2024. április 26., péntek

MagyarZó Pistike messéi

Visszatekintve, egészen jól elmúltak a zünnepek. Igaz, nem mentünk sehová, meg hozzánk sem jött senki, de legalább több napot együtt töltöttünk atatával és amamával. A héten a karácsonyfát is lebontottuk, amit követően a zősök rám parancsoltak, hogy szedegessem össze a fenyő után maradt tűlevelecskéket, amelyekkel teli lett a lakás összes zuga. Pedig előtte már összesöpörtünk belőle néhány zacskónyit, és kétszer is felporszívóztunk. Hiába. A fater meg is jegyezte, hogy fel lehetne kínálni valakinek ezt a sok kis tűlevelet. Merthogy ki tudja még mi mindenre fel lehetne használni.

– Karácsonyfa rinfúzban! – ötletele az öreg. – A skandináv bútorüzletek mindent így árulnak. Elmész a boltba, kiválasztasz egy mutatós szekrényt, erre kapsz egy doboz fadarabot, néhány kësza csavart meg egy rakás furcsaságot, és rakd össze a bútort, ha tudod. Egy kartonkuti tűlevélhez kellene csak egy fatörzs, néhány ág meg némi ragasztó, és meg is van az instant fenyő, rakosgassa össze, aki ráér. Hát nincs igazam?! Stresszoldónak sem utolsó! Jobb, mint a puzzle! Idén karácsonyig majd csak meglesz vele, aki azonnal belekezd! A most dívó hívószavak és marketingfogások terén is menő lehet. Újrahasznosított fenyő! Teljesen környezetkímélő!

– A sok zabadidő, úgy tűnik, a zagyadra ment, Tegyula – jegyzé meg a muter –, nem lenne zabad ennyit pihenned, mert akkor ilyen képtelenségek jutnak az eszedbe, és összevissza beszélsz. Vagy esetleg az a baj, hogy túletted magad kocsonyával és szármával, netán tökös rétessel?

– Sajnos, Tematild, engem ez a veszély aligha fenyeget, mert az említett ételekből sosincs annyi, hogy az igényeimhez mérten fogyaszthassam őket – sóhajta atata.

– Csak azt ne mondd, hogy nem volt mit enned! – háboroda fel az öreglány. – Minden áldott nap több órát töltöttem a sporhet előtt, teli volt a spájz kajával! Én bizony érzem is magamon, ezért azt az újévi fogadalmat tettem, hogy idén naponta kétszer fogok tornázni.

– Akkor edzhet közösen a zomzédasszonyával – kuncoga az éppen betoppanó Zacsek –, ő is teljesen maga alatt van, amióta újév másnapján ráállt a zobamérlegre.

Amiről a faternak egy vicc jutott az eszébe.

Két kislány besurran a fürdőszobába. Egyikük az ajtóból figyeli az asztal körül hangoskodó felnőtteket, a másik közben előhúzza a szekrény alól a mérleget és rááll.

– Na milyen? – kérdi kíváncsian a kukucskáló.

– Semmi különös. Nem érzek semmilyen fájdalmat – feleli a mérlegen álló kislány. – Nem is értem, miért fakad sírva mindig anya, amikor a mérlegre áll.

A meglévők mellett az új év azonban új kihívásokat és új elképzeléseket hozott magával.

– Hallották, a zokosok komolyan fontolgatják a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítását – mondá a Zacsek.

– Láttam, zomzéd – bólogata amama. – A témában már a Facebook-filozófusok is elmondták a véleményüket, sokuknak irtó tetszik az ötlet, merthogy szerintük a mai fiúk el vannak kényeztetve, minden a popójuk alá van téve, aztán semmire se valók, anyámasszonykatonája valamennyi.

– Hát nekem erről teljesen különbözik a véleményem – vakargatá az állát az öreg –, ilyen botorságot csak olyasvalaki írhat, aki vagy megszállott militarista, vagy gőze sincs arról, mi a katonásdi. Arra, hogy egy selyemgyerekből a hadsereg rendes embert faragjon, akkora az esély, mint arra, hogy valaki, aki korábban soha nem fogott teniszütőt, a katonaságban világszínvonalú teniszezővé válik.

– Egyetértek, zomzéd – fűzé hozzá a Zacsek. – Lehet őket elküldeni egy gyorstalpaló kiképzésre, hogy bizonyos ismereteket szerezzenek, ami később a hasznukra lehet, de az egyéniségüket nem fogja megváltoztatni sem a kiképzés, sem a katonalét. Ha valaki húsz év alatt a zülői házban nem vált férfivá, a kaszárnyában sem fog.

