2024. április 20., szombat

„A lelkünket öltöztetjük ünnepi ruhába”

A zentai Musica Sacra egyházi kórus tagjaival beszélgettünk

Az egyházi muzsika mindig is különleges színfoltja volt a széles zenei palettának. Ünnepek idején és a hétköznapokban egyaránt segít magunkba tekinteni, spirituálisan elmélyedni a transzcendenciában. Világunkban a zene mindent átrezeg, így az ember testét, lelkét és szellemét is. A zentai Jézus Szíve-templom kórusa, a Musica Sacra a 2000-es években alakult. Később, a templom orgonaépítésének befejezése után átalakult, néhányan kiléptek, és a Musica Sacra mint templomi énekkar megszűnt. 2019 nagyböjtjében állt újra össze Edelényi Magdolna karnagy a vezetésével.

Az ünnepek apropóján négy kórustagot szólaltattunk meg; minden hangnemből egyet-egyet. Rácz Szabó István az énekkar koordinátora és egyik basszus hangja. Civil foglalkozására nézve villanyszerelő és vendéglátós zenész. Kórusénekléssel több mint harminc éve foglalkozik. Zsoldos Ervin zenetanár a kar egyik tenorja, tizenhat éve annak mindegyik formációjában énekelt. Szalma Lídia zenetanár a szoprán hangnemet erősíti, emellett az énekek betanításába is besegít. A tavalyi újjáalakulás óta tagja a kórusnak. Kalmár Ilona nyugalmazott némettanár a kar egyik alt hangja. 1996 óta tagja a templom kórusainak.

Istvánt először a kórus múltjáról és a jelenlegi – mondhatni, áldatlan – helyzetben való tevékenységéről kérdeztük.

– A Musica Sacra kórus 2019 tavaszán alakult meg újra a zentai Jézus Szíve-templom énekkaraként. A kórusunk amatőrnek tekinthető, tagjai között vannak pedagógusok, orvosok, amatőr és profi zenészek, óvónők, kereskedők, tanulók, szóval sokszínűek vagyunk. Karnagyunk Edelényi Magdolna nyugalmazott zenetanárnő, akivel több mint harminc éve részesei vagyunk a szentmisék zenei szolgálatának. A Jézus Szíve-templom első kórusa, a Szent Cecília kórus több mint 20 évig működött. Magdi tanárnő alapította és hívta életre. Később voltak más formációk is, de a Musica Sacra többlépcsős előrelépést jelent. A próbák néha kemények, egy-egy részbe alaposan belemélyedünk, de annál nagyobb a boldogság, amikor sikerül együtt előadni egy-egy komolyabb kórusművet. Igaz, karnagyunk már többször mondta, hogy elfáradt, szívesen átadná a stafétát valaki fiatalabbnak, de mi ragaszkodunk hozzá, ő pedig hozzánk, mert mi így vagyunk teljesek és egészek. Hangképzési órákon, illetve szólampróbákon nagy segítséget jelent Szalma Lídia tanárnő tudása és lelkiismeretes hozzáállása is.

A fellépések mindig új dimenziót jelentenek, hiszen akkor kel életre az ének! Többek között eljutottunk már Nagybecskerekre, a Vajdasági Magyar Kórusuk Szemléjére, Kúlára, a 250 éves templom emlékünnepére vagy Doroszlóra, a búcsúi ünnepi szentmisére. Természetesen legtöbbet „itthon”, a Jézus Szíve-templom szentmiséin énekelünk. Nándor atya, a templom plébánosa nagy rajongója és támogatója a többszólamú éneklésnek, így az egyház részéről is minden támogatást megkapunk a tevékenységünkhöz. Rendezvényeink lebonyolításához, fellépőruhához, illetve az utazások finanszírozásához nagyban hozzásegítettek az anyaországi pályázatokon elnyert anyagi eszközök. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél és a Szekeres László Alapítványnál is sikeresen pályáztunk, a támogatásokat ezúton is szívünk minden szeretetével köszönjük.

A jelen helyzetben sajnos sem próbákat, sem fellépéseket nem tudunk tartani. A járvány tönkretette a húsvéti ünnepkör fellépéseit, és most a karácsony sem lesz a megszokott. Több meghívásunk is van a szűkebb, illetve távolabbi környezetünkbe és az anyaországba is, melyeket remélhetőleg jövőre sikerül teljesíteni. Több kórussal is baráti viszonyt tartunk fenn, de az idénre a tervezett találkozók, közös fellépések is elmaradtak. Mindegyikünknek nagyon hiányoznak a próbák, a fellépések. Bízunk benne, hogy a gondviselés hamarosan visszasegít bennünket a megszokott kerékvágásba, és újra szárnyalni fog az ének!

Az önök számára mit jelentenek az egyházi énekek, ezek eléneklése? Van-e különleges jelentőségük az ünnepek idején?

