Számos tűzeset során, valamint egyéb katasztrófahelyzetben kellett az önkéntes tűzoltóknak helytállniuk, a rendkívüli helyzet kihirdetését követően pedig hónapokon keresztül napi rendszerességgel az időseket segítették a bevásárlásban, beszerzésben, és a közterületek fertőtlenítésében is a mai napig helytállnak.
Holló Dániel, a még 1885-ben alapított topolyai önkéntes tűzoltótestület jelenlegi elnöke elmondta, hogy a nagy múltú egyesület folyamatosan aktív. A 19. század végén valójában nem is voltak hivatásos tűzoltók, hanem évtizedeken keresztül csak az önkéntesek voltak azok, akikre számíthattak a polgárok tűzesetek során. Kezdetben még lovas kocsival mentek tüzet oltani, csak a 20. században kapták meg az első gépjárművet. Zobnaticán az ottani múzeumban ki vannak állítva a korabeli eszközök. Tevékenységük nemcsak a tűzoltásra korlátozódik, hanem katasztrófahelyzetekben mindig ott vannak, ha segíteni kell. Mintegy huszonöt olyan személy van, akikre bármikor számíthatnak, tehát riasztás esetén mindig rendelkezésre állnak. Az egyesület taglétszáma ugyan sokkal nagyobb, de a többiek sajnos a munkahelyi kötelezettségeik vagy egyéb elfoglaltságaik miatt nem mindig bevethetőek.
Holló elmondta, hogy tavaly a járványhelyzet nyomta rá a bélyegét a tevékenységeikre. Amikor kihirdették a rendkívüli helyzetet márciusban, onnantól kezdve létrehoztak egy központot a helyi közösségben, ahol mindennap öt-hat önkéntes tűzoltó segítette elsősorban az idős polgárokat. Ezenkívül a köztereket, forgalmasabb helyeket a járványügyi helyzet miatt napi rendszerességgel fertőtlenítették. Ugyanakkor tavaly sajnos több nagyobb tűzeset is volt a község területén. Njegoševón egy sertésfarm égett, valamint kigyulladt az egykori Umetnost bútorgyár melléképülete is. Közlekedési szerencsétlenség áldozatait mentették, útra kidőlt fatörzset távolítottak el, összesen mintegy ötven bevetésben vettek részt.
Holló Dániel azt is elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlás-nevelésre. Jelen pillanatban is van egy tizenöt tagú, 12 év alatti gyermekekből álló csoport, őket rendszeresen felkészítik a versenyekre. A 12–18 éves korosztály csoportjában is szintén van tizenöt gyerek, akiket folyamatosan képeznek. Aki szeretne önkéntes tűzoltó lenni, az a város központjában található laktanyában jelentkezhet.
Szerbiában a topolyaiak elsőként kaptak végzést, amellyel rendezték az önkéntesek státuszát az új idevonatkozó törvényekkel összhangban. Az előírások alapján most már lényegében az önkénteseknek is ugyanolyan kritériumoknak kell megfelelniük, és ugyanúgy képzésen kell részt venniük, mint a hivatásos tűzoltóknak. A különbség csak az, hogy ők nem kapnak érte anyagi térítést. Az önkéntes tűzoltók ezt nem is azért csinálják, de fontos volt, hogy hivatalosan be lehessen továbbra is jegyeztetni a testületet, hiszen ez annak is a feltétele, hogy pályázni tudjanak, felszerelést vásároljanak. Holló szerint szerencsére Topolyán a helyi közösség és az önkormányzat is felismerte ennek jelentőségét, és rendszeresen támogatja az önkéntes tűzoltó-egyesületeket.
Az önkéntes tűzoltótestületeket legújabban három kategóriába sorolja be az állam. Az eszközbeli, a műszaki, a személyi, a létszámbeli kritérium mellett az önkéntesek tudását, felkészültségét is figyelembe veszik, valamint a felszereltséget. Minden önkéntes tűzoltónak fel kell mutatnia egy orvosi bizonylatot arról, hogy alkalmas a munkavégzésre. Emellett a hivatásos tűzoltókhoz hasonlóan szakvizsgát kell tenniük. Feltétel még, hogy a szervezet rendelkezzen legalább egy tűzoltóautóval. Topolyára Németországból, Ulm városának adományaként érkezett meg a tűzoltókocsi, amelyet nem kis utánajárással sikerült bejegyeztetni, így ennek a feltételnek is sikerült eleget tenni.
A múlt év is megmutatta, hogy krízishelyzetekben milyen nagy szükség van az önkéntes tűzoltótestületre. Tevékenységük elismerése az is, hogy a Hősiesség és szolgálat – Topolya a nagy háborúban 1914–1918 című könyv eladásából befolyt összeget, mintegy 100 ezer dinárt a tűzoltók kapták meg ajándékként, amit felszerelés vásárlására fordítottak.
