2024. április 18., csütörtök

Szolgálni hűséggel, bátorsággal és bizalommal

KerekPerec, a lendvai Népújság 2020-as magazinja

Évbúcsúztatóra érkezett meg hozzám a KerekPerec, a lendvai Népújság 2020-as magazinja, az immár tízéves múltra visszatekintő színes kiadvány, amely az esztendők során igen tekintélyes év végi számvetésévé vált a muravidéki magyarságnak. A megjelentetett írásokban a közösség kiváló írói, történészei, művészei és közéleti személyiségei foglalják össze azokat a helyi eredményeket, teljesítményeket, melyekkel a Kárpát-medencei magyarság értékeit gyarapították. Király M. Jutka, a kiadvány felelős szerkesztője Biztató dolgok egy bizonytalan évben című beköszöntő írásában kiemelte: a járvány okozta bizonytalan időkben valamennyien a biztonságot jelentő értékekhez ragaszkodunk, ilyen biztos pont a család, az otthon, és ilyennek kell lennie a közösségnek is. A „KerekPerec idei számában is kis közösségünk ilyen biztos értékei között keresgéltünk.” Ennek jegyében terjedelmes interjúban mutatják be a pályája elején járó Horváth Botka Áron fiatal filmrendezőt, Orbán Péter illusztrátort, és a cukrászat mesterét, Dávid Ingridet.

Abraham Klaudia „Drága Családom! Hála Istennek, még én is megvagyok” című írásában a muravidéki Szentlászlón talált egykori családi levelezés emlékeit mutatta be. Puhan Júlia a szülői háza padlásán egy gerenda és a padló közé gondosan elrejtett kötegben talált rá nagyapja, Tóth Pál, és nagyanyja, Vida Karolina közel 300 levelére. 1914 nyarán Tóth Pál, a falu református közösségének gondnoka is megkapta a katonai behívót, és Komáromban, Bécsben és Belgrádban szolgált, innen küldte leveleit haza a feleségének. „Forrón szeretett, kedves feleségem! Kívánom a fölséges Istentől, hogy ezen soraim a legfrissebb erőben és egészségben találjon, kedves kis lányommal és az összes szüleimmel, rokonaimmal, szomszédaimmal és minden jó barátommal együtt.” 1916 őszén Bécsből írta a következő sorokat: „Ne búsuljatok! Én Istenbe vetett hittel, reménységgel és nyugodt szívvel megyek újra a harctérre, azzal a bizodalommal, hogy még egykor látni és ölelni foglak benneteket.” Karolina válaszleveleiben is a férje utáni tisztelet és a végtelen szeretet olvasható. A levelek 1914 és 1920 között íródtak az első világháború alatti és az utáni években. Tóth Pál a háború végén épségben ért haza a feleségéhez, 1918-ban megszületett a második lányuk is.

Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán szerzőpáros – a Népújság kiváló művelődéstörténészei – A Bánffy-kehely, a hűség jelképe címmel Lendva legbecsesebb kegytárgyát, egyben a térség legnagyobb eszmei értékkel bíró egyházi műkincsét, a színarany Bánffy-kehelyt mutatja be, amely az évszázadok során „a Bánffyak és Lendva város Isten iránti hűségének a jelképe lett”. Az alsólendvai Bánffy család az a főúri dinasztia, amelynek a legtöbbet köszönhet a történelmi Mura menti térség. Elképzelhető – írja a szerzőpáros –, hogy a kehely az 1603-ban a Bánffy Kristóf és csapatai által a Csonka-dombnál, a török ellen vívott sikeres csata emlékére hálaajándékként készült, s vált az évszázadok során a közösség kincsévé. Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán Regélő Batthyány-kastélyok a Muravidéken című, második írásában a Batthyány-család muravidéki emlékeit kutatta. A család a XIV. század óta aktív formálója volt a magyar történelemnek, királyi kamarásokat, tábornokokat, magyar miniszterelnököt és egy boldoggá avatottat – Batthyány-Strattmann Lászlót – is adott a nemzetnek. A Muravidéken az egykori Batthyány-család tulajdonában Battyánfalván, Battyándon, Csendlakon, Szécsénykúton és Alsómarácon voltak kastélyok és udvarházak, valamint olyan épületek – templomok és iskolák – amelyek építését a család támogatta. Belőlük ma már nagyon kevés látható, „de maradjon meg számunkra a remény – írja a szerzőpáros –, hogy a szellemi örökségükből ennél több rejtőzködik a szívekben-lelkekben”. Örök üzenet marad az utókor számára a Batthyányak jelmondata: Fidelitate et fortitudine, hűséggel és bátorsággal szolgáljuk nemzetünket és a közösségünket.

Tomka Tibor is történelmi utazásra hívja az olvasóit: Pezsgő-, vásár- és fürdőváros című írásában a Mura folyó déli részén található Gornja Radgona, és a folyó északi oldalán fekvő Bad Radkersburg városok történetét mutatja be. Gornja Radgona 1919-ben, az első világháborút követően szakadt el az Ausztriához tartozó Bad Radkersburgtól, amelynek addig Petersdorf nevű elővárosa volt. A megelőző századokban az egységes város az osztrákok Magyarország elleni védővonalának egyik fontos erődítménye volt. Egy 1182-ben kelt oklevél szerint akkor már biztosan állt az erődítmény, amely körül kialakult a város, mely később megerősített helyként kulcsszerepet kapott a Magyarország ellen létesített délkeleti, osztrák védelmi zónában. Az 1479-től kezdődő tízéves időszakban Mátyás király fönnhatósága alá tartozott. Mindkét városnak csodálatosan szép történelmi központja van, gazdag múzeumok őrzik az évszázados emlékeket. A település kettéosztását 1919-ben a saint-germaini békeszerződés rögzítette. Az egyik város Jugoszláviában, majd Szlovéniában, a másik Ausztriában töltötte az elmúlt évszázadot, napjainkban azonban újra együtt tervezik a közös jövőjüket. Az osztrák Bad Radkersburg – amely ma már elsősorban a gyógyfürdőjéről ismert – egyik központi palotája őrzi a város szülöttjének, Aquila János néhány freskóját is.

Bence Lajos A karikatúrától a stripig, avagy egy autodidakta karikaturista hagyatéka című tanulmányában a Muravidék Rejtő Jenőjének is nevezett Kondor László grafikus-festőművész élettörténetét mutatta be. Kondor 1901-ben a goricskói Kupšinciban született, egyike volt azoknak, akik a délszláv államban meghonosították a karikatúra műfaját. Az első világháború után az új ország adta lehetőségek szűknek bizonyultak a számára, fölkerekedett hát, és tizenkét év alatt bejárta a világot. Csavargásai során három földrész 36 országában járt, útja során Trockijról és Fjodor Saljapin orosz operaénekesről is készített rajzokat. 1941-ben a Mussoliniről készült karikatúrájáért a börtönt is megjárta. Ma a muraszombati Muravidéki Múzeum (Pomurski muzej) nem kevesebb, mint 260 karikatúráját őrzi.

A KerekPerec 2020-as száma nyomán újfent meggyőződhettem arról: Lendva-vidéken hűséges őrzői vannak a magyar értékeknek.