2021. július 28., szerda

Az értelmiség születése

Sajtótörténeti örökségünk nyomában

1889. január 12-én Alsó-Lendvai Híradó címmel jelent meg Lendván az első vegyes tartalmú hetilap, megnyitva ezzel a lapkiadás, az újságírás majd a táj irodalma kibontakozásának és kilombosodásának lehetőségét. A lap a Csáktornyán 1884 óta megjelenő Muraköz, és az ugyancsak 1884-től olvasható Muraszombat és Vidéke mellett a vidék kiegyezéskori történetének máig legfontosabb hírforrása. Az első lendvai újság megjelenésének 130. évfordulója alkalmából muravidéki barátaink a Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ szervezésében 2019. október 29-én emlékkonferenciát rendeztek, s az ott elhangzott előadások Az Alsó-Lendvai Híradó megjelenésének 130. évfordulója címmel Halász Albert szerkesztésében 2020-ban kötetben is megjelentek.

Göncz László kiváló történész Alsólendva társadalmi jellemzői és népességi viszonyai a 19. század utolsó harmadában című tanulmányában részletesen rámutatott azokra a társadalmi adottságokból eredő közösségi igényekre, amelyek lehetővé tették a sajtó intézményének megszületését. Alsólendva mezőváros 1849 végén ugyan járási székhely rangra emelkedett, s a hivatalok révén határozott bevándorlási központtá vált, mégis két évtizednek kellett elmúlnia, hogy az 1867-es kiegyezést követően – immár a polgárosodás igényeinek megfelelően – a vidék kulturális központjává váljon. 1872-ben megkezdte működését a Polgári Iskola, majd nem sokkal ezt követően sorra alakultak a művelődési egyesületek is. A lendületes bevándorlás során iparosok, kereskedők és a piacra termelő gazdag földművesek gyarapították a város közösségi életét, takarékpénztárt, biztosító intézetet alapítottak, s a polgári igényeknek megfelelően kiterebélyesedett a közélet is. Göncz László rámutatott: a középréteghez tartozók többsége magyar anyanyelvű volt, azonban „közöttük jelentős arányban megjelentek a zsidó származásúak és a szláv (főképpen szlovén) közösséghez tartozók. A szlovén lakosság bizonyos szintű megjelenése Alsólendván természetes folyamatnak tekinthető, hiszen a városhoz, mint járási székhelyhez nagy számban kötődtek Mura menti szlovén települések is.”

A város központi szerepe azután a maga rendje szerint alakította a közösség kulturális igényeit is, s ebben nagy szerepet játszottak a kor kiváló szellemi egyéniségei, közöttük a „fáradhatatlan és rendkívül szerteágazó érdeklődésű ügyvéd”, Kakasdi Hajós Mihály is, aki 1872-ben került Alsólendvára, s hamarosan a közélet első embere lett. Mellette Pataky Kálmánnak volt döntő befolyása a művelődési élet megszervezésében, s lett azután első szerkesztője az Alsó-Lendvai Híradónak. Programját így fogalmazta meg: „Nyelvében él a nemzet. Törekedjünk tehát legalább azt kivívni, hogy Magyarországon minden polgár magyarul is beszéljen, mert ha a magyar nyelvet megtanulta, együtt is fog érezni a magyarral.” S ha Magyarországon nem is mondhatjuk el azt, amint a franciák és a németek: hogy Franciaországban mindenkinek franciának, Németországban mindenkinek németnek kell lennie, „legalább elmondhassuk azt, hogy Magyarországon mindenki beszéli a magyar nyelvet”.

Halász Albert Az alsólendvai sajtó indulásának körülményei című tanulmányában kiemelte: az 1871-ben alakult Polgári Olvasó-Egylet nagy lendületet adott a közéletnek, és a „kisváros arculata küllemében lassan elkezdett a hivatalnoki, tanítói, iparos lakosság igényeihez igazodni, egyúttal a polgárosodó lakosság szellemi igényeit is kiszolgálva”. Így került sor aztán 1889-ben az első alsólendvai hírlap megjelentetésére is. Az első lapszámában a lapindító vezércikk első mondata szerint: „Általánosan érzett szükségnek teszünk eleget, midőn városunkban lapot alapítunk.” A táj szülöttje, Bellosics Bálint Budapestről köszöntötte a lapot, hangsúlyozva: „A lap első száma, megvallom, határtalan örömet szerzett nekem, mert egy régen vajúdó eszme megtestesülését üdvözölhetem benne.” A csáktornyai Muraköz már 1888. április 15-én hírül adta, hogy „Alsó-Lendván Alsó-Lendva és Vidéke címen lapot szándékoznak megindítani, amely a vidék közművelődési, közgazdasági sat. érdekeit lesz hivatva előmozdítani. Szerkesztője hallomás szerint Pataky Kálmán polg. iskolai tanár lesz.” A lap végül is Alsó-Lendvai Híradó címmel jelent meg.

Pataky Kálmánt közel 25 éves áldásos alsólendvai működése után 1907-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a csáktornyai polgári iskola igazgatójává nevezi ki, az Alsó-Lendvai Híradó így búcsúzott a jeles tanártól: Pataky nemcsak kiváló pedagógus volt, de lelke volt a lendvai társadalomnak is. „Mint a puritánságig egyszerű, demokrata ember mindenütt ott volt, ahol fáradságot igénylő munkáról volt szó; több egyesület vezetőségében is kifejtette tevékeny munkásságát”. Halász Albert a hetilap munkatársai közül kiemelte „Vachott Sándorné őnagyságát mint országosan ismert jeles írónőt”, dr. Bartha Gyulát, az alsólendvai állami polgári fiúiskola igazgatóját, Dervarics Kálmán királyi aljárásbírót és írót, történészt, dr. Józsa Fábián körorvost, Kakasdi Hajós Mihály ügyvédet, „a polgárosodás egyik helyi előmozdítóját, jeles közéleti személyt”, Kelcz Gyula ügyvédet, dr. Király Mór járási tiszti orvost, Sissovich Károlyt, az Alsó-lendvai takarékpénztár igazgatósági tagját.

Bence Lajos Az Alsó-Lendvai Híradó a „hanyatlás” éveiben – Egy lap „tündöklése” és megszűnése című tanulmányában elmondta: föllapozva a hírlap fellelhető számait „egy fejlett gazdasági élet, a peremvidéki kisváros kereskedői és szolgáltatói-iparosi rétegének ma is irigylésre méltó sokszínűségét látjuk”. Dejan Süč A legfontosabb lendvai nyomdász: Balkányi Ernő című dolgozatában a város nyomdatörténetét tekintette át, Papp József pedig A Muraszombat és Vidéke hetilap mint gazdag helyismereti forrás című tanulmányában a lendvai sajtó 130. évfordulóján a laptárs, a Muraszombat és Vidéke című, vegyes tartalmú hetilap indulásának körülményeiről szólt, és megjelenésének jelentőségét méltatta.

Az Alsó-Lendvai Híradó megjelenésének 130. évfordulója című sajtótörténeti kiadvány szerzői újfent bizonyították, hűséges őrei a szülőföld kulturális hagyományainak. Együttes munkájuk nyomán jelentősen gazdagodott a muravidéki magyar örökség kincsestára.