A szociális távolságtartás egyik előnye, hogy nagyon sok előadás, beszélgetés az online térben zajlik, aminek földrajzi helytől függetlenül bárki hallgatója lehet. Minden hétre van legalább egy olyan esemény, amin ily módon részt tudok venni, ennek köszönhetően szakmailag nagyon sokat tanultam az elmúlt szűk egy év alatt. Még decemberben hallgattam dr. Knausz Imre előadását a Tanárok Vagyunk Akadémia nevű Facebook-csoportban, és mivel azt gondolom, hogy az olvasók közül nem sokan hallgatták, szeretném az előadás néhány gondolatát megosztani, kiegészítve itt-ott a sajátommal.
Knausz Imre írásait, előadásait évek óta követem, mert ő is azok közé a pedagógusok közé tartozik, akik nagy tudással és tájékozottsággal képviselik és hirdetik a pedagógia radikális megújításának szükségességét. 2018-ban jelent meg a Műveltség és demokrácia. Kísérletek a pedagógia bírálatára című könyve, amelynek gondolatai a fenn említett, A műveltség válsága és az iskola című, Facebookon elhangzott előadásának alapját is képezték.
Először is már maga a műveltség fogalma kérdéses, Knausz arra utal, hogy legtöbbször a múlttal kapcsolatos ismereteket értjük alatta, és felmerül a kérdés, hogy a 21. században, amikor a legtöbb ismeret elérhető egy pillanat alatt, milyen mértékben érdemes az iskolai oktatást erre alapozni. Előadásában azonban a műveltségnek három olyan fontos funkcióját emeli ki, amit az iskolai oktatásban fejleszteni lehetne és kellene. Az egyik ilyen funkció a világ megértése. Ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a tájékozottság és a műveltség nem ugyanazt jelenti. Tájékozottságot bárki szerezhet ma már az internetről. Az ember napi C-vitamin-szükségletét veszi példának, ugyanis ezzel kapcsolatban sok nagyon különböző ajánlást találhatunk az interneten. Ha elolvassuk ezeket, tájékozottak leszünk, dönteni azonban nem biztos, hogy tudunk jól. Ehhez van szükség a műveltségre, ami azt jelenti, hogy ismerjük az emberi szervezet vitaminszükségletét, tudjuk, mi az, hogy vitamin stb. Ez sokkal összetettebb tudás, ez az, amit az iskolában lehetne és kellene elsajátítani. Ez az alap segíthetne minket a tájékozódásunk során döntéseket hozni. Itt egy picit bekapcsolnám a saját gondolatmenetemet is, ugyanis épp mostanában éreztem nagyon hiányát a hatékony iskolai oktatásnak. Különféle betegségekkel küzdök az utóbbi hónapokban, és teljesen kiszolgáltatottá váltam, ugyanis nagyon keveset tudok a különböző szervek működéséről, nem tudom, milyen testi jelekkel kell orvoshoz fordulni. Az iskolában sok éven keresztül volt biológia, kémia, fizika tantárgyam, de azok a dolgok, amelyeket ott akkor be kellett magolni, semmit nem segítenek abban, hogy tudjam, hogyan működik a szervezetem akkor, amikor beteg, vagy akkor, ha egészséges.
Visszatérve az előadásra: a műveltség második funkciója Knausz szerint az, hogy egy közös tudásbázist ad, ami lehetővé teszi azt, hogy egymástól nagyon különböző emberek szót értsenek. Például az általam tanított irodalom tantárgy egyik fő funkciója ez kellene hogy legyen azzal, hogy a szövegekkel úgy foglalkozunk, hogy élményt jelentsen a diákoknak, ezáltal beépüljön a gondolkodásrendszerükbe, és ha ezt minden iskolában így csinálnák, akkor például a kafkai világra való utalással mindenki tudna élni, aki iskolába járt. Ezek azért fontos dolgok, mert egy-egy képpel, szimbólummal ki tudunk fejezni összetett gondolatokat is.
Végül a harmadik funkciója a műveltségnek az, hogy megtanít a kritikai látásmódra, arra, hogy ne csak a saját kultúránkat értsük, tudjuk elfogadni, hanem a miénktől különbözőt is. Ha – szintén élményszerűen – foglalkoznak a diákok a világ különböző kultúráival, de már csak akkor is, ha saját nemzetünk régebbi szokásait, világnézetét vizsgálják, megszokják, hogy az emberek sokféleképpen gondolkodnak, élnek, így képesek lesznek elfogulatlanul szemlélni a körülöttük zajló eseményeket, és részt tudnak azokban venni értelmes és építő módon.
Az előadó végül arról beszélt, hogy ha ezek közül a funkciók közül bármelyik is elvész, akkor a demokrácia kerül veszélybe. Ennek a kifejtésére sajnos a jelen írás keretei nem adnak lehetőséget, de az előadás meghallgatható a fenn említett csoportban.
Az iskolai oktatás azonban jelenleg egyáltalán nem teszi lehetővé a diákok valódi műveltségének fejlesztését. Mindannyian tudjuk, hogy az iskolában adatokat kell bemagolni, a diákok, a szülők és a tanárok szinte egyetlen célját látják a „tanulásnak”: az érdemjegyet. Így ma az iskola elveszi az életünk tetemes idejét anélkül, hogy valódi eredményt érnénk el, hasznos tudásra tennénk szert. Természetesen nemcsak az életidőnk jelentős részét dobjuk el, hanem a jövedelmünkét is, ugyanis az adónk nagy részét haszontalan, sőt nagyon sok esetben káros tevékenységre költjük. A reformpedagógusok ezért a pedagógiai forradalomban látják az egyetlen esélyt. Az oktatásnak teljes mértékben meg kellene változnia, ami valószínűleg nem érhető el más módon.
