyan az eltűnt személyek holttestét nem találta meg, ám a letartóztatásokat követően ez ügyben is nyomoz. A „rémségek háza", ahová a gyanú szerint elcsábították áldozataikat, hogy aztán kínozzák őket, megcsonkítsák és a testeket eltüntessék, Ritopekben (Belgrádtól mintegy 20 kilométerre) található. A rendőrség itt számos nyomra és bizonyítékra bukkant.
A bűnszervezet központja Belgrádban volt, de szinte az egész ország területén tevékenykedtek, az utóbbi időben Pancsován töltötte Belivuk az időt, hiszen itt is jelentős ingatlannal rendelkezik. Egyes információk szerint rátette a kezét a helyi Dinamo Futball Klubra is.
Megdöbbentő és félelmetes történet, szinte megelevenedik a mozivásznon. Miután egyre inkább bizonyossá válik, hogy a bűnszervezet felsőbb (állami) szintek támogatását is élvezte, kétségek merülnek fel (bennem), hogy a hatóságoknak lesz-e elég erejük a bűnszervezet minden kapcsolatát feltárni, mind amellett, hogy a kiválasztott média által meg nem nevezett források a nyomozásról kiszivárogtatott információval kivel és mit akarnak közölni, vagy éppen miről kívánják elvonni a figyelmet.