Még 60 alkalommal arathatunk majd, ha nem figyelünk az élő talajjal bíró területek fogyására...
A világ növekvő lakosságának élelmiszer-ellátása a mezőgazdaság bevonása nélkül nem valósítható meg. Annak érdekében, hogy a mezőgazdaság képes legyen ezt a funkcióját ellátni, először is termőtalajra, mint természeti erőforrásra van szüksége, tehát a termelés nagyban függ ennek az erőforrásnak a rendelkezésre állásától. A termőföldföldveszteség csökkentése tehát nem csupán az aktív, élő természet és a környezet védelmét jelenti, hanem egy szélesebb kontextusban komoly gazdasági és társadalmi hatásokkal is jár.
A talaj megőrzése, mezőgazdasági használatra való alkalmassága és elérhetősége elengedhetetlen feltétele egy olyan mezőgazdasági tevékenység kialakításának, amely mind a termelési, mind pedig a fenntarthatósági funkciókat képes ellátni száz éven túli távlatokban is.
A Föld szilárd részének mindössze 11%-a termőföld. Az EU átlaga csaknem 30 százalékos, de Magyarországon ez az érték 60 százalék felett van. Természeti erőforrásaink jelentős hányadát, mintegy harmadát a termőföldek jelentik, ezzel hazánkban a termőföld a legnagyobb értékű megújuló természeti erőforrás.
A termőtalajok fogyása több különböző okra vezethető vissza: a talajpusztulásra, a talajdegradációra, az urbanizációra, a közlekedésre, valamint az ipari infrastruktúra terjeszkedésére. „A globális talajpusztulási folyamatok kapcsán jelenleg éves szinten mintegy 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el. Az eddigi mért csökkenési ütemben mindössze 60 évig marad még termőképes talaj a Föld nevű bolygónk jelentős részén. Ha nem változtatunk az eddigi művelési módokon, akkor már csak 60 aratás marad az emberiségnek. (Forrás: www.eea.europa.eu)
A talajpusztulás szempontjából Kína áll legrosszabbul, ott majd 60-szor gyorsabban pusztul a talaj, mint ahogyan újratermelődne. Európában ez az arány 17-szeres, Észak-Amerikában 10-szeres, Ausztráliában pedig ötszörös. (Forrás: 2010 CARBON FARMING CONFERENCE EXPO)
A termőtalajnak egy másik, talán kevésbé reklámozott, de kritikus funkciója a széndioxid közvetett megkötése a légkörből, ami a talajban lebomló növények és organizmusok révén lehetséges. Egyes számítások szerint, ha kellően sok talaj biológiai értékét növelnénk, akkor akár évi 5,5 milliárd tonna széndioxidot is meg tudnánk kötni világszinten.
