A nehéz és kacifántos múlt esztendőtől, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, mintegy jó szerencseként egy új előadás bemutatójával búcsúzott. Anton Pavlovics Csehov és Góli Kornélia szövege alapján A három nővér című előadást Puskás Zoltán rendezte, a szereplői pedig Mészáros Gábor, Kucsov Borisz és Búbos Dávid. A három nővér bemutatója december 30-án volt, az előadás tehát még friss, és valójában most kezd el úgymond élni.
A múlt év rendhagyó módon alakult mindenki számára, a színházak működésére is kihatott. A KDSZ-nek ilyen megváltozott körülmények közt is, másképp ugyan, de november vége felé sikerült megtartania a Desiré Central Station nemzetközi regionális kortárs színházi fesztivált. Puskás Zoltán a fesztivál előtt érkezett Szabadkára, és kezdte meg a színészekkel a próbafolyamatot:
– A fesztivál idejére egy kicsit leálltunk, de nem teljesen. A szolgálati lakásomon, a lehetőségekhez mérten tartottunk próbákat, és valójában ekkor kialakult az előadás váza és gerince. Az ember minden egyes munkát másképp él meg és másképp is áll hozzá. Bizonyos értelemben specifikus helyzet alakult ki. Ami engem illet, úgy éreztem, hogy egy kettős ünnepbe csöppentem bele. Egyrészt a Desiré egy ünnep, meg egyáltalán megtiszteltetésnek vettem azt is, hogy a KDSZ-ben rendezhetek, mert tisztelem a színházat, amit képviselnek, Urbán Andrást, a társulatot, ahogyan gondolkodnak a világról és ahogyan dolgoznak. Eltelt több mint tíz év is azóta, hogy itt rendeztem, legutóbb Mrožek Tangóját készítettük el nem sokkal azután, hogy Urbán András a KDSZ igazgatója lett. Másrészt számomra Csehovval foglalkozni is bizonyos szempontból ünnep, hiszen ez egy régi vágyam volt – tudtuk meg Puskás Zoltántól, aki arról is szólt, hogy milyen témákat feszeget az előadás.
– Megpróbáltuk követni, de legalábbis érzékeltetni az ún. csehovi világot, a műveiben megjelenő társadalombírálatot, összekapcsolni az akkori kort a mai világunkkal. Azt látom ugyanis, hogy minden maradt a régiben, ugyanarról elmélkedünk, ugyanazok a problémáink, a fájdalmaink, a bánataink, az örömeink. Amikor Urbán Andrással korábban beszélgettünk, azt mondta, hogy komédiát szeretne, de ez nem egy klasszikus értelembe vett vígjáték, inkább keserédes, mint maga az élet. Léteznek olyan helyzetek, amelyek annyira kínosak, hogy egyszerre sírnánk is meg nevetnénk is. Emellett ez az előadás erősen szövegközpontú. Erre tettünk egy próbát annak ellenére, hogy ez a KDSZ-re kevésbé jellemző és egyébként én is szeretem a mozgásra, a testre épülő előadásokat. Amikor Góli Kornélia dramaturggal elkezdtünk Csehovval foglalkozni, rájöttünk, hogy ez nehéz feladat lesz. Csehov szövegei ugyanis nemigazán engednek be más szövegeket, legalábbis nem úgy, hogy az ne tűnjön erőltetettnek. A dramaturgnak először ennek a módját kellett megfejtenie, addig megszenvedett és több szövegkönyvverzió készült el. Az előadásban a három nővért három férfiszínész játssza, mert amikor annak idején Urbán András felhívott, még ők alkották a társulatot, a két színésznő később csatlakozott. Az előadásunk a transzszexualitás kérdésével is foglalkozik, de nem állt szándékunkban erről transzparens módon beszélni, inkább úgy, hogy eljusson minden nézőhöz, a szexuális beállítottságtól függetlenül, és ne legyen se bántó, se tolakodó – mondta Puskás Zoltán.
Az előadásban Búbos Dávid játssza Irinát:
– A három nővér közül ő a legfiatalabb, ennélfogva a legnaivabb és a legélénkebb, már amennyire ez egy Csehov szereplőre jellemző lehet. Nemcsak a Három nővérrel foglalkoztunk, hanem Csehovval általában. Az előadás szövegének a gerincét a Három nővér adja, de más Csehov- művek is előjönnek. Az előadás egyebek közt az elvágyódásról is szól, ami jelen is van a mai, itteni valóságunkban. Utalunk a másságra is, habár nem ez a darab központi témája. Tulajdonképpen az egész történetben olyan emberekről szólunk, akik ugyanúgy szeretnek, szenvednek, depressziósak és elvágyódnak, mint mindenki más. A próbafolyamat kellemes volt. A szabályok betartásával zajlott, nem volt könnyű, de nem adtuk fel és teljes gőzzel dolgoztunk. Nagyon jó csapat alakult ki, gondolok itt a teljes alkotócsapatra, nem csupán miránk színészekre és a rendezőre – fejtette ki Búbos Dávid.
Mészáros Gábort Olga szerepében láthatjuk:
– Ha jellemezném az előadást, azt mondanám, hogy ez egy színes válogatás Csehov drámáiból, bizonyos szituációkkal és témákkal kiragadva. Mivel a három nővért három férfi játssza, bizonyára mindenki arra asszociál, hogy különösképpen a másság témáját emeljük ki, de ezzel kapcsolatban ugyanúgy foglalkozunk az identitáskereséssel, az öregedéstől, a haláltól való félelemmel is. Tulajdonképpen ez a darab azokat a problémákat kutatja, amelyek szinte minden ember életében jelen vannak, kortól és nemtől függetlenül – hallottuk Mészáros Gábortól.
Kucsov Borisz Mása figuráját formázza meg:
– A nevek itt valójában csak irányadók. Mindhárom karakter különböző, másmilyen a vérmérsékletük is. A megformálásukkor persze magunkból is építkeztünk, ugyanakkor Csehov műveiből is. Valóban egyfajta egyvelegről beszélhetünk. Az előadásnak van egy átfogó tematikája, ugyanakkor pedig érint különböző élethelyzeteket, pillanatokat, problematikákat. Mondjuk akár a nemi, akár a szexuális irányultságra vonatkozó identitáskeresés is több kérdést vethet fel a helyünkről a világban. Azt gondolom, hogy ez egy érzékeny téma, de nem olyan értelemben foglalkozunk vele, hogy közben a társadalomra hárítjuk a felelősséget, inkább egyfajta önelemzésen keresztül. Önmarcangolást végzünk, és így analizáljuk ezeket a figurákat, közben magunkat is, ezáltal pedig a világot, amelyben élünk – mondta Kucsov Borisz.
A zeneszerzők Erős Ervin és Klemm Dávid. A fényterv Majoros Róbert munkája. A jelmezkivitelező Geró Katalin, Puskás Zoltán a rendezés mellett a jelmez- és díszlettervezést is jegyzi, a rendezőasszisztens pedig Szerda Zsófia volt.
