2024. április 19., péntek

Egyének, csapat nélkül

Tavaly novemberben, amikor Magyarország az Izland elleni Eb-pótselejtezős mérkőzésre készült, Szerbia ugyanabban a cipőben járt, mint a magyar nemzeti tizenegy. A szerbiai sajtóban nemcsak az év, de sok helyütt az évtized mérkőzéseként harangozták be a skótok elleni utolsó felvonást, amellyel a Sasok jogot nyerhettek volna a 2021-es kontinensviadalon való részvételre. A kijutáshoz nem sok hiányzott: hiába vezetett Skócia, Luka Jović az utolsó pillanatban egalizált, így jöhetett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás, amelyben nem esett gól. A tizenegyespárbajban aztán a skótok hibátlanok maradtak, a szerbeknél a találkozón talán legjobban teljesítő Mitrović bakizott.

Ljubiša Tumbaković szövetségi kapitányt szinte azonnal menesztették, de a hosszú évtizedek óta elhúzódó probléma nem oldódott meg a tréner távozásával.

A szerb labdarúgó-válogatott a közelmúltban – kihasználva a csak február elején rajtoló Szuperliga-küzdelmeit – edzőtáborba vonult. Az amerikai kontinensen szövetségi kapitány nélkül két gól nélküli döntetlenre futotta a Sasoktól: január 25-én a Dominikai Köztársaság, január 29-én Panama ellen. A vajdasági futballszeretőknek a legfontosabb fejlemény a válogatott háza táján, hogy a topolyai TSC-t is erősítő Nenad Lukić debütált a nemzeti tizenegyben – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten kapott meghívót a keretbe. (Reméljük, a közeljövőben is ilyen remekül folytatja támadótevékenységét a klubcsapatban, így a válogatottban is.) Hogy magukról a mérkőzésekről is szót ejtsünk, el kell mondani, hogy bár Szerbia mindkét összecsapáson fölényben játszott, a találat akkor sem jött össze, a sportsajtó pedig nem is azzal volt elfoglalva, hogy az együttes hogyan játszott, hanem inkább a(z egyébként valóban rossz) játékvezetéssel. Az amerikai túrára egy játékos kivételével (Ranko Veselinović, Vancouver) csak a hazai Szuperligában foglalkoztatott labdarúgók utaztak el, azaz a legnagyobb sztárok nem voltak ott a helyszínen.

Ez a döntés a Szerb Labdarúgó-szövetség (FSS) berkein belül született meg, részben azért, mert az európai topligákban futballozókat nem engedték volna el klubjaik, de a hirtelen ötlet akár előremutató is lehet. Az igazság az, hogy az FSS háza táján olyan fejetlenség uralkodik, hogy még a rossz időpontra tervezett edzőtábor is belefér a kalapba. Miért is ne, ha már kinevezett szövetségi kapitány úgysincs, s hiába mindenféle találgatás és ígérgetés, hogy 2020 végéig meg lesz nevezve az új szakember, még 2021 februárjában sem körvonalazódik, hogy ki és merre viszi tovább a válogatottat. Nem hiába kezdtem a magyar csapattal az írást, mert Szoboszlaiék remek összehasonlítási alapként szolgálhatnak a szerbeknek: ha az egyéneket nézzük, akkor túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szerb labdarúgók – azok, akik a klubcsapatbeli teljesítményük alapján megérdemelnék a válogatottszereplést – magasabban képzettek, jobb egyéni kvalitásokkal rendelkeznek magyar társaiknál. Többen, köztük a fentebb már említett Mitrović, vagy akár Jović, Milinković-Savić, de Kolarov, Tadić, Lazović, Radonjić stb. mind-mind meghatározó játékosok csapatukban. Igen ám, csakhogy a válogatott már más terep, s nagyon úgy tűnik, hogy a nemzeti szövetség vagy nem találja a megfelelő vezetőedzőt a posztra, aki egybefogja az egyéneket, vagy pedig magukkal a játékosokkal van baj. Nekik is inkább a hozzáállásukkal, mentális felkészültségükkel, hiszen az mégsem lehet, hogy Európa-szerte kiválóan teljesítenek, de a címeres mezben olyan, mintha elfelejtették volna, hogyan kell labdához érni. Az egymás mellé állításban szándékosan nem a 2018-as világbajnokságon döntőbe jutó horvát aranygenerációt említettem, pedig, ha már a jugoszláv utódállamoknál tartunk… A nemrégen útjára indított új UEFA-sorozatban, a Nemzetek Ligájában Horvátország és Magyarország is a legmagasabb, A divízióban szerepel: előbbi csapat a rangsorban 12., utóbbi 16. Szerbia a B jelű kategóriába tartozik, de ott is csak a 27. pozícióban tanyázik.

Búslakodásra nincsen azonban sok idő, tény, hogy ideje lenne a tettek mezejére lépni, mert Szerbia körülbelül egy hónap múlva már a következő vb selejtezőjében lép pályára Írország és Portugália ellen. A skótok elleni Eb-pótselejtezős vesztes meccs után Luka Jović cseppet sem szomorúan, közömbös arccal állt a kamerák előtt, s mintegy félvállról, alig várva az interjú végét, annyit mondott: ez most így sikerült, a következő majd jobb lesz. Nem tudom, milyen érzés a szerb futballválogatott mezében a zöld gyepszőnyegen teljesíteni, de az biztos, hogyha a saját szakmámban csalódást keltő teljesítményt produkálok, kicsit jobban magamba mélyedek...