2024. április 26., péntek

Bizonyíték, hogy érdemes iparkodni

Három fiatal színésznő számára ragyogóan kezdődött az új esztendő az előbbi sikeres év folytatásaként

Sonja Isailović és Bojana Milanović, akik együtt, egyenrangúan és emlékezetesen játszották a címszerepet a Ki ölte meg Janis Joplint? c. előadásban, valamint Anica Petrović számára, aki 9,16-os tanulmányi átlaggal 2020-ban a színművész szakon a legjobb szerb ajkú hallgatóként szerzett oklevelet az Újvidéki Művészeti Akadémián.

Ők vehették át a Predrag Peđa Tomanović (1964–1993) fiatalon elhunyt színész emlékére szentelt alapítvány tavalyi évre vonatkozó színészdíját. Erre a székvárosi Szerb Nemzeti Színházban került sor az említett előadás, a színház és az OPENS közös produkciója után.

A járvány okozta nehézségek ellenére ennek az előadásnak sikerült megtalálni az utat a közönség szívéhez, sőt magára vonnia a szakmabeliek figyelmét, és néhány fesztiválra is eljutnia. A kritikusokra és a közönségre a fő benyomást a két kiváló színésznő, Sonja Isailović és Bojana Milanović tette. A bírálóbizottság – Venczel Valentin (elnök), az Újvidéki Színház színművésze és igazgatója, Nataša Gvozdenović színházkritikus és Predrag Štrbac színházrendező – véleménye szerint mind a két színésznő a nagyon igényes színész-énekes szerepet, Janis Joplin címszerepét alakítja, tehetsége erejével, bámulatos energiával és előadói készséggel, kimagaslóan színvonalasan, ami miatt a közönség valóban élvezte az előadást. A rendező, Tijana Grumić elképzelése, hogy a főszerepet két színésznő játssza, igen kreatívnak bizonyult, Sonjának és Bojanának pedig a színpadi kifejezés tehetségével és gazdagságával sikerült az elképzelését látványosan megvalósítani. Nyári fesztiválokon is díjazták hol Sonját, hol Bojanát, amit ők kollegiálisan fogadtak. Ez a szerep egyikük nélkül sem lenne ilyen attraktív.

Sonja Isailović: – Érzelmileg nagyon megérintett a díj, amely sokat jelent nekem és mindannyiunknak. A tavalyi év, ahogy kezdődött, ahogy megéltem, arra utalt, van értelme a munkánknak. Ahogy múlottak a hónapok, minden megváltozott, a végén szebb lett. Fontos minden színész számára, hogy a karrierje végéig éljen benne hit. Szép jutalomban részesülni, mert az az ember munkáját fémjelzi. Ennél azonban nagyobb megtiszteltetés számomra, hogy a díjat a drága, jó kolléganőmmel, Bojana Milanovićtyal osztom, mert a legszebb, amikor az ember naponta tanul a kollégájától. Köszönöm a Szerb Nemzeti Színháznak, hogy támogatták a mi alkotóenergiánkat.

Bojana Milanović: – 2016-ban én is mint legjobb okleveles színészhallgató részesültem e díjban. Most, öt évvel később elmondom, hálás vagyok ennek az alapítványnak, hogy ilyen díjjal támogatja a fiatal színészek munkáját, segíti abban, hogy kiharcolják a helyüket ezen a pályán. A Janis Joplin-előadásunk bemutatója után vezették be a rendkívüli állapotot, s én biztos vagyok benne, hogy az év folyamán kapott díjak sem véletlenek, valóban megérdemeltük mind a ketten, valamint az előadás alkotógárdája a rendezővel együtt. Sokat és intenzíven dolgoztunk ezen az igényes előadáson, amely arról szól, hogyan küzd meg egy fiatal a mai világban. Ez a nehéz, reménytelen időszak számunkra ebben a színházban mégis jó, mert kinyílnak előttünk az ajtók.

Anica Petrović: – Nagyon hálás vagyok a díjért, mert nem számítottam rá. Minden díj valamiféle felelősséggel jár, én  erre így tekintek. Az elismerés biztatást adott nekem, hátszelet. Bizonyíték, hogy érdemes dolgozni, iparkodni. Bora Stanković Nečista krv (Szilaj vér) c. előadásában játszott szerepemért a Vranjei Színházban, a legjobb fiatal színésznőként nyertem el a Joakim Vujić-díjat. Akkor is, most is hasonló érzés töltött/tölt el. Most mesterképzésen folytatom a tanulmányaimat az Újvidéki Művészeti Akadémián. Mindig azt vallottam: kell hinni önmagunkban, és kell, hogy konkrét célja legyen az embernek. Ezen az úton fokozatosan minden tisztázódik, a díjak pedig bizonyítják, hogy jó úton járunk – mondta örömmel Anica Petrović.