2024. április 19., péntek

Aszott adu után

Aszott adu jön, ászán

Zörejekkel táruló pokoli tárnák

Mélységének iszonyú helye,

Mérges egykorvolt patika tégelye,

Tévelyegve láttam azt, mily árvák,

Rám vetett

Szertelen pillantások,

Betegek és gyávák.

Nem látható utakon a konok,

Körök melyeket porba róttam,

Ne bántsd őket, de átható

Az íze

Álomzsilipekkel ható

Szónak, látható, elzárnak

Régi ingoványnak, békanyálas hínárnak.

Sohase volt, amire nem emlékezünk,

Sohase mondd: nem nehéz telünk…

Híre a bináris kód öreg-karikacsapásának

Megfejtett 0 – 1 beásásának.

Amire mérget vehetünk: nincs,

Nincs, mint egy Léthén át járó teli csónak,

Nincs, mint íze régóta a csóknak.

Nincs, aki rímbe szedje mindazt, amik

Rám omló kegyetlenségek

Elégő szögei a hóban.

Az elvarázsolt, majd oltópalackkal

Oltott, vacakkal

Ahol még a madár sem jár,

De omlaszt és romlik, mintát

Készít, és int:

Jéghegy réme zár

El minden sikolyreteszt,

Minden része gömbölyű, síkos, és feszes,

Hogy hol van az a nő –

Itt ne keresd!

De a múlt életem? Vissza nem sírja,

És ez az a boltozat, nekem elírja.

A bohózat: a versem…megírja.

Eskethetsz a tegnapi rút-kiskacsasággal,

Révetegen züllő macakacagásnak,

Ingoványnak,

Őshagyománnyal,

Lánnyal, nővel, asszonnyal lépve

Az elmúlás üszkös talaján.

Küszöbét ritmustalan elvétve, életem szabja,

Hullámzik az óceán, kávém sosemvolt habja,

A legfrissebb kártyapakli lapja.

Krémes delikatesz-üzlet nyit, mit is mond atyja?

A licenc ára! Fizessek? Mennyiért adja?

Szénazsákok megrontói

Ármánnyi

Ablakokon loholtak ki, kit

Feledt itt a jelen-jövő?

S tégláit berakta

Rajta, a szenet köpő.

Dohány, vagdalom

Mint ősrégi dalom,

Szaggatott, szaggat itt

Egy kóros kopó.

Koporsó, szegem

A cigaretta…

De nélküle?

Elmélkedem.

Balgán és révetegen

Elalszom talán,

Majd el, majd el,

hol nap nem

lel a sírban.