„Bízodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt, akkor ő igazgatja te útaidat.” (Példabeszédek: 3,5)
Kedves testvéreim az Úrban!
A 2020-as év végéhez közeledünk, előttünk van karácsony ünnepe, amely a keresztyének számára az egyik legkiemelkedőbb ünnep. Jézus Urunk születésére mindig tele hittel kell emlékeznünk. Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, tele volt megpróbáltatásokkal. Minden jelek szerint ez a mában és a jövőben is folytatódik, mind egyéni és mind a közösségi életünkben.
A tavasz óta tartó járvány fölforgatta eddigi megszokott életünk menetét, még az egyházi életben is, hiszen volt időszak, hogy nem tudtunk a templom padjai között együtt Igét hallgatni, énekelni, imádkozni. A vallási hitélet is részben átköltözött a virtuális térbe. A részben visszaállt közösségi alkalmak is némi fönntartással folynak tovább, és gyülekezeteinkben sajnos érezhető az aggodalom. Keresztyén hitünk pedig arra buzdít bennünket, hogy ne veszítsük el reménységünket, és Istenbe vetett bizalommal, buzgalommal tekintsünk a jövő felé. Pál apostol a Filippibeliekhez írt levelében így fogalmaz:
„De egyet cselekszem, azokat amelyek a hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Filippi 2,14)
A Szentírás különbséget tesz Isten és az ember bölcsessége között. A mi értelmünk sokszor bűnös emberi természetünk befolyása alá kerül. Imádkozni és harcolni kell, hogy el ne veszítsük bizalmunkat a mi Urunkban. Karácsony és Újév táján nemcsak hátra tekintünk és összegezzük az elmúlt év történéseit, hanem hitünknek megfelelően igyekezzünk célokat meghatározni az elkövetkező időre. Nem lehet az embernek bölcsebb célja az új esztendőre, mint az, hogy bízza újra életét Krisztusra. Ez a legbiztosabb út, amely Isten kegyelméből adódik minden ember számára.
Ebben a bizonytalan világban szükségünk van arra, hogy mennyei Urunk igazgassa teljes életünket. Minden más bizonytalanságba és tévelygésbe sodor bennünket. Az imádkozás most még különösebb hangsúlyt jelent, hiszen ha nem tudjuk egymást erősíteni a közösségi találkozásokban, lélekben akkor is mindig együtt lehetünk Urunkkal és hittestvéreinkkel. Jézus Krisztusban való hitünk és békességünk az Ő ígéretéből fakad:”(Azért beszéltem ezeket nékteknek, hogy békességetek legyen én bennem, E világon nyomorúságotok lészen, de bízzatok, én meggyőztem a világot.”(János 16,33)
Legyen kegyelmes hozzánk az Úr az elkövetkező ünnepnapokban és az általa adott jövendőben. Szent bizalommal készüljünk karácsonyra és imádkozzunk egymásért, közösségeinkért és az egész Anyaszentegyházért, hogy üldözött testvéreink is lelki békességgel ünnepelhessenek.
Kegyeletteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!
