2024. március 28., csütörtök

Ide az igazság?

Alig kezdődött meg a bírósági pere Julian Assange-nak, sokan azonnal elítélték azt, egyszersmind a sajtó- és véleményszabadság elleni merényletnek minősítették. Egy év sem telt el azóta, és az illetékes londoni bíróság kimondta: a vádlottat nem lehet átadni az Egyesült Államok hatóságainak. Merthogy a bírósági eljárásnak épp ez a tétje.

Az USA-ban tizennyolc vádpontot állítottak össze ellene, s ha oda kerülne, végső esetben akár 175 éves börtönbüntetéssel is sújthatnák kémkedés és emberéletek veszélyeztetése miatt. A tengerentúli per egyelőre bizonytalan, bár a múlt hétfőn kihirdetett nem jogerős ítélet ellen az amerikaiak január 18-ig fellebbezhetnek, amit valószínűleg meg is tesznek. A kiadatási huzavona így valószínűleg még jó ideig elhúzódik.

Assange súlyos depresszióval küszködik, ezért is született olyan döntés, hogy nem adható át idegen hatalomnak. Fennáll a veszélye ugyanis annak – olvasható a bíróság indoklásában –, hogy öngyilkosságot követne el az amerikai vizsgálati fogságban.

A nem szokványos ügy tehát újabb fejezettel bővült. Az első még akkor kezdődött, amikor a WikiLeaks portál kompromittáló írások másolatainak tömkelegét közölte az amerikai kormányzatról és titkosszolgálatairól. A tájékoztatási és a szólásszabadság jegyében.

A WikiLeakset azzal a céllal alapította (2006-ban Svédországban) a szabad információ-hozzáféréséért kardoskodó Assange és több társa, hogy minél több olyan terhelő és leleplező adatot tegyen közzé, amelyeket azok birtokosai – kezdve a kormányoktól, befolyásos politikusoktól, (pénz)hatalmi központoktól, titkosszolgálatoktól a fegyvergyártókig, hadseregekig, korrupt, romlott főurakig és vallási szektákig – elrejtettek a nyilvánosság elől.

Az azonos nevű weboldal és civil szervezet neve azóta fogalommá vált, az ausztrál állampolgárságú Assange pedig a hiteles tájékoztatást és a szabad információ-hozzáférést pártolók példaképe lett.

Globálisan 2010-ben vált ismertté, miután a WikiLeaks megjelentetett csaknem félmillió titkosított amerikai diplomáciai táviratot, valamint temérdek levelet az Egyesült Államok titkosszolgálati és katonai tisztviselőinek belső kommunikációs rendszeréből, fényt derítve ezzel az afganisztáni, iraki és egyéb (had)műveletekkel kapcsolatos visszásságokra, hazugságokra, illetve államtitkokra, köztük a CIA kémszervezet egyik szupertitkos programjára. És a Fehér Ház – olykor kíméletlen – világuralmi módszereire, taktikáira.

Tevékenységével bebizonyította, hogy mindaz, amit a hatalom képviselői a médián keresztül sulykolnak, inkább csak porhintés, illetve a hiszékeny tömegek tudatos félrevezetése, becsapása, manipulálása és a figyelem elterelése az igazságról, a tényekről.

És azt is bebizonyította, hogy miként működhet a szándékosan elhallgatott, vagy visszatartott hírek kiszivárogtatása a digitális korban. Lehetőséget teremtve ezzel az objektív tájékoztatásra törekvő sajtónak, egyszersmind megnyitva az utat az oknyomozó újságírók előtt, akik a „fejesek” hazugságaival és propagandájával elkábított embereket a valós helyzettel akarják megismertetni. A tisztánlátás és az igazság érdekében, amire nagyon is szükség lenne ebben a – döntéshozókat és alkalmi megmondó embereket kiszolgáló ostoba és gyáva média által – megtévesztett világban.

Assange átláthatóságot követelt a kormányoktól, a legfontosabb (állami) hivataloktól, szervezetektől, intézményektől és érdekcsoportoktól. De nemcsak követelt, hanem a saját portálja segítségével ösztökélte is őket erre, és igyekezett fölhívni a figyelmet arra, hogy némely vezetők képmutatók, korruptak, felelőtlenek és haszontalanok, miközben ennek az ellenkezőjét híresztelik magukról.

Az információk (többnyire) titokzatos segítőktől, önkéntes „bejelentőktől” érkeztek, akiknek a WikiLeaks névtelenséget biztosított. Az is valószínűsíthető, hogy az újságíró, komputerprogramozó és hacker Assange is „szerzett” kompromittáló adatokat, amelyek a többivel együtt kikerültek az internetre, vagy később – hiteles és további információkkal kibővítve – időnként megjelentek a hagyományos médiában.

A titkok sorozatos kiszivárogtatása és a megannyi leleplezés sokszor nemzetközi botrányt robbantott ki. A portálon folyamatosan jelentek meg a lakosság elől addig gondosan elzárt hírek, elemzések, beszámolók, jelentések, táviratok, e-mailek és egyebek. Ám közlésük többször is személyiségi jogokat sértett, mivel közzétette magánszemélyek bankszámlaszámát, orvosi és hitelkártya adatait, sőt öngyilkossági kísérletek részletes (rendőrségi) leírását is.

A WikiLeaks sokaknak okozott kellemetlenséget, ám Oroszországgal alig foglalkozott. Követői ezt fel is rótták Assange-nak. Mások pedig megvádolták: Moszkvának kémkedik.

Munkásságával kihívta az amerikai kormányzat haragját is, hiszen a WikiLeaksen és a médiapartnereinél sok olyan tény került nyilvánosságra, amely miatt Washingtonnak (utólag) magyarázkodnia, sőt olykor bocsánatot kellett kérnie egyik-másik szövetségesétől.

A történtek bosszúra sarkallták az amerikai kormányzatot, amely hajszát indított Assange után. Másutt is a nyomába eredtek, s igyekeztek ellehetetleníteni a munkáját, őt pedig leállítani. A svéd kormány szexuális bűncselekmények vádja miatt kerestette egy ideig, majd az ügyészség megszüntette ellene a vizsgálatot.

Egykori segítőjét, az USA-ból származó titkos dokumentumok zömét megszerző Chelsea Manninget az amerikai bíróság már korábban 35 év börtönbüntetésre ítélte árulás és kémkedés vádjával.

Assange félelmében 2012-ben Ecuador nagykövetségére menekült Londonban, ahol politikai menedékjogot kapott, de azt 2019-ben megvonta tőle a dél-amerikai ország. Ezzel lényegében kiszolgáltatta az Egyesült Királyságnak. A brit hatóságok pedig még abban az évben (2019. április 11-én) bementek érte az ecuadori nagykövetségre, őrizetbe vették és elvezették.

Kiadatási pere tavaly februárban kezdődött. Az elutasító elsőfokú ítélet ellenére az amerikaiak valószínűleg mindent megtesznek majd azért, hogy végül hozzájuk kerüljön, és fogságban tartsák.

A 49 éves Assange ártatlannak tartja magát, és továbbra is azt állítja, hogy újságírói munkáját végezte – lelkiismeretesen és tisztességgel. Talán éppen ezért, talán egyéb okból Mexikó már az elsőfokú ítélet kihirdetése napján jelezte: politikai menedékjogot és védelmet biztosít számára. Andrés Manuel López Obrador, a latin-amerikai ország elnöke azzal indokolta a döntést, hogy Assange megérdemel még egy esélyt.