Már többször felfigyeltem a tévében arra a reklámra, amely arról kíván meggyőzni, hogy ha az általa javasolt gyógyszert veszem meg, akkor „a fájdalom kicsekkol”. Nyilván azt szeretné közölni, hogy a reklámozott terméktől elmúlik a fájdalom, a konkrét esetben a fejfájás, de miért nem így, mindenki számára érthető módon fogalmazza meg? A „kicsekkol” jelen esetben azt a benyomást kelti, mint a csizma az asztalon: nem való oda.
A reklámok a mai modern világ elmaradhatatlan kellékeivé váltak. Az árut, amiből óriási kínálat és túlkínálat van, el kell adni, és nem mindegy, hogy melyik gyártó termékeit vásárolják meg az emberek. A reklámkészítők a legleleményesebb módon minden eszközt bevetnek, amely alkalmas arra, hogy saját termékükre felhívja a figyelmet, és annak megvásárlására késztesse a vásárlókat. A reklámpszichológia komoly ágazattá nőtte ki magát, és bizony ma már törvények is vannak, amelyek a tisztességtelen reklámokat szankcionálják.
A reklám figyelmet felkeltő szerepe alapvető követelmény. Jelen esetben nyilván mindenki jobban felkapja a fejét – lám, én is! –, ha azt hallja, hogy „kicsekkol” a fájdalom, mint ha csak annyira emlékezne, hogy valami fejfájás-csillapítót reklámoztak a tévében. Vagy még erre sem! A reklámdömping manapság akkora méreteket öltött, hogy legtöbbször már oda sem figyelünk. Lehalkítjuk a tévét, kimegyünk; ha modern készülékünk van, előre felvett műsorokat nézünk, és a reklámokat kihagyjuk… Ha egy reklám odavonzza a figyelmünket, akkor az már önmagában – reklámkészítői szempontból – sikeresnek mondható.
De milyen áron? Nyelvi szempontból biztos, hogy nem. A „kicsekkol” szó használata erősen kifogásolható. Még alig vagy talán egyáltalán nem barátkoztunk meg a csekkol szóval, amelyet utazásaink alkalmával, például repülőre szállásnál szoktak használni, megjelenik, bejelentkezik értelemben és becsekkol formában. A számunkra nagyon idegennek érzett szót általában ellenőriz, esetleg utánanéz, megnéz jelentésben használják. (Csekkolják (ellenőrzik) a számlát, a vonat indulását, ez utóbbit lecsekkol formában, igekötővel is alkalmazzák). A csekkol angol eredete (check in) nyilvánvaló.
A kicsekkolás a repülési protokoll szerint a kiléptetést jelenti. Tágabb értelemben ki lehet csekkolni egy szállodából, egy munkahelyről, egy közösségi oldalról és még sok más helyről. Kicsekkolás után általában el kell hagynunk azt a helyet, ahol korábban tartózkodtunk. A fentiek analógiájára „a fájdalom kicsekkol” értelmezhető úgy, hogy elhagy a fájdalom, vagyis megszűnik az ajánlott gyógyszer hatására.
De vajon nem lehetne a reklámkészítésnél a nyelvi szempontokat jobban tiszteletben tartani? Tekintetbe venni, hogy egy adott reklám igen nagy célközönséget kíván megszólítani. Konkrét esetben mondhatjuk úgy, hogy szinte mindenkit, hiszen kinek ne fájna olykor a feje? És mivel nagyon sokszor elhangzik a reklám, előbb-utóbb a legtöbb ember fejében rögzül. Ez is a célja, nem kifogásolható a szándék, de sajnos ezzel együtt a kifogásolható nyelvhasználati megoldások is rögzülnek. A nyelvi idegenszerűségek, az indokolatlan neologizmusok, a nehezen érthető megfogalmazások, a felesleges moderneskedés, a hagyományos nyelvi kifejezőeszközök semmibe vevése. Anyanyelvünk közös értékünk, nem csak azon keveseké, akik kifejezetten a nyelvvel foglalkoznak. Minden megnyilatkozásunk, mindennapos kommunikációink a legapróbb részletekben is tükrözik nyelvünkhöz való viszonyulásunkat, és anyanyelvünk megóvásához, ápolásához vagy ellenkező esetben nyelvi kifejezőkészségünk romlásához járulnak hozzá. Nem mindegy tehát a reklámok nyelve sem, hiszen e reklámok sok emberhez szólnak, és közvetve sok ember nyelvi készségeire hatnak. Még azt is mondhatnánk, hogy reklámszempontból is talán észszerűbb jól érthető nyelvi eszközökkel megfogalmazni a mondandót, nehogy a – jelen esetben – fejfájással küzdő embernek még jobban megfájduljon a feje, mire kihámozza, miről is van szó.
