Szabadka nemrégiben egy új köztéri szoborral, Ivan Antunović katolikus püspök egész alakos szobrával gazdagodott, hamarosan pedig Bíró Károly egykori polgármesternek és I. Petar Karađorđević szerb királynak is szobrot állítanak. Sorozatunkban városunk meglévő köztéri szobrait mutatjuk be.
A vízvezeték-szerelő emlékszobra a Dimitrije Tucović utca kiszélesített járdarészén áll, amint egy csatornából jön fel, csavarkulccsal a kezében. A szoboralak mögött egy csatornafedél látható, amelyre a Vízművek és Csatornázási Közvállalat jelét vésték. Az emlékmű azoknak a munkásoknak állít emléket, akik több, mint százharminc éve a városi vízvezeték- és csatornahálózat kiépítésén dolgoznak.
A szobor a Dimitrije Tucović utcában található (Fotó: Gergely Árpád)
A szervezett vízellátás Szabadkán 1882-ben vette kezdetét, amikor ez év júliusában egy Jasenović nevezetű lakatosmester megépítette az első fúrt kutat, a ferences templom előtt. Az első fúrt kutat tíz év alatt még tizenhárom követte. Ez az év a helyi csatornahálózat kiépítésének történetében is kitüntetett helyet foglal el, ugyanis Hönsch Dezső városi főmérnök 1882. október 18-án azt ajánlotta a városnak, hogy egy vállalkozóval készíttesse el a város háromszögelését, az utcák szabályozását és egy csatornahálózati terv elkészítését. A városi közgyűlés 1882. november 29-én elfogadta a javaslatot. A munkálatokat Könyves Tóth Mihály mérnökre bízták, aki 1883. november 5-én kötött szerződést a várossal. A mérnök 1885 júliusára elvégezte a rá bízott feladatot. Munkájának egyik kimagasló eredménye Szabadka 1884. évi utcahálózati térképe. Emellett számos, a város rendezésére vonatkozó javaslatot fogalmazott meg. Többek között javasolta a városban lévő vizenyős, mocsaras területek lecsapolását, például a Rogina-bara feltöltését és parkosítását. Emellett előirányozta egy artézi kút fúrását is, amely a lakosságot ivóvízzel, a csatornákat pedig öblítéssel láthatta volna el. Követelte a Kölcsey és Folyó utcai, valamint a Bercsényi és Forrás utcai főgyűjtő-csatornák elkészítését. A csatornahálózat kiépítését mindenekelőtt egészségügyi okok miatt sürgette, a fertőző betegségeket, legfőképp pedig a kolerát kívánta e módon megelőzni. A város Könyves Tóth Mihály javaslatait és utcaszabályozási tervét elfogadta. A XIX. század végi és a XX. század elejei városrendezési munkálatok többsége Könyves Tóth Mihály terveit követte.
2012-ben volt a szabadkai szervezett vízellátás és csatornázás kezdetének százharminc éves évfordulója. Emellett ebben az évben ünnepelte a szabadkai Vízművek és Csatornázási Közvállalat ötvenéves fennállását, ugyanis a közvállalatot 1962-ben alapították. Ez alkalomból a közvállalat a várost egy köztéri szoborral, Maja Rakočević Cvijanov szabadkai okleveles szobrászművész alkotásával, ajándékozta meg. A munkás szobrát Snežana Pejčić, a Vízművek akkori igazgatója és Saša Vučinić, Szabadka akkori polgármestere leplezte le 2012. március 23-án. Sajnos ezt a szobrot sem kerülték el a vandálok. 2012 augusztusában ismeretlen tettesek ellopták a vízvezeték-szerelő csavarkulcsát. A szobor új csavarkulcsot kapott, amelyet még az év októberében ismeretlenek letörtek. A vízvezeték-szerelő azóta is törött csavarkulccsal nyújtja kezét a járókelők felé.