– Nem mellékesen – folytatá eszmefuttatását atata –, a félrenevelt ficsúr a laktanyán belül is kivételezett marad, mert lesz neki vëzája; aki lusta és szemtelen, odabenn is megtalálja a módját, hogy kihúzza magát a kötelességek alól; aki ellenben tisztességes, totálisan ki lesz használva, ha meg netán szellemi igényei vannak, akkor korlátozva lesz. Amiben meglehetősen megtalálják a közös nevezőt a besorozott fiatalemberek, az a káros szenvedélyek iránti vágy, én például ott kezdtem el bagózni.

– Summa summarum – összegeze a Zacsek –, ahogy a Republic énekelte anno: „Aki hülye, az is marad!”, és azon egyetlen hadsereg sem segít, a többieket pedig nem kell feleslegesen macerálni, van itt elegendő bezsongott fegyverrajongó, menjenek ők csak zépen bakáskodni, még fizetést is kapnak érte!

– A kötelező sorkatonaság legfeljebb a tekintélyelvű pártoknak tenne jót – gondola bele a fater –, mert leendő káderjeik időben megtanulnák a teljes fegyelmet és a feletteseik iránti tiszteletet, s így igazi pártkatonákat lehetne belőlük nevelni.

Amit alátámasztandó a Zacseknek egy vicc jutott az eszébe.

– Százados úr, igaz az, hogy a krokodilok repülnek? – kérdi a tizedes.

– Ne beszélj ostobaságokat! – förmed rá dühösen a százados. – Kitől hallottad ezt a baromságot?

– Az ezredes úrtól – válaszolja a tizedes.

– Igen?! – mondja meghökkenve a százados. – Ha jobban belegondolok, repülnek. Igen, repülnek, hogyne repülnének, csak nagyon alacsonyan.

A témával kapcsolatban atatának még valami megfordult a fejében.

– És arról esett-e szó netán, hogy ez a sorkatonásdi csak a fiúkat érintené-e, vagy netán a lányokat is? – kérdé az öreg.

– Még csak az hiányozna, hogy a fiatal hölgyeket is mind elvinnék katonának! – hüledeze a muter.

– Miért ne, zomzédasszony – veté fel a kérdést a Zacsek –, lépten-nyomon a nemi egyenjogúságról beszélünk, nem mellesleg, már egy jó ideje nők is vannak a hadseregben.

– És még majd megsértődnek göndörék – jegyzé meg a fater.

– Miféle göndörék? – értetlenkede az öreglány.

– Tudod, azok a menő teoretikusok, akik társadalmi nemről beszélnek – mondá atata.

– Az nem göndör, Tegyula, hanem gender – javítá ki az öreget a muter –, nem kell minden esetben valamennyi „e” betűt „ö”-re cserélni, hogy érzékeltesd származásodat!

– De úgy meg semmit sem jelent – köté az ebet a karóhoz a fater.

– Dehogynem, csak angolul, és úgy kell ejteni, hogy dzsender – magyaráza amama. – Egyébként én egyetértek azzal, hogy a nemiséggel összefüggő társadalmi sztereotípiák csak rossz beidegződések. Például az, hogy a nők rosszabbul vezetnek autót, vagy a férfiakat kevésbé érdekli a külső megjelenésük. Meg hogy léteznek férfimunkák és női munkák.

– Majd javasolni fogom a zasszonynak, hogy az idei farsangi bálon mi is mondjunk nemet a nemi sztereotípiáknak – lelkesede a Zacsek –, ő öltözzön be kéményseprőnek, és cipeljen a vállán egy kormos kefét, én pedig majd zobalány leszek, csini egyenruhában, egy porolóval a kezemben.

– Attól tartok, zomzéd – csóválá a fejét atata –, hogy ha szerveznek is az idén farsangi bált, abban mindenki védőmaszkban lesz.

– Legyél bizakodóbb, Tegyula – pirongatá meg az öreget a muter. – Felvegyük mindnyájan a védőoltást, most már válogatni is lehet közülük, van amerikai, van orosz, és kirúgunk a hámból!

Az elhangzottakról pedig a Zacseknek a következő vicc jutott eszébe.

Az amerikai, az orosz és a hazai munkás azon versenyeznek, ki dolgozik gyorsabban. Azt mondja az amerikai:

– Mi elkezdjük építeni a 130 emeletes felhőkarcolót, és a 120. emeletnél szólunk, hogy indulhat a lift.

Erre az orosz:

– Á, az semmi! Mi elkezdjük építeni a Moszkva–Vlagyivosztok vasútvonalat, és félúton szólunk, hogy indulhat a vonat!

Mire a hazai:

– Mi reggel hét órakor elkezdjük építeni a szeszgyárat, és fél nyolckor már mindenki matt részeg!

Pistike, tűlevélszedegető göndörgyerök