A gombosi Gombvirág hagyományőrző csoport tagjai, Uzelac Katarina, Lengyel Loretta, Péity Boglárka, Kovács Trisztán, Garai Lukasz megosztott első helyezést értek el az idei Ispiláng néprajzi vetélkedőn, amely a bácskertesi József Attila Általános Iskola és az apatini Ábrahám Pál Egyesület szervezésében zajlott. A versenyre egy helyi népi játék bemutatását tartalmazó videó elkészítésével lehetett benevezni. A gombosiak a Gyertek haza, ludacskáim című összeállítással nyertek. A vetélkedőre Siklósi Bogyó Mária tanítónő és Huszár Izabella magyartanár készítette fel a gyerekeket. A gombosi hagyományőrző fiatalok évente kimagasló eredményt, helyezést érnek el ezen a megmérettetésen, de más módon is rendszeresen tanúságot tesznek arról, mennyire elkötelezettek településük hagyományai iránt. Szüleiktől, nagyszüleiktől örökölt készséggel, népviseletbe öltözötten ünneplik a közös múltat, amely a hagyományápoló tevékenységnek köszönhetően már a saját jelenüknek a továbbörökíthető szerves része is. Bemutatkozási alkalmaikról, versenyélményeikről a fiatalok és egyik felkészítőjük is nyilatkozik:
Hogyan választották ki az összeállításuk anyagát és milyen élmény volt a fiatalokkal foglalkozni?
Siklósi Bogyó Mária: – A játék kiválasztásánál a legnagyobb gondunk az volt, hogy csak négy-öt gyermekkel lejátszható játékot választhattunk. Tehát a körben történő játszás vagy a karikázós játék már nem jöhetett számításba, mivel csupán négy vagy öt gyerekkel nevezhettünk be erre a vetélkedőre. Ez jelentette a döntő szempontot, hogy a Gyertek haza, ludacskáim című játékra essen a választás. Ez az egyszerű és nagyszerű, kevésbé sem monoton játék volt az én kedvencem is gyerekkoromban.
Ami a gyerekekkel, a fiatalokkal való fölkészülést illeti, nagyon jó élmény volt. A gyerekek között van egy nyolcadikos lány, aki éppen annyira élvezte a játékot, mint amennyire az ötödikes tanulók örültek a közös játékélménynek. Mindannyian egyforma élvezettel játszottak, egyből benne voltak a dologban... Az egyik ötödikes kislány meg is jegyezte, hogy ő bizony egész nap tudná játszani ezt a játékot. Jó volt látni azt is, hogy a mai korban, amikor azt tapasztaljuk, mondogatjuk, hogy a gyerekek leragadnak a számítógéphez, ezek a fiatalok élvezték a szabadban történő játékot. Tanítóként jómagam is rendszeresen beépítem a tananyagba a népi mondókákat, játékokat. Fontosnak tartom, és szeretem megőrizni azt, ami a miénk.
Miért csatlakoztatok a hagyományőrző csoporthoz, érdekel titeket a településetek múltja?
Péity Boglárka: – Elsősorban az vezérel, hogy ez a mi népviseletünk, amit mindenképpen tovább kell vinnünk, hiszen ez a mi hagyományunk. Nagyon szeretem viselni, már régóta néptáncolok is. Szóval mérhetetlenül a szívemhez nőtt.
Lengyel Loretta: – Engem kicsi korom óta nagyon érdekel, mert különösen szépnek tartom a népviseletünket. Mindenképpen szerettem volna viselni mindig is. Részemről természetes volt, hogy csatlakozzam a helyi néptánccsoporthoz is.
Garai Lukasz: – Érdekel a falunk múltja, és ki akartam próbálni a versenyzést. Élveztem, örültünk a sikernek.
Uzelac Katarina: – A dédmamám nagyon sokáig paraszti viseletben járt. Neki köszönhetően volt ruhám, ő készítette az alsószoknyáimat. Amikor kicsi voltam, nagyon tetszett, hogy a viseleten minden olyan cifra és csillogó.
Kovács Trisztán: – Gombos múltja nagyon érdekel. A 2018-ban megtartott Ispiláng néprajzi vetélkedőn első díjat nyertünk, és ez adott lendületet ahhoz, hogy folytassam az ilyen jellegű tevékenységet.
Melyik viseletet szeretitek felvenni leginkább a helyi népi ruházatok közül?
P. B.: – Kedvencem az ünnepi és a Mária-lány viselet.
L. L.: – Mindet egyformán szeretem, az ünneplőt kicsit jobban kedvelem, mert díszesebb, mint a hétköznapi. Mindet jó érzéssel viselem.
G. L.: – Néptáncolok is a helyi csoportban, és nagyon szívesen felveszem a táncos fiú viseletet is.
U. K.: – Az ünnepi viselet közelebb áll hozzám, mert fellépéseink alkalmával a néptánccsoporttal legtöbbször azt szoktam felölteni. A hétköznapi viseletet viszont könnyebb felvenni, viselni.
Milyen egyéb eseményeken vesztek részt, ami Gombos közösségi életét illeti?
P. B.: – Részt veszünk a helyi ünnepi alkalmakon, de a doroszlói Kisboldogasszony-napi búcsún is, továbbá Mária-lányokként a gombosi Szent László-búcsún is. Közreműködünk különböző tévéműsorokban is, népszerűsítve a helyi hagyományokat.
Szüleitektől örököltétek, ők azok, akik rendben tartják a népviseleti ruháitokat. Elképzelhetőnek tartjátok, hogy a jövőben ti is hasonló gonddal őrzitek és adjátok tovább ezeket az értékes ruhadarabokat, az általuk megjelenített hagyományokat?
P. B.: – Nagyon szeretném továbbadni ezt a hagyományt. Szerintem ez nagyon szép és óriási érték.
L. L.: – Természetesen, rajta is van a bakancslistámon, hogy továbbadjam a helyi hagyományokat, viseleteket. Kezdtem már varrogatni is, szóval egészen biztos, hogy a leendő kislányomnak vagy kisfiamnak szeretném örökül adni a családi, viseletes ruhákat.
U. K.: – Nagyon reménykedem benne, hogy leendő gyermekeim táncolnak néptáncot, „gyöngyöst". A ruha biztosítva lesz számukra, megőrzöm mindenképpen azt, amit az elődök rám hagytak.
K. T.: – Természetesen megtanítom majd a leendő gyerekeimnek ezeket a most tanult játékokat, hagyományokat. A többi embernek is igyekszem majd átadni mindezt, mert számunkra a múltunk egy csodálatos kincs.
