Szabadka nemrégiben egy új köztéri szoborral, Ivan Antunović katolikus püspök egész alakos szobrával gazdagodott, hamarosan pedig Bíró Károly egykori polgármesternek és I. Petar Karađorđević szerb királynak is szobrot állítanak. Sorozatunkban városunk meglévő köztéri szobrait mutatjuk be.
A Harcosok sorakozója (Prozivka) elnevezésű monumentális emlékmű az azonos nevű lakótelepen áll. A szobor ennek a városrésznek a jelképe, amelyet a II. világháborúban elesett szabadkai harcosok tiszteletére emeltek.
Az emlékmű felállításának gondolata az 1970-es évek elején fogalmazódott meg az akkori városvezetésben. Így szerettek volna méltó emléket állítani a VIII. Vajdasági Rohambrigád több száz szabadkai elesett katonájának. A helyszínnek kezdetektől fogva a lakótelep volt kijelölve. Az 1973. június 26-án elfogadott városrendezési terv szerint ugyanis Szabadka központját a lakóteleppel egy sétány kötötte volna össze, amely a VIII. Vajdasági Rohambrigád nevet viselte volna. A sétány végén állt volna a monumentális szobor. Bár a sétány végül sosem épült ki, az emlékművet felállították.
A Harcosok sorakozója lakótelep jelképe (Fotó: Patyi Szilárd)
Az elsődleges, munkajellegű elnevezése az emlékműnek a Harcosok sorakozója volt. Ez az elnevezés tartósan megmaradt, sőt az emlékműnek helyet adó városrészt is így nevezik. Az emlékmű megépítésére kiírt meghívásos pályázatban azonban már nem a rohambrigád harcosainak, hanem „a szocialista forradalom elesett harcosainak” állítandó emlékmű szerepelt. A pályázatra beérkezett pályaműveket 1974. november 16-a és december 6-a között állították ki a Szabadkai Városi Múzeumban. A bírálóbizottság Oto Logo okleveles szobrásznak és munkatársainak, Nebojša Deljának és Čedomir Krstićnek a tervét választotta. Oto Logo nem tartotta magát szigorúan a pályázati felhívásban foglalt meghatározásokhoz, és az elesett harcosokról szóló kitételhez sem. Ez utóbbit ugyanis Tomo Rosandić és munkatársai 1952-ben már megörökítették a Fasizmus áldozatainak terén felállított emlékművükkel. Ezért Logo a gabonakéve motívuma mellett döntött, amely az egység és az összetartozás jelképe. Emellett ez a motívum jól illett egy búzatermő vidékhez.
Az emlékművet 1977. december 18-án avatták fel. Az ünnepségen többek között a háború volt harcosai, az elesett harcosok hozzátartozói, pionírok, meghívott vendégek és a szabadkai helyőrség katonái vettek részt. A szobrot Stipan Kopilović, a Kommunista Szövetség községi bizottságának titkára leleplezte le. Az ünnepség alkalmából a város dísztáviratot küldött Josip Broz Titónak, a szövetségi köztársaság elnökének. Az emlékművet később számos alkalommal megrongálták, valamint állaga folyamatosan romlott, így többször is felújításra szorult. 1984-ban a talapzatát rézlemezekkel borították be és a rajta okozott szándékos sérüléseket kijavították. 1986-ban és 1987-ben az emlékműn nagyobb javításokat végeztek, többek között kicserélték a talapzat kőborítását. Ennek ellenére a kilencvenes évek elejére az emlékmű szinte teljesen tönkrement. A márványborítást összetörték, és teljes egészében graffitik borították a szobrot, így 1994-ben újból fel kellett újítani azt.
