2024. március 29., péntek

A régi út már járhatatlan?

Az elv, miszerint a reformok EU-tagsághoz vezetnek, már nem érvényes a nyugat-balkáni országokra – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyik elemzésben.

A vasfüggöny leomlása után az Európai Unió azt ígérte keleti szomszédainak: válj olyanokká, mint mi, és akkor közénk tartozol majd – írja Michael Martens újságíró a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent elemzésében, amit a Deutsche Welle is közölt.

2004 májusában ez nyolc állam csatlakozásához vezetett. Három évvel később Románia és Bulgária következett, bár nem feleltek meg a fő kritériumnak – a működő jogállamiságnak. 2013 nyarán Horvátország is átcsúszott a brüsszeli ajtókon, amelyek azóta zárva maradtak – írta Martens, aki hozzátette, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó hat balkáni állam – Albánia, Bosznia, Koszovó, Montenegró, Észak-Macedónia és Szerbia – számára az üzenet világos: az elv, miszerint az elkötelezett reformok az EU-tagsághoz vezetnek, már nem érvényes.

Ezt még senki sem élte meg egyértelműbben, mint Észak-Macedónia, amely Görögország kérésére még az ország nevét is megváltoztatta, hogy tárgyalásokat kezdhessen az EU-val. A görög vétót azonban a francia és a bolgár követte, ezúttal a szláv macedónok „ellopott történelme és nyelve” miatt. A bővítés tele van olyan politikai buktatókkal, amelyeknek kevés köze van a tagjelölt országok reformtörekvéseihez – állapítja meg Martens.

Az újságíró Zoran Živković szerb kormányfő, Fatos Nano albán miniszterelnök, valamint Sjepan Mesić és Boris Trajkovski horvát és macedón elnökök által 2003 májusában a New York Times-ban megjelent szövegére emlékeztet. A tisztségviselők akkor azt követelték, hogy a nyugat-balkáni országok hozzáférjenek az EU kohéziós alapjaihoz – vagyis anyagilag kezeljék őket az EU tagjaként, azonban ne legyen szavazati joguk Brüsszelben.

Ezzel kapcsolatban Dušan Reljić brüsszeli tisztségviselő elmondta, hogy a Nyugat-Balkán népessége nem haladja meg az EU teljes népességének 3,5 százalékát. „Ha gazdasági erővel mérjük, akkor a régió jelentősége még kisebb. Tehát nem hatalmas összegekről, hanem legfeljebb évi hárommilliárd euróról van szó” – mondta, hozzátéve, hogy a régió „kihal” – főleg az EU irányába történő –emigráció miatt. Reljić úgy véli, pénzügyi támogatás nélkül a régió „elvérezne”.