Ervin: – Az egyházi zene nem állt messze tőlem sohasem, hiszen már kisgyermek korom óta a szüleim vallásos neveltetésben részesítettek, és kötelező is volt a vasárnapi szentmise látogatása. Amikor azonban a miséken a kórusban énekelhettem a többszólamú egyházi darabokat a kórustársaimmal, valami teljesen új értemet nyert számomra a „templomba járás” fogalma. Egyszerre fontosnak éreztem a jelenlétemet az énekszolgálat által. Lassan megismerkedtem az egyházi zene egy-egy ünnepkörhöz tartozó aktuális miseénekével, és megtapasztalhattam, hogy milyen gazdag dallam- és szövegvilág társul ezekhez. Később a főiskolai tanulmányaimban tanultam is a gregorián ének fogalmáról, fontosságáról, a szertartás állandó és változó miseénekeiről stb. Egyszóval megélhettem elméleti és gyakorlati síkon egyaránt a zenei szolgálat fontosságát, jelentőségét. Számomra Istent dicsőíteni énekekkel megtanította az életben észrevenni a sok jót, ami körülvesz, azokat a dolgokat, amelyeket a hétköznapi rohanásban talán észre sem veszünk, pedig kellene.

István: – Az éneklés mindig mélyebb lelki dimenziót jelent, hiszen énekelve hatványozottabban lehet kifejezni az örömöt és a bánatot is. Szent Ágoston mondta, hogy kétszeresen imádkozik, az aki énekel.

Lídia: – Egyaránt nyitott vagyok az egyházi és a világi énekek irányában. Legfontosabb számomra, hogy azok harmóniavilága mennyire érint meg. Ebben a kórusban részt veszek az énekek betanításában is, besegítek a karvezetőnek. Az ünnepeinknek fontos részét képezi a zene, hiszen például ha egy mise részét képezi egy kórus fellépése, az mindjárt hangulatosabbá teszi azt, és a hívők számára is meghittebbé varázsolja. A zene mindig felemelő, úgy az ünnepek alkalmával, mint a hétköznapjainkban. Ami engem illet, egy-egy hosszú, végigdolgozott nap után gyakran tehernek érzem, hogy még a próbára is el kell mennem, holott legszívesebben otthon maradnék, utána viszont a legtöbbször teljesen feltöltődve, megnyugodva és – meglepő módon – kipihenten megyek haza. Ami szellemi fáradtságot előtte éreztem, az nyomtalanul elillant. Ez a közösség és az éneklés együttes hatásának köszönhető.

Ilona: – Szeretek énekelni, és különösen kedvelem az egyházi zenét. Mindig is énekeltem a miséken az énekeskönyvből, így pedig, hogy ugyanazt egy többszólamú karban tehetem, még többet jelent a számomra. Örömet, feltöltődést… A legnagyobb öröm pedig, ha örömet szerezhetünk a híveknek is, akik ezt hallgatják. További különös jelentősége van mindennek az ünnepek alkalmával, hiszen az egyházi énekek segítenek még jobban rájuk hangolódni, elmélyedni bennük.

A hallgatóság számára mi mindent szeretnének még nyújtani a zene élvezetén túl? Mi teszi egyedivé ezt a kórust?

Ervin: – A Musica Sacra kórussal a tőlünk lehető legjobb zenei teljesítményre törekszünk minden egyes fellépés alkalmával. Ám be kell hogy valljuk, hogy a kórus mozgatórugója mégsem a zenei maximalizmus, inkább a baráti kapcsolatok alakítása, ápolása, az egymásra való odafigyelés elmélyítése. Ez által a szoros kapcsolat által talán olyan energiát is tudunk közvetíteni a hallgatóság felé, ami a zenei élményen túl a kapcsolatok fontosságára is felhívja a figyelmet. Isten és ember kapcsolatára éppúgy, mint ember és ember kapcsolatára. És ez a legfőbb cél.

István: – A közös éneklés azért hatalmas öröm, mert mindannyian a hangunkat, illetve a lelkünket adjuk a mű megszólaltatásához, és aki ezt egyszer átélte, a közös éneklés örömét, az már örökre a rabja, szerelmese marad. Fellépéseink alkalmával ezt az örömet szeretnénk átadni a hallgatóságnak is. A kórus elkötelezett feladatának érzi, hogy ezt az örömet elvigye más templomokba, rendezvényekre is. Voltunk olyan szórványtelepülésen is énekelni, ahol a templomban sírtak az emberek a meghatódottságtól, hogy többszólamú egyházi éneket hallanak.

Ilona: – A misék folyamán ez a zene sokat segít abban, hogy a hallgatóság, a hívek még inkább el tudjanak mélyedni a hallottakban, még jobban átélhessék a misét. Az ünnepek alkalmával pedig a lelkünket öltöztetjük ünnepi ruhába az ének által, és reméljük, hogy az övékét is.

Van-e edukációs jelentősége a tevékenységüknek? Milyen módon hat az előadó és a befogadó lelkére?

Ervin: – Énekeinkkel és a kiváló orgonajátékkal, ami a Jézus Szíve-templomban hallható, bizonyos, hogy nemegyszer sikerült már a templomba járó emberek lelkét megnyitni az Istennel való találkozásra. Olyannyira, hogy új kórustagok is kerültek ki már a hallgatóság soraiból, akiket annyira meghatott a templomi zene, a kórus előadása, hogy maguk is részesei akartak lenni a csodának. Sajnos a jelenlegi helyzetben a pandémiás állapot és a korlátozások teljesen lerombolják törekvéseinket. Azt már megéltük, hogy a keresztény ünnepeinken tele van a templom hívőkkel, most azért imádkozunk, hogy ez ne csak egy szép emlék maradjon!