A minap megmozdult a föld. Minden kedves olvasó már értesült róla, ha követik a régiói médiát, hiszen tele volt vele minden újság, rádió, tévé, internetes portál.
Sőt, ami az interneten ment az nemcsak híradás volt, hanem élménybeszámoló, tudományos értekezés, fikció, ármány, romantika, dráma, túszdráma, melodráma – egyszóval minden, ami belefér.
A fejtegetés azzal kezdődött, hogy székvárosi ismerőseim a Facebookon megkérdezték ismerőseiktől, hogy ez csakugyan földrengés volt-e, vagy csak délibáb, merthogy itt már csak az utórengéseket lehetett érezni.
Volt, aki csak elviccelte, hogy biztos az ünnepi hangulat és a némileg túlzásba vitt alkoholfogyasztás miatt érezte azt, hogy megmozdult a föld a talpa alatt. Mások egyszerűen azt nyilatkozták, hogy nem érezték.
Persze, voltak itt elvetemültebbek is. Pár székvárosi ismerősöm viccből felvázolta, hogy mi van akkor, ha ez is csak az ellenzék műve, hogy ezzel tegyen keresztbe az év utolsó napjaiban a kormánynak, akik ebben a viszontagságos évben állták a sarat, még ha néha teljesen el is merültek benne, és kicsit szükség volt a polgárok vállára tehénkedni, hogy kievickéljen onnan.
Ezt nem kellett volna.
A politikai szimpatizánsok és ellenzők azonnal támadásba lendültek. Lassacskán régebbi, már majdnem begyógyult, kijárástilalmi sebeket is sikerült feltépni, amikor megjelentek a nagyágyúk: az összeesküvés-elméletek hívei.
A Nyugat fúr, mert a Földnek újjá kell születnie, a vírus is azért van, nem is másért. Csipes védőoltás, immúnis menekültek, nácik dinoszauruszháton… Volt ott minden.
Ha ezeknek a tektonikus lemezeknek csak halvány lila gőze lenne arról hogy mekkora szócsatát indítottak el az interneten a lehető „legszakértőbb” emberektől, biztos elszégyellnék magukat, meg jobban odafigyelnének arra hogy hogyan mozognak.
Szerencsére, nekem ilyen mélyenszántó gondolataim nem támadtak, már csak azért sem, mert miután izgalmamban bejelentettem az öcsémnek, hogy Újvidéken földrengés volt, csak annyit válaszolt, hogy maradjak a hátsómon, neki ez már a második.
