Ételek és életek, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A mindennapi életünk ízeihez, receptjeihez, illa(na)taihoz tartozik egy-egy (sors)történet. Ebben a rovatban a magaméit írom le, remélve, hogy ezekben a sztorikban az Olvasó is megtalálja majd (a) magá(é)t. Recept is lesz, lehet utánunk csinálni – sütni, főzni, enni: lenni.
Családi és különböző eseményeken készült fotókat nézegetek. Régről az elszíneződött, de „megfogható", kézbe vehető képeket, a közelmúltból pedig a Google-fotók közé, meg a telefonokba mentetteket. Egy valami mindben közös: ott ülünk, tűz vagy asztal mellett, egy bogrács körül, avagy rostélybotokkal a kezünkben. Várjuk a „csodát" ! Legyen hétköznap vagy ünnepnap, ételt rakni a szeretett személyek elé, az asztalra mindig valamilyen rítusszerű, elégedettséggel járó élmény.
Jönnek az ünnepek. Vajon egy asztalhoz enged bennünket az idén a vírushelyzet, vagy külön-külön ülünk december 24-én a halebéd, majd a karácsonynapi sültek ünneppárájában az asztalokhoz? Előre nem tudhatjuk, de egy biztos: amikor és amíg lehet, addig kell is nagyokat enni. Azzal kezdem, hogy sütök legalább két adag muffint, legyen belőle elég, vihessek a családnak, a barátoknak. Tapasztalataim szerint a legjobb recepteket a családtagoktól és a barátoktól lehet ellesni, kapni. Ilyen „barátságos", egyszerű és „nagyszívű" sós muffin elkészítése van most nálam tervben. A háziasszonyok kedvencét, a bögrés muffint sütöm ki. Íme a recept, gyerekkori barátnőmtől kaptam, és így is adom tovább.
Bögrés sós muffin
Hozzávalók: 1 tojás, ½ tasak sütőpor, 1 pohár joghurt, ½ joghurtos pohár olaj, 2 pohár liszt, kevés tej (amennyit összedolgozás közben a massza folyamatosan felvesz), kolbász, szalámi, szalonna (bármilyen felvágott, tetszés és ízlés szerint), feta sajt, uborka, paprika, vöröshagyma (bármilyen zöldség, tetszés és ízlés szerint).
Elkészítése: A tészta hozzávalóit összekeverjük. Fölkockázzuk a kolbászt, szalámit vagy szalonnát, feta sajtot, uborkát, paprikát, a vöröshagymát, és mindezt hozzákeverjük az alapmasszához. Kiolajozott vagy muffinpapírral bélelt sütőtepsibe adagoljuk a masszát, és 200–250 fokra előmelegített sütőben szaftosra sütjük. (Megjegyzés: Két adag készítése esetén természetesen megduplázzuk a fentiekben leírt hozzávalók mennyiségét.)
Készen is van, és máris felmelegedett a szívtájék, bátrabban beszélhetünk arról, milyen érzés távol élni az életkedvet adó hazai ízektől. Távol lenni ünnepek idején mindig különösen nehéz. Félő, hogy az idén egyre többen kényszerülnek idegenben tölteni a karácsonyt. A személyes tapasztalataim azt üzenik, ki lehet bírni, de mindez nem a „kibírásról" szól, az ünnep a család egysége nélkül nem az igazi. Szinte minden karácsonyt külön töltöttünk a bátyáméktól – a szüleimmel mi együtt itthon, ők pedig Németországban. Így van ez már a '90-es évek eleje óta. Az idén mégis különösen fájdalmas, hiszen lassan egy éve annak, hogy találkozhattunk velük. Előfordult az is, hogy én töltöttem idegenben az adventet, sőt felmerült, hogy ez akár mindig így lehet. Az ottani látványos, fényes, mézeskalácsban, forralt borban és minden egyéb földi jóban is dúskáló vásárok ellenére „éheztem" a hazai ízek hiányától. A hazatérést követően a szerettek, a szívbéli jóbarátok fizikai és lelki közelsége azt is jelentette: jóllakunk együtt.
Életerőt ad, hogy itt vagyunk egymásnak. Jól vagyunk együtt, együtt vagyunk jól.
Azóta is számtalan ízélmény kapcsolódik a társas étkezésekhez, téli (a földeken való munka szünetét jellemző időszak velejárójakénti) vacsorapartik, paprikásfőzések teremtik meg bennünk a létélményt, amely a valahova tartozásról szól, hogy a hely, ahol élünk, és ahol hatunk, az „táplál" bennünket a nagy múltú közösségek kifogyhatatlan szellemi „éléskamrájából". Na meg közvetlenül a spájzból is, mert szinte minden saját termés, termék is egyben...
Termesztik, tenyésztik, kifogják maguknak az emberek. Így van ez a karácsonyi hagyományos halpaprikással is. Szép halpéldányokat lehet vásárolni hazai vizekről. Az „igazi" számunkra a „doroszlai" vízben főtt, garantáltan kiváló minőségű fűszerpaprika felhasználásával készült halpaprikás. Receptjét a falu egyik legnevesebb szakácsától, jóbaráttól, ételélményeink sorozatos kiváltójától tudom:
Dunai halpaprikás
Hozzávalók: 2 kg ponty, 20 dkg hagyma pépesítve, 3 gerezd fokhagyma, 2 ek. (minőségi!) pirospaprika, ½ ek. szintén jó minőségű erőspaprika (ízlés szerint adagolható), ½ dl paradicsomlé, só (ízlés szerint adagoljuk főzés közben).
Elkészítése: A hozzávalókat beletesszük a bográcsba, feltöltjük (doroszlói) vízzel, olyan mennyiségben, hogy jól ellepje a bográcsban a halat és a hozzávalókat. Onnantól forralni kell, és a forrást követően még 30 percig főzni. Az elkészült halpaprikást házi készítésű hosszú tésztával és/vagy kenyérrel fogyasztjuk.
Aztán pedig jöhet a desszert, amelyet akár advent egész ideje alatt eszegethetünk. Csaknem százesztendős a recept, jól bevált ünnepi kedvenc:
Mézes puszedli
Hozzávalók: 35 dkg liszt, 2 tojás, diónyi zsír, 13 dkg cukor, 1 dl olvasztott méz, 1 ek. kakaópor, 1 kk. szódabikarbóna vagy sütőpor, 1 maréknyi vágott dió, tej.
Elkészítése: A hozzávalókat kevés tej hozzáadásával (amennyit felvesz) összegyúrjuk. A kapott masszából kis gombócokat formázunk, amelyeket egy kizsírozott tepsibe helyezünk. Mindegyik közepébe vágott diót teszünk, majd előmelegített, 180–200 fokos sütőben megsütjük.
A mézédes békességes és a nem hiábavaló várakozások reményében kívánok mindenkinek egészségben telő ünnepi felkészülést, jó étvággyal, életvággyal teli együttléteket!
