Egyre több gyakorlati tapasztalat halmozódik fel azzal kapcsolatban, hogy milyen hatásai vannak a koronavírus terjedésének a világgazdaságra. Általában amikor a hatásokról beszélnek, figyelmen kívül hagyják, hogy azok lényegében többnyire közvetett hatások. A vírus ugyanis szó szerint nem fertőzi meg a gazdaságot, nincsenek igazán közvetlennek nevezhető hatásai. A lakosság egészségének védelme és az egészségügy teljesítőképességének megőrzése érdekében korlátozó intézkedéseket vezetnek be világszerte. Ezeknek az intézkedéseknek vannak jelentős gazdasági hatásai, a vírus által okozott közvetlen hatások – mint pl. a fertőzés miatti betegszabadságolások – valójában elhanyagolhatóak lennének.
Ami a korlátozásokat illeti, meg kell különböztetni az államilag bevezetett tilalmakat azoktól a korlátozásoktól, melyek csupán az emberek fejében születnek meg. A kijárási tilalom, a beutazási korlátozások, valamint más hasonló intézkedések elsősorban a vendéglátást, idegenforgalmat érintik közvetlenül. Közvetetten viszont más ágazatokat is, hiszen aki a járvány miatt nem utazott el nyaralni, az nem vásárolt új fürdőruhát, napernyőt, napolajat stb. A fogyasztás szerkezetét is megváltoztatta így a helyzet.
A járvány nem egyformán érinti az egyes országok gazdaságait, ezért egyben felgyorsította a világgazdaságban egyébként is zajló átrendeződést. Néhány trendet is megváltoztatott ugyanakkor, hiszen korábban jól működő és jó perspektívával rendelkező légitársaságok mennek tönkre, illetve csak állami támogatásoknak köszönhetően, úgymond „lélegeztetőgépen” tartják őket életben.
TOVÁBBRA IS NAGY A BIZONYTALANSÁG
Azok az államok, melyekben a turizmus és a vendéglátás fontos szerepet játszik, a nemzeti össztermék jelentős részét ezekben az ágazatokban termelik, így sokkal jobban megsínylik a helyzetet. Emellett fontos mutató még a globális értékláncok összeszerelő tevékenységének aránya a gazdaságban. Elmondható tehát, hogy a járvány a gazdasági szerkezetük függvényében érintette erősebben vagy gyengébben az egyes nemzetgazdaságokat. A kockázatok és bizonytalanságok továbbra is kiemelkedően nagyok az egész világgazdaságban. Az egyes országok gazdaságai pedig sok szállal kapcsolódnak egymáshoz. Ezért is nehéz, illetve lehetetlen megbízható előrejelzéseket készíteni. Bár sokkal több tapasztalatunk van már, mint volt példának okáért márciusban, a járvány körüli bizonytalanság továbbra is fennáll. Valami már sejlik az alagút végén, de nem tudjuk, hogy az a kijárat lesz, vagy csupán a szembe jövő gyorsvonat fénye.
NEM IS OLYAN FEKETE AZ ÖRDÖG?
A jövőre nézve azonban egyes tényezők már bizakodásra adnak okot, amelyek tovább erősíthetik a hazai gazdaság ellenállását is a vírus válságot okozó szövődményeivel szemben. A hazai gazdaság hosszabb távon visszatérhet korábbi, dinamikus növekedési pályájára. A vírusveszély elmúltával a foglalkoztatás ismételt növekedése várható. Ennek lesz egyenes következménye és egyben korlátja is, mert egyes szektorokban ismét megjelenhet a munkaerőhiány. Ismételt növekedési pályára állás esetén szinte biztos, hogy a munkaerőhiány fog gondokat okozni, ami viszont a bérekre gyakorol majd felhajtóerőt. A harmadik negyedév végére több ágazat teljesítménye elérte, akár meg is haladta a vírus megjelenése előttit. Ezzel szemben néhány ágazat – például az idegenforgalom vagy a szállítás – teljesítménye még érdemben elmaradt a korábbitól.
A háztartások fogyasztása is a vártnál talán kisebb mértékben esik vissza. Ebben jelentős szerepe van egyes termékek és szolgáltatások átmenetileg elérhetetlenné válásának, valamint a bizonytalanságból adódó lakossági fogyasztás elhalasztásának. Az utazási korlátozások hatásai pedig várhatóan az üzemanyag-forgalom visszaesésében is megmutatkoznak éves szinten. Ugyanakkor a jelentősebb fogyasztás-visszaesést megakadályozta a munkaerőpiac stabilitása, amihez sokban hozzájárult, hogy az állam hónapokon keresztül támogatta a bérek kifizetését.
A hozzánk hasonló gazdasági szerkezettel bíró országok sérülékenysége kisebb. A globális értékláncokba való erős bekapcsolódottság azonban a jövőre nézve is kockázatot jelent. Az ilyen típusú bekapcsoltság ugyanis csökkenti a távmunka lehetőségét is, ami szintén sérülékenységi tényező. Egy autók összeszerelését végző üzemben egy-egy adminisztratív tevékenység elvégezhető ugyan otthonról is, de a termelés menete személyes jelenlétet feltételez a foglalkoztatottak többsége esetében.
Jelentős előrehaladás tapasztalható ugyan, de kockázattal jár a jövő tekintetében a digitális képességek még mindig viszonylag alacsony szintje. A minőségi munkahelyek teremtésének nem kizárólagos, de egyik korlátozó feltétele a képzés színvonalában rejlik. Fel kell csak tárni az ok-okozati összefüggéseket. A gazdag országok ugyanis nem azért költenek (és költhetnek is) sokat az oktatásra és a képzésre, mert gazdagok. A dolog fordítva mutatja valóságot: azért gazdagok, mert sokat költenek oktatásra és képzésre.
