Sokáig úgy tűnt, hogy a városok és a falvak, vagy épp a nagyvárosok és a vidék ellentéte létezik és feloldhatatlan. Sok közgazdász neki is állt „kiszámolni”, hogy valóban így van-e, vagy csak a céljainak megfelelően a politika gerjeszti a feszültségeket. A mostani perspektívából viszont úgy tűnik, a különbségek léteznek, de eltüntethetők, mindenki előnyére fordíthatók. A mostani helyzet pedig azt mutatja, minél gyorsabban félre kell dobni a korábbi sztereotípiákat.
Az emelkedő terményárak, a mezőgazdaságban a profitráta meredek növekedése hozzájárulhat ahhoz, hogy ismét vonzó legyen a falusi életmód. Annál inkább, mert közben a gépesítés, az automatizáció mentesítheti a gazdálkodót a monoton fizikai teendők többségének elvégzésétől.
A vidék igazi feltámadása még várat magára, de vannak arra utaló jelek, hogy ez megvalósulhat. Közhelyessé vált már a megállapítás, hogy a világjárvány rávilágított a globális ellátási láncok sérülékenységére. A járvány terjedésének megfékezése végett elrendelt korlátozások megmutatták, hogy milyen rendkívüli mértékben kiszolgáltatottá váltak azok az államok, amelyek tartósan az élelmiszer behozatalára rendezkedtek be, illetve az élőmunkát külföldi vendégmunkásokra alapozták.
Tavaly tavasszal mutatkoztak meg az első jelek, amikor több fejlett országban is súlyos problémát okozott az, hogy nem volt, aki vessen, ültessen vagy betakarítsa, leszedje a termést. A szállítás is megnehezült a fokozott határellenőrzések, lezárások miatt.
A KICSIK SEM ESÉLYTELENEK
A mezőgazdaság eredeti és ma is elsődleges feladata, hogy a lakosságot egészséges élelmiszerrel lássa el. Lehetőségünk van sokkal többet termelni, mint amennyit a helyiek fogyasztanak. Ha ennek túlnyomó részét sikerülne még helyben fel is dolgozni, az jelentene biztató távlatokat. A humánerőforrással valóban probléma van. Az egy „szűk garat” vagy kritikus pont. Az automatizáció jelenthet ilyen szempontból is megoldást a jövőre nézve.
A technológiai berendezések, gépek folyamatos fejlesztéseket igényelnek. Élni kell a különféle pályázati pénzek lehívásának lehetőségével, és nem kell félni a korszerű technológia alkalmazásától. A digitális technológiának ma már globális szinten kulcsszerepe van abban, hogy biztosítani tudjuk a globális élelmiszertermelés elvárt növekedését anélkül, hogy növelni kelljen a művelésbe vont földterületek nagyságát. A megművelhető területek nem növelhetők itt helyben sem. Nincs már erdő, amit ki lehetne irtani, vagy mocsár, aminek lecsapolásával művelhető területhez jutnánk. A meglévőt kell okosabban kihasználni. Amit pedig nem érdemes megművelni, vissza kell adni a természetnek, visszaerdősíteni. Tartja magát az a nézet, hogy a modern technológia csak a nagygazdaságok számára elérhető, pedig ez nem így van. Pedig a precíziós gazdálkodás segítségével, egzakt módon meghatározott inputokkal elérhető a növények hozampotenciáljának maximalizálása.
Drónok, különféle szenzorok, digitálisan vezérelt traktorok, hőkamerák, fejőrobotok, GPS-koordináták alapján történő helymeghatározás a növénytermesztésben – mindezek a részei ma már annak a technológiai forradalomnak, mely jelenleg is zajlik a mezőgazdaságban. Az utóbbi évtizedre jellemző paradigmaváltás ismét vonzóvá teheti ezt az ágazatot a fiatalok számára is.
Megállapíthatjuk, hogy ha a helyi lehetőségeket ki szeretnénk használni, akkor nagy szükség van a generációváltásra és a megfelelő munkaerőre az agrárágazatban, illetve a mezőgazdaság vonzóbbá tételére a pályaválasztó fiatalok körében. A generációváltás és a munkaerőpiaci kérdések azért is időszerűek, mert a bonyolultabb és digitálisan egyre jobban felszerelt gépekhez megfelelő munkaerőre van szükség.
ÚJRAÉLEDHET A VIDÉK
Vannak olyan foglalkozások, melyek esetében ma már nem annyira fontos, hogy hol él az ember. Ma már itt, Vajdaságban, illetve Szerbiában is sokan élnek például abból, hogy különböző, sok esetben a világ távoli pontján bejegyzett cégeknek internetes úton bedolgoznak. Ez némileg kompenzálja, hogy az egykor szebb napokat megélt cégek már lassan csak az idősebbek emlékezetében élnek.
A mezőgazdaság viszont továbbra is, illetve újra komoly perspektívákat jelenthetne a vidék lakói számára. Ma már teljesen mást jelent a mezőgazdasági munka, mint mondjuk húsz-harminc évvel ezelőtt. A mostani földművelők vagy állattenyésztők már nem feltétlenül trágyás gumicsizmában dolgoznak egész nap a földeken vagy az istállóban. Robotizált, gépesített rendszerben dolgoznak, és különböző korszerű technológiai módszereket alkalmaznak. Ma már inkább informatikusnak kell lenni egy agrárgazdálkodónak. Természetesen a mezőgazdaság alapjait nem lehet nem ismerni. Ezt nem árt, ha tudják a fiatalok pályaválasztáskor.
Valójában az átlagosnál sokkal jobb földek az itteniek. Nem ártana megbecsülni, ahogyan azokat is, akik megművelik. Ha azonban az itteni, őshonosnak mondott lakosság nem teszi ezt, nem becsüli a földet és a földet művelőket, majd mások fognak gazdagodni rajta. Máris vannak erre utaló tendenciák, de a helyzet talán még nem veszett el teljesen.
