2024. március 28., csütörtök

Rendkívüli hírek: esik a hó!

Aki hétvégén valamelyik hazai, magyar vagy éppen külföldi hírcsatornára kapcsolt, esetleg a világhálót böngészte, arra lehetett figyelmes, hogy a hírek döntő többsége arról szólt, hogy esik a hó és a hőmérő higanyszála több napig nulla Celsius-fok alatt marad. Persze vidékünkön az efféle időjárásban nincs semmi rendkívüli. Azt lehet mondani, hogy az idő épp ilyen esetben felel meg az évszaknak. A beszámolók szerint azonban Európa több országa az igazi, kemény téli zimankóból kaphatott ízelítőt az új év első hónapjában. Spanyolországban például a hidegrekord is megdőlt. A Pireneusokban mínusz 34 Celsius-fokot mértek. Madridot hatvan centis hó lepte el. Voltak, akik sítalpakon közlekedtek a spanyol fővárosban. Ausztriában, pontosabban Tirolban pedig kiemelkedőnek számító négy méter hó esett.

Az időjárásról szóló híradásokat gyakran éri kritika, mondván a hírcsatornák még abból is szenzációt gyártanak, hogy télen esik a hó. A kritikákban talán van némi igazság, de ha visszatekintünk az elmúlt évek tendenciáira, azt kell mondanunk, hogy manapság valóban van hírértéke annak, ha télen esik a hó. Elég csak visszaemlékezni az utóbbi évek teleire. Szinte az idejét sem tudjuk már megmondani, hogy mikor volt fehér karácsonyunk, vagy mikor búcsúzott hóeséssel az év. A decembereink manapság nem fehérek, hanem sárosak és esősek, a legmagasabb nappali hőmérséklet pedig ritkán süllyed plusz 10 Celsius-fok alá ebben a hónapban. 2019-ben az is megtörtént, hogy december végén az enyhe időben még az aranyesők is virágzásnak indultak. Egyre gyakoribb jelenség vidékünkön az is, hogy az igazi tél nem decemberben és januárban, hanem márciusban vagy áprilisban köszönt be. 2013-ban például a március 15-ei nemzeti ünnepünk volt hideg és fehér. 2013. március 17-én reggel Magyarországon még az aznapi országos hidegrekord is megdőlt, mivel ekkor mínusz 18,2 Celsius-fokot mértek. Vásárosnaményben 2018-ban húsvétkor volt hóesés. 2019-ben pedig május elején süllyedt tíz Celsius-fok alá a hőmérséklet, a magasabb hegyes vidékeken pedig havazott is. Ezek a későn érkezett telek rövidek. Csak néhány napig, legfeljebb egy hétig tartanak. Hatásuk azonban néha rosszabb, mint egy régi átlagos zord télé. Itt elsősorban nem az esetleges közlekedési nehézségekre vagy a különböző szolgáltatásokban fellépő akadozásokra gondolok, hanem elsősorban a mezőgazdaságra. Elég, ha csak felidézzük, milyen pusztításokat képes okozni a rügyezésnek indult gyümölcsösökben a tavasz közepén jött fagy és zimankó.

Emlékeim szerint az általános iskola alsó osztályában – és nagy valószínűséggel a mostani iskolás generációkat sem oktatják másképp – az évszakokat úgy tanultuk meg, hogy a tankönyvekben a tavaszt a rügyező fák jelképezték, a nyarat a zöldbe borult fák és a napsütés, az őszt sárguló falevelekkel ábrázolták, a telet meg egyértelműen a hóval azonosítottuk. Később megtanultuk, hogy március, április és május a tavasz, június, július és augusztus a nyár, szeptember, október és november az ősz, míg a tél december, január és február. Felsőben a földrajzórán azt is megtudtuk, hogy a Kárpát-medencében kontinentális éghajlat uralkodik, amelyre a forró nyarak és a hideg, zord telek jellemzőek. A tanultak azonban már egyre kevésbé fedik a valóságot. Egyre kevésbé tudjuk megkülönböztetni az évszakokat. Határaik elmosódtak, az sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy tavasz és ősz szinte már nincs is. Mindez a klímaváltozás egyik egyértelmű jele.

Arra, hogy az emberi tevékenység miatt változik bolygónk klímája, a klímakutatók már az 1970-es évek óta figyelmeztetnek. Manapság pedig egyre hajmeresztőbb időjárási adatokat tesznek közzé. Az Európai Unió Copernicus klímaváltozási szolgálata szerint a feljegyzések kezdete óta 2020 volt a legmelegebb év Európában. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) adatai szerint világviszonylatban pedig három legmelegebb év egyike volt 2020 a rendszeres mérések kezdete, vagyis a XIX. század közepe óta. A három legmelegebb év ezzel 2016, 2019 és 2020 lett. Csak a számokat figyelembe véve 2016 volt a legmelegebb, de a hibahatárt tekintve gyakorlatilag szinte lehetetlen különbséget tenni a három év értékei között. Persze sokan vannak még, akik kétségbe vonják a klímaváltozás tényét, de jeleit most már vidékünkön is – kis túlzással – az ablakon kinézve vagy a kertünket vizsgálva is láthatjuk. Ezek Földünk segélykiáltásai. Csak rajtunk múlik, meghalljuk-e őket…