A jelenlegi, igencsak összetett világgazdasági helyzetben az államilag kezdeményezett fogyasztási és beruházási programok felpörgetését javasolják a szakemberek, mint egyfajta fájdalommentes kiutat a válságból. Ilyen helyzetben nem biztos, hogy az ismert módszerek, valamint a hagyományos felfogás és hozzáállás a nyerő. Ezért nem árt alaposan megfontolni a lépéseket.
Az állami költekezés már nemcsak a fejlettekre jellemző, hanem a fejlődő országokban is emelkedő mértéket mutat. A hagyományos felfogás szerint ez előbb-utóbb pénzromláshoz vezet. Egyelőre azonban ennek nincsenek jelei, pedig csak tavaly a forgalomban lévő dollármennyiség csaknem 30 százalékkal nőtt, az „óvatosabb” szabályozású euró pedig mintegy 11 százalékkal.
Valójában az inflációval kapcsolatos teóriákat is újra kell írni és fogalmazni a 21. századi körülmények között, de leegyszerűsítve azért valóban úgy működik a dolog, hogy ha megnövelik a pénz mennyiségét anélkül, hogy azt a reálgazdaságban növekedés kísérné, akkor elértéktelenedik a pénz.
A jegybankok erősen foglalkoznak is a pénzbőség hatásainak kivédése témakörével, illetve a pénznyomtatás kérdésével. Vannak pozitív fejlemények, de ennek ellenére sem valószínű, hogy a 2021. évi talpra állás zökkenőmentesen zajlik. A makrogazdasági politikákon és a közgazdasági modelleken a járvány hatására végrehajtott változtatások hatásainak jelentős része még nem látható teljes valójában.
A kriptopénzek most bizonyos szempontból úgy működnek, mint például a zárt központifűtés-rendszerben az expanziós edények. Ha megnő a hőmérséklet, túlhevül egy kicsit a rendszer, a víz térfogata megnő, és az ilyen rendszerekben az úgynevezett expanziós edényben találja meg helyét, majd amikor lehűl a rendszer, a dolog fordítottja is megtörténik. Ezt láttuk most a kriptopénzek piacán, ahol a bitcoin egy világraszóló kísérlet. Bizonyos jelek szerint ez a jövő digitális aranya, mely pénzügyi tartalékként fog funkcionálni az emberiség számára, és akár egymillió dollárt is érhet a jövőben. Még mindig vannak azonban olyanok is, akik úgy gondolják, hogy eltűnik, és csak a történelemkönyvekben olvashatunk róla. Egyelőre senki sem tudja, mit hoz a jövő, ezért mindkét forgatókönyv lehetséges.
HULLÁMVASÚT
Egy bitcoin tipikusan virtuális pénz, noha a nemzeti fizetőeszközök esetében sem csak az van ma már forgalomban, amit papírpénz formájában kinyomtatnak, vagy fémpénzként hoznak forgalomba. A kriptopénzek, köztük a bitcoin is, valójában nem több mint egy adatsor, akárcsak egy digitális kép. Az teszi értékessé, hogy szemben egy fotóval ezt nem lehet könnyedén lemásolni. Nem tudunk tetszés szerint bármennyit előállítani belőle. Ezt a mögötte lévő könyvelési rendszer, a világban szétszórt számítógépekből álló, úgynevezett blokklánc biztosítja. A bitcoin-tranzakciókat önkéntes alapon hitelesítik, akik azzal foglalkoznak, és egyben az ő feladatuk azt is ellenőrizni, hogy nem próbáljuk-e többször elkölteni ugyanazt a bitcoin összeget. Akik ezt a könyvelést a gépükkel elvégzik, valójában a bányászok, akik a „munkáért” szintén bitcoint kapnak.
A bitcoinnak azért van értéke, mert elhiszik az emberek. Egyébként a pénznek is ezért van ma már értéke, nincs aranyfedezete, mint egykor. Az emberek világszerte elfogadják egymástól, ahogy régen egy falu népe megállapodott, hogy kagyló, kövek, színes madártoll vagy kagylóhéj lesz a pénz, amit mindenki elfogad, még ha önmagában semmire sem használható, tehát értéktelen.
NAGYRA NŐTTEK
Három évvel ezelőtt még csak pár száz kriptodeviza létezett, míg mostanra már ez a szám megközelíti a tízezret. Valójában bármennyit elő lehet állítani, a kérdés csak az, hogy mindez hova vezet. Nyilván addig hoznak létre újabbakat, amíg azok eladhatók, hiszen ez lényegében egy könnyű pénzkereseti lehetőség. A hibája talán csak annyi, hogy mindenfajta tényleges értékteremtés nélkül történik a létrehozásuk. A különféle szabályozó és felügyeleti szervek gyakran fel is hívják a figyelmet rá, hogy aki ezekbe az eszközökbe fektet, legyen tisztában a kockázatokkal is. Éppen a közelmúltban figyelmeztetett a szerbiai jegybank is, hogy minálunk nem számít legális fizetőeszköznek. A legfőbb kockázat pedig „csupán” annyi: nevezetesen azzal, hogy a kriptopénzek bármikor elértéktelenedhetnek, mivel nincs belső, mögöttes értékük. A vásárlók érdeklődése hajtja felfelé az árfolyamot, illetve az érdeklődés csökkenése eredményezi a zuhanást. Az sem kizárt, hogy mesterségesen hatnak oda, hogy megnőjön a kereslet, hiszen az árfolyam-ingadozáson szépen lehet keresni.
A hatóságok nem egy országban jó ideje tervezik a szigorúbb szabályozást. Amikor az új amerikai elnök, John Biden bejelentette, hogy komoly lépéseket tesz az ügyben, az nyomban árfolyamesést eredményezett. Ilyenkor biztosabbnak látszik, hogy nem lesz a bitcoinból digitális arany. Aztán, amikor felfelé kúszik az árfolyama, arról cikkeznek mindig, hogy ez lesz a jövő pénze.
