2021. szeptember 24., péntek

Önfenntartó ország

Erről tanúskodik az egykori Jugoszlávia iparát ábrázoló térkép

Repülőgépek, számítógépek, vonatok, hajók gyártása a régióban? Termékek importja a világ minden szegletébe? Elismert csettintés Európa-szerte, amikor a Jugoszláv termékmegjelölésre bukkan a vásárló? Manapság ez sajnos hihetetlenül hangzik, pedig nem is olyan túl régen a mindennapok valósága volt olyan országban élni, amelynek a termékeit mindenütt elismerik.

Akik már a régi Jugoszláviában éltek, gyakran állítják, hogy nem volt szükség semmiféle importárura. Az egykori szövetségi állam hibájaként gyakran felróják a felhalmozott államadósságot, azt viszont már elfelejtik, hogy ezt a pénzt nem (mindig) észszerűtlenségekre költötték el. Az állami igazgatás hosszú távra tervezett a kölcsönökből, a beruházások jelentős része az ipar fejlesztésére ment, amit vissza is hozta a befektetést – amíg a dolgok tervszerűen haladtak.

A szövetségi köztársaság a kölcsönökből fejlődött, a termékek jelentős hányadát pedig a világ minden részén előszeretettel használták. Az itt gyártott egykori „jugó termékek” népes listáján manapság már meghökkenünk. A gyártósorokról személygépkocsik, repülők, hajók, teherszállító járművek, fegyverek és számítógépek is lekerültek. Mindezek mellett persze jelentős számban akadtak olyan gyárak is, amelyek minőségi élelmiszereket, ruhákat és egyéb szükségleti cikkeket állítottak elő. Ezek közül a legtöbb gyár már nem létezik, csődbe ment, bezárt, a sikertelen tranzíció és a sikertelen magánosítási folyamat áldozatai lett – emlékeztet összefoglalójában a Kliks portál.

A „régi csillogást” megidézve egy ismeretlen személy elkészítette az egykori jugoszláv gyárak, nagyvállalatok térképét. Rövid vizsgálat után már meglepődve tapasztalhatjuk, milyen gazdag iparral büszkélkedett Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Szlovénia, Montenegró és nem utolsósorban – az akkoriban sokkal nagyobb függetlenséget élvező – Vajdaság Autonóm Tartomány, amikor még az egységben az erő elvét képviselték. A térkép a „tűzvész gyorsaságával” terjedt tovább a világhálón az egykori tagköztársaságok médiafelületein és a közösségi portálokon. Némileg szubjektív válogatásban következzék erről egy kis összesítés:

Bosznia-Hercegovina területén jelentős volt a gépkocsiipar. A TAS vállalat az igen népszerű Volkswagen Golf személygépkocsit gyártotta, az UNIS cég közreműködésével pedig az említett mamutvállalathoz tartozó bogárhátú autókat is. Sajnos a Sarajevo motorgyár is azokhoz az óriáscégekhez tartozott, melyek gyártósora a háború alatt megsemmisült, illetve szétlopták. Szarajevó Vogošća városrészében volt található a PRETIS gyár székhelye, ahol a lőszergyártás folyt nagy erővel.

A teherszállító gépjárművek, valamint a nagy teherbírású, kapcsolható vontatóeszközök gyártásának egyik székhelye a szerbiai Pribojban működő FAP, a másik pedig a szlovéniai Mariborban található TAM gyár volt. A kragujevaci Zastava a könnyű teherszállításra alkalmas eszközöket, valamint személyautókat gyártott. Az üzemből hozzávetőleg mintegy évi 200 ezer autó – népszerű nevükön százegyes és (százhuszon)nyolcas, korábban pedig fityó – gurult ki évente.

Lévén hogy az ország központi részén helyezkedett el a köztársaság, a hadiipari termékek gyártása Boszniában központosult, az ottani SOKO gyárban, a repülőgépeket viszont a kraljevói üzemben készítették. A kragujevaci Zastava fegyvergyárban kézifegyvereket gyártottak, világháború után közvetlenül az M48-as puskákat, ami még a nyolcvanas években is kiképzőfegyvernek számított a jugoszláv hadseregben, majd a Kalasnyikov mintájára készült Zastava gépkarabélyokat.

A szlovén köztársaságban – amelynek valószínűleg a legversenyképesebb ipara volt – gyártották a Gorenje mosógépeket, melyek akkoriban hihetetlenül népszerűek voltak Magyarországon, de népszerű volt a Napoleon konyak is. Vajdaság sem csak a mezőgazdasági nagyvállalatairól és élelmiszeriparáról volt híres, versenyképes volt a fémipara és az elektromos ipara is, a szabadkai Sever villanymotorjai pedig a világ bármelyik részén megállták a helyüket.

Slavonski Brod a vasúti kocsik gyártásáról volt ismert. Horvátország volt a hajóipar központja, tekintettel arra, hogy az egykori tagköztársaság államai közül a leghosszabb tengerparttal rendelkezett. A világszínvonalon is ismert óceánjárókat az Uljanik gyár Pulában, a 3. Maj üzem pedig Rijekán állította elő. Kisebb vízi járművek készítésével Montenegróban és Szerbia területén is foglalkoztak.

Negyven évvel ezelőtt még csak öt európai ország gyártott számítógépeket, ezek közöl az egyik Jugoszlávia volt. Az első „jugó” számítógép CER-10 névre hallgatott, a legismertebb típusnak a neve pedig Galaksija volt. A szlovéniai Iskra, valamint az isztriai Digitron a hetvenes évek végén kezdte el a számítógépek összeszerelését.

Az Obod, a Cer, a Gorenje, az Iskra, a Rudi Čajavec elektrotechnikai, háztartási eszközök, de hangszerek gyártásával is foglalkozott. Sokan követték a napi híreket az ezekben az üzemekben készült televízió- és rádiókészülékeken, hallgatták a zenét az általuk gyártott lemezlejátszókon, kazettás magnókon. A belgrádi Borac expreso gépek készítésére szakosodott, az EI Niš által készített televíziókban, rádiókban, erősítőkben használatos elektronikus csöveket pedig az egész világon alkalmazták – többek között a Philips mamutvállalat is ezt használta a berendezéseihez. Még meglepőbb, hogy ebben a niši üzemben korábban elkezdték a színes televíziók készítését, mint a Sony cégben.

A megemlített vállalatok természetesen csak egy részét gyártották a világszerte elismert jugoszláv termékeknek. A felsorolás sokkal hosszabb is lehetne, az élelmiszeripari és sok más egyéb csodákról pedig még nem is szóltunk.