Immár szerb nyelven is olvasható Az Úr órája című novelláskötet, amely rövid, elgondolkodtató írásokat, dokumentumnovellákat, esszéket tartalmaz. Bordás Győző 2008-ban megjelent kötete nagy népszerűségnek örvendett az olvasók körében. A kötet három kiadást is megélt, és körülbelül 3–4 ezer példányban kelt el. A szerzőnek azonban nem ez az első kötete, amely szerb nyelven is olvasható.
– Fordítottak már a 80 években is tőlem írásokat. Oto Horvat volt az, aki elsőként átültette szerb nyelvre az írásaimat, a Letopisban láttak napvilágot. Ahogy jelentek meg az írások, jelentkeztek fordítók, többek közt Surányi Mária, aki akkor az óbecsei könyvtárnak volt az igazgatónője, Kristina Milivojević, aki Zentán szerb szakos tanárnő, mindenképp említést érdemel Vlada Pupin, aki lefordította a Katonaszökevény című regényemet. Az öt évvel ezelőtt elhunyt Bányai János irodalomtörténész, kritikus volt az, aki felhívta a figyelmemet nem sokkal halála előtt, hogy ki kellene adnom szerbül is Az Úr óráját. Végül a nagybecskereki Agora kiadóhoz került a kézirat, ahol Nenad Šaponjának, a kiadó igazgatójának sikerült sikeresen pályáznia a köztársasági művelődési minisztériumnál és kiadták.
A kötet érdekessége, hogy az öt fordító, Vickó Árpád, Oto Horvat, Kristina Milivojević, Marija Firanji és Vladimir Popin mellett Ön is fordított le e novellák közül szerb nyelvre. Milyen volt önmagát fordítani, az írásait átültetni egy másik nyelvre?
– Hogy úgy mondjam, nekem „szerb fülem is van”. Többet megrendelésre írtam ezeket a novellákat. A verbászi Trag folyóirat, több szabadkai folyóirat, illetve a vajdasági íróegyesület Zlatna greda nevű folyóiratában is publikáltam. De a Danas szombati számában is jelentek meg tárcaszerű novellák. Az írások nagy része fordítás, de egészen más novella az, amikor az ember szerb nyelven ír.
Mennyire érdeklődnek a szerb olvasók a vajdasági magyar irodalom iránt?
– Ezt nehéz megmondani. Régebben többet fordítottak bennünket. Említhetném Pap József, Ács Károly, Fehér Ferenc, Koncz István önálló szerb köteteit, de az utóbbi időben mintha megcsappantak volna a fordítások, és Tolnai Ottó, Lovas Ildikó és Végel László kötetein kívül nemigen tudok újabbakról.
Az Úr órája című kötet magyar nyelven három kiadást is megélt. Miért lehettek ezek a novellák ennyire népszerűek az olvasók körében?
– Tulajdonképpen a tényirodalomnak a kedvelője vagyok, történeteket mondok el, és úgy érzem, hogy a posztmodern után most a történetmondásnak jött el az ideje. Úgy vélem, az emberek szívesen olvassák most a történeteket.
