Sokféle szeretet van, baráti, szülői, házastársi, de nem csak személyekhez fűződő szeretetről tudunk, kedves háziállatainkhoz fűződő ragaszkodás, egy-egy kedves tárgy emléke is szeretet őriz. Azonban, mindegyikközül a legfontosabb a családi szeretet. A családon belül megnyilvánuló összetartozás érzése, az egymás iránt érzett ragaszkodás. De mintha ez a fajta szeretet kezdene megfakulni, mintha kívülről kellene erősíteni.
Olvasom a hirdetéseket, az üzeneteket, a felhívásokat, a hivatkozásokat, mindegyik a szeretetről szól, például milyen fontos a szeretet. Elüzletiesedett a szeretet szó? Közhellyé vált? Régen az én gyermekkoromban és ifjúságom idején ez megfoghatatlan jelenség volt. Számunkra természetes volt, ahogyan a család életében a szeretet ott volt a hétköznapokban, az ünnepnapokban, nem látványosan, mégis összetartóan. Nem is beszéltünk róla. Tudtuk, kit szeretünk, s azt nem parancsszóra tettük, nem felhívásra, azt magunkkal hoztuk a családból, megtanultuk spontánul, mert az volt a természetes. Azokat az embereket, akik távolabb voltak a családunktól, azokat tiszteltük. És ez így volt rendjén.
Most, hogy az unokáimnak a kedvenc meséje ezt a címet kapta: „Mesélj a nagymamádról!”, elgondolkodtatott. Az én gyerekkori élményeimet mesélem, mégis ezzel a felkiáltással kérik. Igen, mert ott van benne a nagymamám, akitől indul vagy befejeződik a történet. És közben elmondom azokat a történeteket is, amit én kaptam Tőle, amelyeket holdvilágos nyári estéken a küszöbön összekucorogva mesélt. Őrzök egy fényképet nagyanyám rám hagyott dobozában: a fal mellett áll a feldíszített karácsonyfa, mellette két oldalt ott sorakoznak a családi fotók. Istenem, bele remegek ezt a csodálatos emléket nézegetve. Az őseim! Innen eredek én is. Nekem fontosak a biztonságot nyújtó gyökerek szinte észrevétlen erősítése.
Ma ezerszámra küldik a tippeket a meghitt ünnepléshez: az X Hotel ajándékutalványa egyszerűen megvásárolható. Belépő egy varázslatos világba, ahol korlátlanul élvezheti a wellness- és a sparészlegét, a szálloda saját gyógyvizét, a luxuskörnyezetet, a színes programokat.
És ezerszámra küldik az üzeneteket, a felhívásokat, mennyire fontos a szeretet. Régen békességben éltek/éltünk, hivalkodás nélkül. Mindennek megvolt a maga ideje, a maga rendje. Nem a külsőségek domináltak. Fontosak voltak a rokonaink, még fontosabbak a nagyszüleink, mert tőlük eredeztettük a családunkat: apát, anyát. Hallgattuk az elbeszéléseiket, amelyekből sokat okultunk. Nem kellett hősugárzó kültéri asztal, a meleget a családi szeretet sugározta.
A közelgő karácsony idején a szeretet szó szinte elveszíti a valódi jelentését, szinte közhellyé válik és gyakran nem odaillő helyzetekben is használják. Én sokszor használtam (használom) a szeretettel szót leveleim zárásakor. Most már nemegyszer elgondolkodom, mivel helyettesítsem. Mert a szeretet ott van bennem az iránt, akinek írom, de hogy jutottam el odáig, hogy „megtorpanok”?
