2024. március 29., péntek

„Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van”

„Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: »Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!« Jézus ráparancsolt: »Hallgass el, és menj ki belőle!« A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: »Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!« El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.” Mk 1, 21–28

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Többször hallhattuk már az evangéliumokban, hogy Jézus tanításán a nép elcsodálkozott. Volt is miért csodálkozniuk, mert Ő valóban másképp tanított, mint a korabeli írástudók. Ennek egyszerű oka van. Mégpedig az, hogy Jézus istenfiúságából kifolyólag saját tekintélye alapján tevékenykedik, saját teljhatalma alapján lép fel. A Szentírásban a tanítás mindig a teljes embernek szól, mert ezáltal van meghívva arra, hogy megváltozzon az élete, hogy jobbra forduljon sorsa. Így nem elég azt csak hallgatni, hanem tettekre is kell váltani, amit Jézus számtalanszor is hangsúlyoz. Jézus legtöbbször tevékenységében úgy áll a nép elé, mint tanító, mint egyetlen tanítót, mint egyetlen Mestert. Ő az, aki helyesen oktatja népét. Az Ő személye sokkal több, mint a korabeli tanítóké, meghaladja az írástudók gondolatvilágát. Isten akaratának tanítójaként lép fel és olyan erővel, mint aki hatalmát közvetlenül az Istentől kapta.

Ezzel ellentétben az írástudók, akik Mózes székében ültek, tekintélyüket az ősatyáktól és a hagyományaiktól kapták. Jézus is ott van mózesi katedrán, de nem úgy, mint a farizeusok. Tanításának titka, hogy nem a saját tanítását hirdeti, hanem azét, aki Őt küldte, csak azt mondja, amit az Atya tanít neki. Ő az Atya küldöttjeként van jelen, aki nagyobb Mózesnél, aki a tanítást, az Atya szavát tettekre váltja. Jézus nem csak elméleti síkon tanít, hanem rögtön határozottan cselekszik, ahogy ez a mai evangéliumban is történt. Ott van a zsinagógában a megszállott ember, akiben a gonosz lélek felismeri Jézust és provokálja Őt: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Erre Jézus nem száll vitába a démonnal, hanem határozottan parancsol neki: „Hallgass el, és menj ki belőle!” Ez a jelenet, az ördögűzés arra mutat rá, hogy elérkezett az Isten országa, és megtört a sátán hatalma. Akik látták az eseményt ott a zsinagógában mondhatjuk azt, hogy ők ott gyakorlati oktatásban részesültek. Isten szavára a gonosz erők engedelmeskednek, és ezt most valóságosan megtapasztalhatták a jelenlévők. Ebből kifolyólag eszembe jut az, amikor a középiskolában elektrotechnikát tanultam, és mindig nagyon vártam a gyakorlati oktatást. Olyankor kipróbálhattam azt, amit ez elméleti órákon tanultam. Összeköthettem különböző áramköröket, és így a gyakorlatban láthattam hogyan működnek a dolgok, ezáltal az elméleti tudásomat is kamatoztattam. Valahogy így van ez a keresztény életünkben is. Nem elég elméleti síkon mozognunk, szükség van a szeretet tetteire, az evangélium megélésére. És mindezt nem a saját erőnkből kell kiviteleznünk, hanem Isten szavának erejével. Isten igéje hatalmas, teremtő erő. Az egyház is megkapta ezt a hatalmat, mint ajándékot és feladatot. A jó és igaz szóval teremthetünk, gyógyíthatunk, és érvényre juttatjuk az igazságot. Mi is megkaptuk ezt a hatalmat, és élnünk kell vele, hiszen Jézus azt mondja: „Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.” Mk 16, 17–18. Isten szavának hatalma csak akkor működik az életünkben, ha befogadjuk azt, és csak akkor tudunk vele cselekedni, ha az Ő nevében cselekszünk.

Kedves Testvéreim!

A mai evangéliumban Jézus arra tanít bennünket, hogy merjünk cselekedni az Ő nevében, hogy nekünk is határozottan kell fellépnünk a gonosz ellen. Isten szavával kell lelepleznünk az ártó szellemeket, és elősegítenünk a jó uralmát.  Ne gondoljuk azt, hogy mi ezt nem tudjuk megtenni, hogy Jézus nevében nem tudjuk megtörni a gonosz hatalmát. Csak annyi a dolgunk, hogy legyen elég bizalmunk és hitünk a mi Urunkban és Mesterünkben.

Ámen.

A szerző a szabadkai Székesegyház káplánja.