Az 1929-es év arról emlékezetes a történelemben, hogy I. Sándor, az SZHSZ Királyság uralkodója bevezette a diktatúrát. De azoknak, akik akkor éltek, valószínűleg nem csak e politikai esemény, hanem a rendkívül hideg tél miatt is emlékezetes lehetett 1929. A szabadkai Hírlap című napilap 1929. február 8-ai számában egész Európát sújtó szibériai hidegről számolt be, amely az SZHSZ Királyságot is elérte. Az országban a hőmérő higanyszála mínusz 20 Celsius-fok alá süllyedt. Horvátország egyes helyein a két méter magas hó úgy megfagyott, hogy csak csákánnyal lehetett szétverni. Egy másik beszámolóból, amely egy pár órás sztrájkról ad hírt, az is kiderül, hogy városunkban is hasonlóan zord időjárás uralkodott. Február 5-én reggel 7 órakor a szabadkai Ferrum vagongyár munkásai, amikor megérkeztek a munkahelyükre, fűtetlenül találták a műhelyeket. Mivel mínusz 16 Celsius-fokos hideg volt, a munkások közölték a gyár vezetőségével, hogy mindaddig nem veszik fel a munkát, amíg tüzet nem gyújtanak a műhelyekben. A munkások végül 9 órakor kezdhettek el dolgozni. Az állami iparfelügyelőség pedig figyelmeztette a Ferrum gyár igazgatóságát, hogy a hatályos rendeletek és a munkásvédelmi törvény értelmében azokat a helyiségeket, ahol munkások tartózkodnak, minden gyár köteles 14–19 fokig felfűteni.
Az elkövetkező napokban az időjárás még hidegebbre fordult. A Hírlap február 13-ai számából megtudhatjuk, hogy ez már a szabadkai polgárok mindennapjait is megkeserítette.
„Szuboticán a hétfő hajnali harminc fokos hideg után a délelőtti órákban némileg enyhült az idő. Délután már tizennyolc fokra emelkedett mínusz alatt a hőmérő, majd este havazni kezdett. A hideg igen sok zavart okozott Szuboticán. A fagy miatt több helyen elszakadt a villanyvezeték, baleset azonban sehol sem fordult elő. Az elszakadt drótokat a villanygyár emberei rövid idő alatt megjavították. A gyárakban, az üzemekben a munkások és a munkaadók kölcsönös megegyezésre a nagy hideg miatt beszüntették a munkát, mert lehetetlen fűteni a nagy műhelyeket” – olvasható a szabadkai napilapban.
A legnagyobb fennakadások azonban a vasútközlekedésben voltak. Erről a Hírlapban a következőket írták:
„A vonatok az egész Vajdaságban nagy késéssel közlekednek. Hétfőn délután a bukaresti szimplon több, mint hat órát, a Vinkovce – szuboticai személyvonat másfél órát, a 904-es számu Budapest – beogradi gyorsvonat két és fél órát, a Beograd – budapesti gyorsvonat másfél órát, a Beograd – szuboticai személyvonat pedig három órát késett. Az éjszakai és a kedd reggeli vonatok még nagyobb késéssel futottak be a szuboticai állomásra.
A szuboticai pályaudvaron két mozdony kerekei a sinekhez fagytak és tizenhat órás mentési munka után tudták csak a mozdonyokat elindítani.”
Szintén a február 13-ai számban arról is olvashatunk, hogy a vasúti közlekedés nehézségei miatt Szabadka tűzifaellátása is veszélybe került. A város egyik legnagyobb fakereskedésének tulajdonosa erről a következőket nyilatkozta a Hírlapnak:
„– Szuboticán alig 8–10 napra elegendő tüzelőfa található a kereskedésekben. Nekem van a legnagyobb raktáram és alig száz vagon fa felett rendelkezem, mert naponta 8–10 vagon fát adok el. Ha a szibériai hideg tovább tart, már a jövő héten nem tudom kiszolgálni a vevőket.”
A február 15-ei, pénteki Hírlap végül már az enyhülésről számolt be, de ha beleolvasunk a híradásokba, ez az enyhülés csak viszonylagos volt.
„Szerdán az egész országban csökkent a fagy és lényegesen megenyhült az idő. A 25–30 fokos fagy után keddre már mínusz 14–16 fokig emelkedett a hőmérő és ezt most, amikor heteken keresztül szibériai hideget szenvedtünk, már enyhülésnek tartjuk, holott más esztendőkben ilyen hideg már nagy és kemény télnek számított. A szerdán megindult havazás egész éjszaka tartott, úgy hogy az ország legtöbb helyén méteres hó borítja a földeket. A hosszú havazás miatt a vasuti közlekedésben még nagyobb zavarok álltak be és különösen Szerbiában 6–8 órás késéssel közlekednek a vonatok.”
